Oldalak

2012. augusztus 30., csütörtök

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

A cirkusz váratlanul érkezik.
Jövetelét nem jelzi semmi.
Egyszerűen csak ott van, holott tegnap még nyoma sem volt.
Ez a világ egyszerre ragyogó és sötét. Nem akarsz majd kilépni belőle.

Az éjszakai cirkusz fekete-fehér sátraiban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!

A varázslat és a füst mögött azonban ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermek koruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másikon. Sokáig nem is sejtik, hogy mestereik egy olyan játszmába kényszerítették őket, aminek a végén csak egyikük maradhat életben. Ám Celia véletlenül rájön erre, s feladva a versenyt, közösen lenyűgöző varázslatba kezdenek. Erejüket onnantól fogva csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben gyanútlanul egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a meleg. Mestereik azonban megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, és közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen kiutat látnak, de ahhoz minden tehetségüket latba kell vetniük...

Az Éjszakai cirkusz 2011 szeptemberében jelent meg Angliában és Amerikában, azóta számos nyelvre lefordították. Több héten át vezette a The New York Times bestseller-listáját, 2011-ben pedig jelölték a Guardian legjobb elsőkönyves díjára.
A bestseller alapján 2013-ban elkészülő film forgatókönyvírója a Jane Eyre című filmben végzett munkája révén híressé vált Moira Buffini, producere pedig a Twilight-sorozat mögött álló Summit Entertainment és a Harry Potter-filmek producere, David Heyman lesz. 

Anyám. Ez a könyv... nem nagyon tudok róla spoiler nélkül beszélni, inkább tennék ide nektek néhány képet, ami egy teljesen más könyvből készült film kockáiból készült szubjektív válogatás (Neil Gaiman: Tükörálarc), mert a hangulata szerintem pontosan ilyen:








Látod, érzed már? ilyen szürreális, álomszerű, mesés, sodró a történet. A cirkusz csak éjszaka tart nyitva, sok-sok sátorral, mindegyik külön tematikával, szokatlan, mágikus előadásokkal, történésekkel...
Számomra minden szereplő fontos volt, mindegyik a helyén volt, egyiknek a szerepe sem volt homályos (több blogban is olvastam olyat, hogy egyik-másik mellékszereplőt túlságosan is mellékesnek találták). 
A  belőle készülő filmet nagyon várom.

Jajj, de kellenek a lelkemnek az ilyen könyvek!

Értékelés: 10/10 + el vagyok varázsolódva



Sic transit gloria mundi


Rövid életű rukkola-lázam csillapodóban, gyógyír volt rá a bizalmatlanság megszületése.

2012. augusztus 23., csütörtök

Roald Dahl: Matilda

Először is tisztázzuk: ki az a Roald Dahl? Ebben a wikipedia lehet a segítségünkre:

Roald Dahl (1916szeptember 13. – 1990november 23.norvég származású, Walesben született angol nyelvű novellista, regény- és forgatókönyvíró. Az 1940-es években gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt való könyveivel szerzett hírnevet és lett a világ egyik legsikeresebb írójává.
Számos műve jelent meg magyarul, köztük a Karcsi és a csokoládégyár, a Matilda (mindkettő fordítója Borbás Mária), a Szofi és a HABÓ (ford.Nagy Sándor) c. meseregények, valamint a felnőtteknek szánt Meghökkentő mesék. Több művéből filmsorozat, játékfilm, ill. rajzfilm is készült.

Na, most már képben vagyunk, a Charlie és a csokigyár c. filmet biztosan majd' mindenki látta (és élvezte).
Szóval ez a jóember írta meg Matilda történetét is.
Ez a kislány hasonlít egy cseppet Harry Potterre: fura magányos kisgyerek, akivel nevelői (jelen esetben a saját édesszülei) egy cseppet sem törődnek, púp a hátukon, a másik gyerekük az, aki hozzájuk hasonlít, ő kapja a több figyelmet.
A történet során Matilda is varázsol egy picit, de a filmváltozat címével ellentétben (Matilda, a kiskorú boszorkány) nem igazán boszi.
Rövid kis könyvecske, nehéz spoiler nélkül beszélni róla, így inkább azt említem még meg, hogy remekbe szabott a fordítás, különös tekintettel a nevek megmagyarítására. Igazi jó gyerekkönyv. Az én példányom az a kiadás, ahol a filmből vett képkockák illusztrálják a történetet, jópofa.

Hivatalos fülszöveg: Matildával sok a baj. Falja a betűket, könyvtárnyi olvasnivalót cipel haza, valóságos fejszámoló művész. Szülei szörnyülködve szemlélik leányuk különcségeit, s megpróbálják rávenni az egyetlen értelmes elfoglaltságra, a televízió bámulására. Matildával azonban nem sokra mennek. Iskolába akar járni és tanulni szeretne. Itt találkozik a tündéri tanító nénivel, Édess kisasszonnyal, és a félelmetes igazgatónővel, Ordass kisasszonnyal. Számtalan torokszorító és mulatságos kaland közben döbben rá, hogy csodatevő képességgel is rendelkezik… 
Matilda fordulatos és meghökkentő története Roald Dahl legújabb, ifjaknak szóló fantasztikus varázslata.

Értékelés: 9/10 + néhány napig kitartó esti mese

2012. augusztus 22., szerda

Lélekbonbon

Kedves Steiner Kristóf!

Először is bocsánatot kell kérnem tőled, amiért annyira mást gondoltam rólad (aha, az a tipikus magyar celeb), aztán írsz egy ilyen könyvet, ami minden, csak nem tipikus, és nem celebes.
Számomra ez a könyv nem is bonbon, hanem Bagoly Berti-féle mindenízű drazsé. Milyen könyvben fér meg a kabbala, Madonna, Barbie baba, a jóga, a menage a trois, a fura, de mégsem fura találkozások, az autokrata unokanővér, a... nem is folytatom.

Tehát kedves Kristóf, azt hiszem, remek könyvet alkottál, többet adtál, mint amit leírtál, és ezt én most értem, más meg nem biztos.
Nagyon szeretném elolvasni a többi könyvedet is, remélem, egyszer hozzájutok.

Egy történetet szeretnék kiemelni, egy jemeni fiúról, akinek kincs van a torkában, ámde nem bír közönség előtt énekelni. De mégis :) pedig Madonna az, aki közös turnét szervezett vele, ami nem piskóta, lássuk be.
Isaac történetét köszönöm leginkább az egész könyvből. És ezt a dalt.



Hivatalos fülszöveg: Steiner Kristóf második könyve leginkább egy doboz szellemi csokoládéhoz hasonlatos: bárhol felnyithatjuk, és szemezgethetünk a hetvenkét történet, emlék, gondolat, álláspont, vagy szokatlan párbeszéd között. 

A „buddhista családban nevelkedett, Izraelben élő vegán, meleg kabbalista celebritás” a ráaggatott címkéket olykor leszaggatva vagy azokra önironikusan ráerősítve hol viccesen profán, hol szándékosan gejl, hol meglepően mély, és ezúttal édesen kesernyés „lélekbonbonokkal” kínálja meg azokat az olvasókat, akik a szerzővel együtt hisznek benne: miként az étel, a boldogság is csak akkor igazán finom, csak akkor valódi, ha megosztjuk valakivel.


Értékelés: nem akarom pontozni, nem is fogom. Egyszerűen nem érzem helyénvalónak.

2012. augusztus 21., kedd

Guillaume Musso: Ott leszel?

Eltelt néhány hónap (inkább év), amióta nem volt kezemben Musso-könyv, de még mindig a kedvenc íróim közé sorolom,
Visz a történet, sodor, nekem csak tartanom kell vele a ritmust, nem hagyni magamat kizökkenteni -ez mondjuk nehéz 3 gyerek, munka, háztartás, költözködés mellett, de 2 nap alatt még így is sikerült végeznem vele.
A történet a klasszikus ,,mi-lett-volna-ha?" spekulációra épít, de itt lehetőség van arra, hogy az elméletből gyakorlat váljék. Elliottnak módjában áll meghatározott számú alkalommal visszatérni az időben, és változtatni néhány dolgon.
Bár nem mindig tűnik úgy, hogy a változtatás pozitív eredményt hoz, a végén mégis minden a helyére kerül.

Úgy szerettem ezt a könyvet is Musso-tól. Remélem, minden könyvét lefordítják magyarra -vagy kénytelen leszek megtanulni franciául :) 
Várok a héten még egy Musso-könyvet, nagyon várom...

Érdekességképp: Musso napra pontosan fél évvel öregebb nálam. 

Hivatalos fülszöveg: Kezedben a lehetőség, hogy változtass a múlton! Elliott Cooper, a neves San Franciscó-i sebész harminc éve nem tudja elfelejteni élete szerelmét. A bájos Ilenát baleset érte, de Elliott azóta is önmagát vádolja a haláláért. Aztán egy napon, amikor a Vöröskereszt önkénteseként éppen Kambodzsában dolgozik, különös ajándékot kap egy hálás öregtől: egy fiolát, tele kicsi, sárga pirulákkal, és egy mágikus ígéretet: ha sorra beszedi őket, újra láthatja Ilenát. Elliott élete új értelmet nyer: egy-egy napra visszatérhet a múltba, és találkozhat szerelmével, sőt, egykori énjével, az akkor harmincéves, forrófejű és forróvérű fiatal orvossal. Vajon jóváteheti-e a hibát, amit annak idején elkövetett, megakadályozhatja-e Ilena halálát, újraírhatja-e kettejük közös történetét? Guillaume Musso Franciaország egyik legsikeresebb kortárs írója. Fordulatos, finom humorú és az élet szépségébe vetett hittel teli regényeit huszonnégy nyelvre fordítják. Az Ott leszel? páratlan utazás, amelyet megtéve kicsit máshogy tekintünk saját életünkre is.

Értékelés: 10/10 + telitalálat idézetek (ne ugord át őket a fejezetek elején!)

2012. augusztus 20., hétfő

Lady Chatterley szeretője

Azt hiszem, ez a könyv abba a kategóriába tartozik, amiről mindenki hallott ugyan, mindenkinek vannak róla elképzelései, de valójában kevesen olvasták. Ezidáig magam is így voltam ezzel.

Első happolásaim egyike ez a könyv, zsigerből választottam, és milyen jól tettem!
A fülszövege szerint pornográf jellege miatt kora botránykönyvének számított, többször be is tiltották. Mai szemmel egyáltalán nem az. Köze sincs A szürke ötven árnyalata-féle öncélú keménykedéshez. Ebben a könyvben nagyon sok a pszichológia, még ha nem is direktben. Mélyrehatóan elemezgeti a nő-férfi kapcsolatot, ugyanazt a kérdést több szemszögből is megvizsgálva. A könyv igazi értéke számomra ezekben az eszmefuttatásokban van, nem a testiség leírásában -egyébként aki ez utóbbi miatt veszi meg, az csalódni fog, mert nem ezzel van tele a könyv :)

A történet röviden: Lady Chatterley egy fiatal skót asszony, akinek a férje egy sérülés miatt tolószékben éli az életét, és annak jellegéből következően képtelen a házastársi kötelezettségei ellátására (de szépen körülírtam, nem? :D ) Az asszonynak persze vannak szükségletei... igazi férfira akad a vadőr személyében, aki egykor katonatiszt volt, tehát ragadt rá némi jómodor is. Innentől jönnek a bonyodalmak. Aminek a megoldását nem kapjuk meg egészen a könyv végén, olyan félig-meddig befejezett, de ez nem is baj, hiszen az életben sincsenek igazán befejezett történetek, minden egy folyamat, nem igaz?

Hivatalos fülszöveg: 
Constance egy szerelem nélküli házasságban él deréktól lefelé mozgásképtelen gazdag férjével, előkelő birtokukon. Az arisztokrata fiatalasszony szenvedélyes viszonyt kezd férje szolgálójával, aki nyers erejével és magatartásával, alsóbb osztálybéli származásával, és nem utolsósorban férfiúi bájaival legyőzi Constance minden fenntartását, és bűnre csábítja…

D. H. Lawrence botrányos regénye máig felkavaró erővel tárja fel egy férjes, ám magányos asszony vágyainak szenvedélyes beteljesülését. A felvállaltan érzéki, sokszor pornográf jelenetei miatt többször tiltólistára került mű nyíltan szól a szenvedély erejéről, amellyel gyilkolni éppúgy lehet, mint új életet adni, vagy legalább elfogadni önmagunkat, vágyainkat, angyali és ördögi mivoltunkat.

Értékelés: 9/10 + párkapcsolati analízis

2012. augusztus 19., vasárnap

Rukkolok, happolok

...és ennek ezután külön oldalon adok hangot :) közvetlenül elérhető a felső sorban, lapozható fülként.

Körké(rdé)ses


1. Egyszerre egy könyvet olvasol csak, vagy szoktál párhuzamosan is többet?
    Általában egyet, nagy néha kettőt, ennél többet nem igazán. Van, hogy az egyiket gyorsan vissza kéne vinni a könyvtárba, de a másiknak is jó a sztorija -olyankor az egyik stabilan a lakás legkisebb helyiségében található, szükség esetére :)
    2. Mi a fontosabb szerinted egy jó regényben? A szerethető, azonosulható karakterek vagy a történet újszerűsége?
      Nem tudnám különválasztani. Legyen jó a történet, de kidolgozott karakterek nélkül meglehetősen élvezhetetlen a legjobb sztori is.
      3. Bírod a sok, és hosszadalmas leírásokat?
        Bírom-e a sok, hosszadalmas leírást? Nem. Bevallom, ezeket legtöbbször átugrom.
        4. Emlékszel arra a könyvre, amely után megszeretted az olvasást?
          Nekem úgy rémlik, mindig is szerettem olvasni, nincs ilyen kiemelt könyv. Már úgy mentem iskolába, hogy tudtam olvasni, és használtam is ezt a tudásomat, egész biztos már nagycsoportosként elolvastam pl. a Mosó Masát.
          5. Mennyire ragaszkodsz a kedvenc szerzőidhez, műfajaidhoz, és mennyire vagy hajlandó kipróbálni új szerzőket, műfajokat?
            Ragaszkodom, Stephen Kingtől pl. megvan a legtöbb magyar nyelven kiadott könyv. Viszont elengedni is bírom, feltettem már a rukkolára olyan könyveit, amit nem annyira szerettem tőle. Műfajokat általában nem kóstolgatok újakat (nem hiszem, hogy valaha is mangákat kezdenék olvasni), de új szerzőket szívesen. Leginkább kortárs női szerzőkkel vagyok kezdeményező kedvemben.
            6. Csak regények, vagy szakkönyvek is játszanak?
            Pedagógiai, pszichológiai is jöhet.
            7. Volt álomszakmád gyerekkorodban? Most visszanézve azt csinálod/tanulod, vagy teljesen mást?
            Nagyon sokáig tanítónéni szerettem volna lenni, de mindenki lebeszélt. Lettem helyette nagy sokára andragógus, ami némileg határos a pedagógusi pályával, de mióta kisegítek a helyi könyvtárban, azt gondolom, könyvtárosnak kellett volna mennem. Még benne van a pakliban, hogy elvégzek egy segédkönyvtárosi képzést.
            8. Zavar, ha egy regény nem happy enddel végződik, vagy nem pozitív figura a főhős?
            Nem, egyáltalán nem.
            9. Mennyire van hatással rád a borító? Megveszel egy könyvet, csak azért, mert tetszik a külseje?
            Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a borító nem befolyásol, de nem csak az befolyásol. Amúgy én nem veszek könyveket már jóideje. Vagy kiveszem a könyvtárból, vagy átveszem, amit postán küldenek a rukkolók :)
            10. Elolvasol valamit csak azért, mert rengetegen olvassák éppen, vagy felkapott, netán ömlik a reklám az adott regényről?
            Igen, és van úgy, hogy nem csalódom (Vándorsólyom kisasszony), és van úgy, hogy nagyon (Szürke ötven). Jellemzően inkább nem csalódom, körbe szoktam járni több bloggernél is. Nekem leginkább az ő véleményük a mérvadó, nem a hivatásos kritikusoké.
            11. Szerinted mennyire elterjedt, hogy aki rendszeresen olvas, az előbb-utóbb írni is fog, vagy eljátszik a gondolatával?
            Nem tudom, biztosan eléggé. Én is írok, sokat, ámbár nem könyveket.

            2012. augusztus 11., szombat

            Rukkola

            Azt hiszem, a könyves bloggerek zöme nem tudja -és talán nem is akarja- kikerülni a legújabb őrületet, a rukkolázást. Ez egy nagy könyvcserélős játszótér, ahol a felkínált könyveinkért pontot kapunk, a célbaérés szintén pontokat jelent nekünk, ezeket a pontokat pedig arra használhatjuk, hogy mi magunk is válasszunk a sok tízezres kínálatból magunknak valami kedvünkre valót. Jó kezdeményezés, egyelőre némi gyerekbetegséggel.
            Sokan állítják, hogy függőséget okoz, van benne némi igazság, ámde a postaköltség összege, na az ki tud gyógyítani belőle...
            Mások is írnak a rukkolázás jelenségéról: