Baráth Katalin novellái -ingyen

Tessék, szépen le lehet innen tölteni, tökéletesen legális:
http://afeketezongora.blogspot.hu/2012/10/e-novellaskotet-ajandekba-nektek.html

Lélekbonbon

Kedves Steiner Kristóf!

Először is bocsánatot kell kérnem tőled, amiért annyira mást gondoltam rólad (aha, az a tipikus magyar celeb), aztán írsz egy ilyen könyvet, ami minden, csak nem tipikus, és nem celebes.

Számomra ez a könyv nem is bonbon, hanem Bagoly Berti-féle mindenízű drazsé. Milyen könyvben fér meg a kabbala, Madonna, Barbie baba, a jóga, a menage a trois, a fura, de mégsem fura találkozások, az autokrata unokanővér, a... nem is folytatom.

Tehát kedves Kristóf, azt hiszem, remek könyvet alkottál, többet adtál, mint amit leírtál, és ezt én most értem, más meg nem biztos.
Nagyon szeretném elolvasni a többi könyvedet is, remélem, egyszer hozzájutok.

Egy történetet szeretnék kiemelni, egy jemeni fiúról, akinek kincs van a torkában, ámde nem bír közönség előtt énekelni. De mégis :) pedig Madonna az, aki közös turnét szervezett vele, ami nem piskóta, lássuk be.

Isaac történetét köszönöm leginkább az egész könyvből. És ezt a dalt.

Hivatalos fülszöveg: Steiner Kristóf második könyve leginkább egy doboz szellemi csokoládéhoz hasonlatos: bárhol felnyithatjuk, és szemezgethetünk a hetvenkét történet, emlék, gondolat, álláspont, vagy szokatlan párbeszéd között. 

A „buddhista családban nevelkedett, Izraelben élő vegán, meleg kabbalista celebritás” a ráaggatott címkéket olykor leszaggatva vagy azokra önironikusan ráerősítve hol viccesen profán, hol szándékosan gejl, hol meglepően mély, és ezúttal édesen kesernyés „lélekbonbonokkal” kínálja meg azokat az olvasókat, akik a szerzővel együtt hisznek benne: miként az étel, a boldogság is csak akkor igazán finom, csak akkor valódi, ha megosztjuk valakivel.

Értékelés: nem akarom pontozni, nem is fogom. Egyszerűen nem érzem helyénvalónak.

Szabó Magda: Az ajtó

Egy történet… ami staccato-élményeket hagy maga után...

Egy rendkívüli történet átlagosnak tűnő emberekről…, érzésekről…, érzelmekről…, az elfogadásról…, gondolatokról…, szándékokról…, tettekről…, önfeláldozásról…, hősiességről…, egy szóval életekről. Nem egyszerű életekről, de mégis csak életekről.Mesél anyákat meghazudtolóan szeretni tudó, soha anyává nem váló asszonyokról; vagy talán inkább fizikai kényszerűség nélkül anyává váló asszonyokról… Mert Magduska is…Megrázó…, de letehetetlen. Minden fejezet önálló katartikus élmény. Szívszaggató, feljajduló... együtt halós…

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Szabó István mit tett vele? Mit tesz együtt velem a két legkedvesebb Szabó-m?

Nagyon jó szívvel ajánlom! Olvasni is és Kútvölgyi Erzsébet előadásában a hangoskönyvet is!
Értékelésem: 12/10

Hivatalos fülszöveg:

Ez a könyv, pontosabban mostani új kiadása, több okból kivételes állomás írói életutamon: elsősorban amiatt, hogy míg készült, szüntelenül azt éreztem, hasztalan tettem papírra, senkit nem fog érdekelni Szeredás Emerenc, még kevésbé az én nem is valami vonzó arcképemet rögzítő gyónás, mely összetört tükörcserepekből egybetákolt keretbe szorítja az írót és a megsérthetetlen, mégis megsértett igazságot. A mindig is mitológiai személyiségnek érzékelt Emerenc aztán megtette első csodáját: az első kiadás megjelenése utáni héten már nem volt kapható története, a könyv üzenetét, amelynél magánabb magánügy igazán nem volt elképzelhető, személyes ügyüknek vállalták fel azok, akik az írót élete minden buktatóján átsegítették: az olvasók. A sepregető öregasszony, aki ha teheti, mindenki útjából el iparkodott seperni a bajt, veszedelmet, áthágta a magyar határt, alakját éppúgy ismerik német földön, mint az Északi-tengernél vagy Svájcban, a Columbia Egyetem Kelet-európai Arcképek sorozatából holdtükör arcába nézhetnek az olvasni szerető New York-iak. Lakásomat vadidegenek keresik fel miatta, állnak az erkélyemen, ahonnan még látni egykori otthonát, kértek tőlem már fényképet róla és valami emléket Viola kutyáról. Az Európa Könyvkiadó is nyilván Emerenc ösztönzésére döntötte el, hogy mikor újraindítja a szerző életműkiadását, nem a pályakezdő Freskó megjelentetésével teszi, amikor az arénába visszatért fiatal író szenvedélyének lángjai először lobbannak a higgadttá modulált mondatok között, hanem Az ajtó-val, amely alkotója jelenlétét harmincnégy nyelven igazolja vissza a nemzetközi könyvpiacon. Testi anyámnak, Jablonczay Lenkének megépítettem a síremlékét a Régimódi történet-ben, negyedszázad eltelte után nem hittem volna, hogy lesz még egy kifizetetlen adósságom. De lett, s ennek kiegyenlítése Az ajtó: halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását. Mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Becstelen adósa volnék, ha én el nem mondtam volna róla azt, amit meg én tudtam.

Lengyel József: Igéző

Mint közel harminc éve mindig, összetört most is.

Lengyel Józsefet olvasni sosem volt könnyű elfoglaltság számomra, így aztán nem is vagyok rá alkalmas bármikor. Azok különleges napok, amikor eljön Lengyel József ideje... megrázó, de különleges napok mégis.
Egyszerre emel ez a történet a magasba és tör porrá, hogy a mélybe zuhanjak. Nagyon mélyen érint az a valami, amitől olyan különleges, ami a sorok között bújik meg...

Nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki még nem olvasta, vagy annak, akik az érettségi tételek tanulása óta nem vette a kezébe!

Különleges élmény lesz! Olvassátok más szemmel, ne iskolás szemmel elemezve, hanem csak egyszerűen, mint egy történetet! Nehéz, de nem lehetetlen :-).

10/10

Ja, és akkor a történet:
A faluba Idegen érkezik. A falu, természetesen, fenntartással fogadja és a "Jobb, ha kívül van!" elvén, megteszi csősznek, a határba. Nem sokkal később a falu szénégetője mellé kerül segítségnek.
Az Idegen élete - az első betű óta érezhető, hogy valami nagy tragédia húzódik meg a múltban - kezd nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válni, egyáltalán valami életszerűvé válni, mikor is megérkezik az erdőkerülő Najdával, a kutyával. És megtörténik az Igézet, majd a harc lehetetlenért, a rossz ellen...

Ez a könyv így, az első után olyan érzéseket ébreszt bennem, mint amikor a jól ismert, vágyott, finom, simogató közegben (legyenek azok a tenger habjai, vagy egy kellemes süppedős nyugágy, vagy fotel) elmerül az ember lánya, fürdik az élvezetekben, testét-lelkét kényeztetve.
Méltó folytatása az Asszony háza-nak.

10/9.

Petrik Adrienne: Asszony és háza

Teljesen elvarázsolt ez a könyv. Már hónapok óta kajtatom a könyvtárban és végre bent volt, sőt mindkét kötet is (a másik: A másik kert) egyszerre; szóval érdemes volt keresni!

Ez olyan három olvasatos könyv! Elsőre az ember lánya végiglapozza... ízlelgeti, mint egy finom, zamatos, friss gyümölcsöt... csak kóstolgatja, apránként... ismerkedik a képeken keresztül az asszonnyal és a házzal. (Megjegyzem: a képek hibátlanok! Bár én is így tudnék fotózni!) Második "olvasatra" már bele-bele olvasgat az ember lánya, azokat a részeket, amik a legvarázslatosabb képek mellett vannak... (és persze hamar rájön az ember lánya, hogy a szöveg és a kép többnyire éppolyan önálló életet él, mint a könyv minden része, vagy akár az asszony és a háza). A harmadik olvasat aztán az igazi: amikor belemerülünk, álmodunk, izgulunk, néha kétségbe esünk, sütkérezünk a sorok közül áradó napsütésben, reménykedünk a kis cukor süveg fenyő megmenekülésében, együtt szorítunk a kutyalánynak, cicafiúnak, ámulunk, hogy rajtunk kívül más is van, aki boldogságát leli az asszimmetriában, irigykedünk ennyi bátorság olvastán-láttán, és: megerősödünk, hogy nem baj, ha gyerekbolondok vagyunk, más is van még ilyen a csapatban. Mert igen! Már az első oldalon azt érezhetjük, hogy bevettek minket a csapatba! Megosztotta velünk életük egyik legjelentősebb időszakát egy család, ahol nem csak a szülők, nagyszülők, gyerekek, barátok, stb... hanem a kutyák és macskák, a kert madarai éppen olyan családtagok, mint nálunk...

Jó volt! Csoda jó! Könnyen olvasható, élvezetes és gördülékeny. Nagyon jó szívvel ajánlom! :-)

Köszönöm Adrienn-Asszony ezt a házat! :-)

10/10

És akkor az elmaradhatatlan fülszöveg:

Egy házépítés története, ahogyan én láttam. Az építész asszony, ahogyan a gyermekeim apja menet közben titulált. Én, mindennek az oka és okozója. Aki ezt az egészet kavarta. Azt, hogy odahagyjuk viszonylag jól bejáratott városi társasházi életünket, és falura költözzünk, házat építsünk. A könyv főszereplője a ház maga, ahogyan kitalálódik, felépítődik, belakjuk, ellepjük. Ahogyan zajlunk benne, kutyák, macskák, gyerekek, barátok, tüzek, vizek, mesék, képek. És énekeljük közben a Mary Poppins kéményseprőjével: "I do what I like, and I like what I do" (Azt csinálom, amit szeretek, és azt szeretem, amit csinálok.) (Petrik Adrien)

Bíró Kriszta: Fiókregény

Zsuzsi már írt erről a könyvről, az ő élményeit itt olvashatjátok.

Én kicsit másként éltem meg, viszont én is 10/10-et adok rá :-).

Nos, az egész könyvben van valami zaklatottság, valami kattogás, valami nem is tudom mi... egy olyan fajta feszültség, ami folyamatosan hajt és hajt végig a történeten, majd újra kézbe kell venni és beleolvasni itt is, ott is... olyan "nem hagy békén" könyv.
Eleve azzal kezdődik, hogy összefacsarja az ember szívét; Mici, aki még meg sem született, már a vesztesek közül indul, átlagos már akkor sem tudna lenni, ha akarna. De nem akar. Micit már születése előtt "elhagyja" az édesanyja. Apja, aki talán nem is a genetikai apja és Dezső nevelik fel. Még mielőtt bárki is a ma oly divatos melegházasságban cseperedő gyerekre gondolna: ne tegye, messze nem erről van szó. Egy aprócska szabóműhelyben kapcsolódik össze a félig-elhagyott kislány, az elhagyott szabómester és a anya-lelkű segéd sorsa. Sok szívet melengető epizód után természetesen jönnek az igazán komoly bajok; Mici gyerekfejjel kénytelen a nagybetűs életben eligazodni, megtalálni a helyét, megtalálni mások helyét, túlélni, boldogulni, egyáltalán élni.

Nagyon tetszett! Régen olvastam ennyire jó könyvet! Lelkizős, gondolkodós, olyan nekem való.
Tőmondatokkal kezdődik a könyv. Kicsit ijesztően egyszerű a nyelvezete, a formája az elején, viszont többedik visszalapozásra úgy érzem, tökéletesen passzol a történet egyszerűségéhez, ugyanis ahogyan a történet, Mici élete bonyolódik, úgy változik a forma is, megérkeznek az összetett mondatok.
Ahogyan Mici egyre inkább öntudatra ébred, egyre gyakrabban szólal meg ő maga, majd a regény végére (szinte) csak ő mesél.

Hazatalál.

Jó szívvel ajánlom!

És akkor a hivatalos fülszöveg, ami alapján biztosan nem olvastam volna el (ráadásul szerinte teljesen másról szól):

A Fiókregény főhőse, Sóri Mici egyszerre átlagos és különc. Az ő felnőtté válásának lehetünk tanúi a történetben, amely furcsa-varázslatos családjában és a nekünk, kívülállóknak eleve izgalmas színházi világban játszódik. Végigkövethetjük Mici útját, amelyen eljut a zabolátlan csikószertelenségtől a megfontolt, érett döntésig, s végre megtalálhatja a kulcsot az élhető szerelmi és szakmai élethez.

Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Volt idő (nem is olyan régen), amikor sikk és divat volt Máraival a kézben rohangálni a nagyvilágban... Én akkoriban egy csomó gyerekkel a kezemben rohangásztam éjjel-nappal, meg hát ugye: ha mindenki, hát én csakazértsem! Bután..., dacból... Sosem szerettem a divatból népszerű könyveket és a sikkből hű-de-okosakat-mondunk-róla embereket.
Így aztán Márait is csak gyűjtögettem és csendben megvártam, amíg eljött az ő ideje. Nos, egy ideje itt van, de most mégis csak az Eszter hagyatékáról írok.

Eszter és Nunu, az idős rokon, csendben éldegélnek egy vidéki házban, szegénységben, de nyugalomban. Beosztóan, kis igényekkel, de nyugalomban. Majd minden odavész: odavész a nyugalom, odavész a megélhetés, odavész a ház is, mert Lajos, Eszter sorsa húsz év után újra eljön.
Egyetlen nap történik minden. Úgy írta meg Márai Esztert, hogy végig azt éreztem, akár be is csukhatnám a könyvet azzal, hogy: "Hát, Istenem, nem az én dolgom! Egy jelentéktelen, gyenge nő, odavész egy jellemtelen férfi keze által!", de nem lehet... Ez az az elsuttogott történet, ami hangosabban szól, mint egy üvöltés. Ja, és Eszter cseppet sem gyenge nő...

Aki olvasta már, gondolom szívesen elolvassa még egyszer, aki még nem olvasta, jó szívvel ajánlom. Nem könnyű... sőt... de éppen ezért szeretem! :-)

10/10

Pierrot-Szélesi S: Jumurdzsák gyűrűje

Nem is tudom, hogyan kezdjem…Annyi cefet-rossz könyv után… elnézést, inkább oltári nagy csalódást kellene mondanom… valószínűleg nem a könyvekben, hanem bennem van a hiba.Nos, leginkább az érdekelt ebben a könyvben, hogy hogyan lehet egy computer-játék alapján épkézláb történetet összehozni? A második szempont az egyik szerző Pierrot volt, akin megakadt a szemem. És mégis, hogy kerül a csizma az asztalra? Ráadásul kettő is? Hát valljuk be nőiesen: a fene tudja, de elég jó helyen vannak! Kellemes, könnyű olvasmány. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kalandos könyveket, amikben természetesen megcsillan egy kis (vagy nem is olyan kis) romantika; az okos-oknyomozó újságíró-jólnevelt-sármos-hűűű, de úriember főhős, akivel a szintén nagyon okos-kalandvágyó-bátor-önfeláldozó főhősnő együtt fut versenyt a hűűű, de gonosz-megátalkodott-az egész világot fenyegető-negatív figura ellen; amelyben mindig jön valami segítség a legkétségbeejtőbb pillanatokban és természetesen óóóriási a happy end. Felbukkan Gárdonyi Géza és Jámbor-Jumurdzsák, akik a könyv egyik szálának főszereplői, pincék, romok, jelek, titkos írással írott Gárdonyi-üzenetek, egy kis időutazás és még sok minden más is.Jópofa volt! Tengerpartra, vagy esős magyarországi nyaralásra jó szívvel merem ajánlani, esetleg bimbódzó fantáziájú, romantikus tizenéveseknek, akiket még maximálisan kielégítenek a lényegre törő tőmondatok. Nincsenek benne bonyolult összefüggések, de azért lehet két olvasás között is agyalgatni rajta. Na, egy szó, mint száz: üdítő kellemes nyári olvasmány!

10/8

Senkit se tévesszen meg a könyv vastagsága: könnyedén kiolvasható 1-2 nap alatt.

És akkor a hivatalos fülszöveg:
Jonathan Hunt, a New York Times riportere a családi hagyatékban megtalálja az Egri csillagok egyik első kiadását, s a kötetben két furcsa levelet, melyben egy bizonyos Ábray professzor indulatosan magyaráz az időutazás lehetőségéről s arról, hogy bizonyítékai is vannak...Jonathan Hunt a levelek nyomán Magyarországra, Egerbe indul, ahol egyre rejtélyesebb dolgok történnek vele. Mivel úgy tűnik, nem mindenki örül a felbukkanásának, elhatározza, mindenképpen a végére jár, hogy valóban létezett-e a gyűrű, amely Gárdonyi regényének is egyik kulcsmotívuma... Miközben a múltból hátrahagyott titkos üzeneteket próbálja megfejteni, a gyűrű évszázados legendája őt is megbabonázza...A Jumurdzsák gyűrűje egy fantasztikus regény. Témáját tekintve ugyan azt hihetnénk, hogy elsősorban a fiatalokhoz szól, azonban az Egri csillagok, amely köré a mű épül, mindannyiunk meghatározó olvasmányélménye. A részletesen kidolgozott karakterek, az izgalmasan feszessé tett jelenetek és párbeszédek élvezhetők az ifjúság és a felnőtt olvasók számára egyaránt. A regény továbbra is hordozza mindazokat az értékeket, amelyet az interaktív filmtől megörökölt: részletesen bemutatja az egyik legszebb hazai városunkat, feldolgoz Gárdonyi Géza titokzatos személyével kapcsolatos adatokat, hiteles történelmi eseményeket, miközben a valós elemeket fiktív szállal köti össze. Ismeretterjesztő és kalandregény is egyben, amely feltétlenül tetszést válthat ki a misztikum, a történelmi nyomozások (pl. Da Vinci-kód) szerelmesei között, de a kifejezetten hazai témájú regények rajongóinál is.

Nina Stein: Katalin lányai

Régen szerepelt már a könyves listámon, valószínűleg most volt itt az ideje...
Akkor hallottam erről a könyvről először, amikor évekkel ezelőtt C.P. Murphytől a Pápa lányát olvastam (megjegyzem nagyon tetszett...) és mi sem természetesebb, Katalin cárnőre asszociáltam és meg is maradtam ostoba tévedésemben, míg ki nem nyitottam a könyvet... én ugyanis nagyon ritkán olvasom el a fülszövegeket, mert nekem szinte még sosem jött be egy sem. Hát persze, hogy megint bementem az erdőbe... Viszont, a könyv tetszett! Könnyen olvasható, helyeske főszereplőkkel, érdekes a cselekménnyel; meghagyja a gondolkodást, a logikázgatást, nincsenek benne nagyobb logikai bukfencek sem, az elvarratlan szálak is csak inkább a homályba futnak, igazság szerint egy-egy későbbi utalással szépen lerendezi őket a szerző.
Tetszett a naplószerű elrendezés, ahogyan az egyes bejegyzések dátumai mutatják, éppen a több száz éves naplót olvassuk, vagy a jelen történéseibe csöppentünk vissza. Hihetőnek tűnő képet mutat a nők 18. századi életéről, társadalmi helyzetéről, megítéléséről, illetve annak egy igen szűk szeletkéjéről - mert a többi a történet szempontjából közömbös -, és teszi mindezt olyan módon, hogy a nem átlagos sorsú nő szavaiból ismerjük meg a többiek sorsát.
Nagyjából az első oldalnál kezd gyanús lenni, hogy magyar írónő működik álnéven (megjegyzem: engem zavarba hozott egy bő félórára...) és lőn: más rokon-blogok szerzői a konkrét személyt is tudják/tudni vélik, meg is nevezik őt.
A történet kicsit Da Vinci kódos, kutatós, kincskeresős, régi naplós, ásatós, misztikás, alkimistás, régészes-történészes, okoskodós.
Az első naplóbejegyzés egy menekülőben lévő, rémült fiatal lány bejegyzése.

Az egyetemista Mira (vagy Mari) kutatásba fog és milyen a véletlen, éppen belefut egy ásatásba, mely szorosan összefügg kutatásával. Egyre jobban belebonyolódik a történetbe, megsuhantja egy mellette elsuhanó kisebb összeesküvés szele, de Mira "ráharap" a témára és megy előre. Segítségül érkezik a KönyvmolyLovag és együtt folytatják a nyomozást. Bennem mindvégig motoszkált a gondolat, hogy a Lovag (Berdis - számomra csak Dervis) a végére nagyon el fogja árulni...de nem. A tirpei ásatáson indul be a történet, majd a kiásott ház valaha élt lakóinak naplójával folytatódik. Innentől pedig fordulatokban gazdag, imhol misztikus, szórakoztató történéseken keresztül érünk el a végkifejletig. (Nekem az egész történet után, kicsit egyszerű lett a befejezés, illetve azt hiszem a befejezés megfogalmazása.)

10/8

1806 november 25-én Szent Katalin ünnepére készült Tirpe városa. A Szent Katalin leánynevelde növendékei ekkor tartják szokásos évi körmenetüket. Ezúttal a felvonulás tragédiával végződik, mert rejtélyes körülmények között eltűnik az egyik Katalinleány. Szökés vagy emberrablás? Ez foglalkoztatja a város lakóit, a leánynevelde vezetőnője azonban, hogy elejét vegye a rosszindulatú pletykáknak, fogadalmat tesz: tizenhat évre bezárja az intézet kapuit a külvilág elől. Kétszáz évvel később a csinos történészhallgató, Mira egy rejtélyes mintázatú terítőt lát meg egy régi újság fényképén. Barátjával, a művészettörténész Berdissel próbálják megfejteni a furcsa szimbólumok jelentését. A kutatás az egykori tirpei leányneveldéhez vezet, ahol a két bölcsész hátborzongató felfedezésekre jut, misztikus társaságok nyomára bukkan, miközben úgy tűnik, valakiknek még most is nagyon fontos, hogy a sötét titkok rejtve maradjanak... Megtudhatjuk-e évszázadok múltán, mi történt akkor abban a titokzatos házban? A Magyarországon és Törökországban játszódó történelmi regény a misztikus rejtélyek világába kalauzolja az olvasót.

Baráth Katalin: A fekete zongora

Lehet, hogy most kéne illegalitásba vonulnom, új nevet felvennem, és titkosítva blogolnom.

Mert bizony a nagy könyves blogger átlagtól eltérően nekem nem tetszett ez a könyv. _Akartam_, hogy tetsszen, mert alapvetően odavagyok a milimári-stílusért*, de a történet nekem egyrészt lapos, másrészt a végkifejletet tekintve meglepetés-mentes volt. Pedig -mint már korábban említettem- én nem vagyok jó krimik felgöngyölítésében, a tettes idő előtt való felismerésében. Az epilógus előtt meg teljesen értetlenül állok, egyszerűen csak úgy lóg, mintha nem is ehhez a könyvhöz íródott volna...

De a nyelvezet előtt le a kalappal. Az nagyon rendben van. A múlt század elején jártam, elhittem, hogy ott járok a könyvet olvasva, egy poros kisvárosban, ahol soha semmi érdekes nem történik, míg aztán egyszer csak meggyilkolnak valakit. Baráth Katalin stílusával nincs gond -igaz, nagyon ledöbbentem, hogy egy nálam fiatalabb, nagyon is mai nő az írója, és mondhatom, emiatt emelem a pontszámot meg, ezért adok a 10ből 7 pontot.

* milimári-stílus: hivatalosan persze nem így hívják, csak én nevezem így magamban: szemtelen, csípős nyelvű, éles eszű, a sorból kilógó ,,vénkisasszony" meséli egyes szám első személyben a történetet.

Hivatalos fülszöveg: 

"Az 1900-as évek elején az álmos Ókanizsán Dávid Veronika, az emancipált eladókisasszony saját romantikus regényét írja munkahelyén, a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili – egy késsel a hátában. Zsebében egy kitépett könyvlap, rajta egy Ady-vers: A fekete zongora. A békés kisváros élete természetesen fenekestül felfordul, és a szerb rendőrkapitányból és a városi orvosból álló tapasztalatlan nyomozócsapatba bekönyörgi magát Veronika is, aki persze mindig mindent jobban és hamarabb tud, mint a hivatalos közegek. Az ügybe belekeveredik a plébános, a pincérlány, a kőművesmester, a rabbi, a kéjnő, az apáca és a zsidó kereskedő, sőt Veron még Szegedre is elutazik, ahol magát Ady Endrét hallgatja meg egy felolvasóesten, közben pedig a hullák egyre csak szaporodnak… 

Baráth Katalin remekbe szabott regénye kiváló érzékkel jeleníti meg a boldog békeidőket; stílusa és humora miatt Bohumil Hrabal olvasói fogják szeretni, eltökélt nyomozója, Dávid Veron miatt pedig Agatha Christie rajongói fogják nagy élvezettel forgatni a regényt, amely kibővített, végleges változatban és két novella kíséretében kerül végre a széles olvasóközönség elé."

Zanza

Pár mostanság olvasott könyv, idő hiányában csak tömören.

Guillaume Musso: Visszajövök érted

Nem értem én ezt a ,,francia Coelho" titulust, mert bár egyik írótól sem olvastam tonnaszám, de nekem nem nyilvánvaló a párhuzam. Vagyis inkább erőltetett, mint evidens.

Coelho nekem lassabb, elgondolkodóbb, Musso pedig filmszerű, pörgős, akciódús a másikhoz képest. No mindegy, ezen ne akadjunk fenn :)

A könyv nekem nagyon tetszett, ahogy az előző Musso-mű is, bár a moly kritikái eléggé leszólták, nekem pont azt adta, amit vártam tőle.

10/10

A francia Coelho” új sikerkönyve!

Ethan, harmincas pszichiáter, gazdag, híres, jóképű. A siker azonban nem adta könnyen magát.

Tizenöt évvel később Ethan szédelegve ébred manhattani luxusjachtján. Egy ismeretlen, vörös hajú nő fekszik mellette. És ezzel kezdetét veszi egy rémálomszerű nap… amelyeknek a végén egy kórházi műtőasztalon találja magát, három pisztolygolyóval a testében. Vajon elkerülhető az elkerülhetetlen? Vagy minden ember életében van egy pont, ahonnan már nincs visszaút?

Guillaume Musso Franciaország egyik legsikeresebb kortárs írója. Fordulatos, finom humorú és az élet szépségébe vetett hittel teli regényeit huszonnégy nyelvre fordítják. A Visszajövök érted! páratlan utazás, amelyet végigjárva kicsit máshogy tekintünk saját életünkre is.

És akkor Coelho. Akitől -bár már terveztem- még semmit sem olvastam. Bespájzoltam ugyan hónapokkal ezelőtt Az alkimista c. könyvet, de olvasatlan -egyelőre. 

A portobellói boszorkány jött velem haza a könyvtárból -nem rossz, nem rossz, de hatalmas hiányérzetem van. Mintha valakik beszélgetnének mellettem egy illetőről, de lemaradtam volna a beszélgetés elejéről és végéről. Tudok is valamit a történtekről, meg nem is. Ha nekem kéne továbbadnom, mi történt, zavaros lenne az elbeszélésem.

A spirituális vonal közel sem olyan erős, mint ahogy én azt előzetesen feltételeztem. Persze ott van, gyakorlatilag erre a szálra van felfűzve minden, de mégis olyan vékonyan, diszkréten, hogy már-már nincs is ott.

El fogom olvasni Az alkimistát is, többen mondták, hogy az sokkal jobb.

7,5/10

Athena – eredeti nevén Sherine Khalil – egy erdélyi cigányasszony szerelemgyereke, akit az árvaházból egy tehetős és befolyásos libanoni házaspár fogad örökbe három hónapos korában. Hamar kiderül, hogy különleges képességekkel van megáldva: jelenéseket él át, nagy történelmi, politikai eseményeket lát előre. Fordulatos, élményekben és meglepetésekben gazdag életútja során a legkülönbözőbb helyszínekre, munkahelyekre és emberi kapcsolatokba kerül.

A zsidó menyasszony igen kellemes csalódás. Valószínűleg nem kéne túl komolyan vennem mások értékeléseit előzetesen :) igaz ugyan, hogy nagyon erősen jelen van benne a zsidó hit, főleg a könyv második felében, de mivel én igen keveset tudok erről a világról, és az az igen kevés is igen homályos és pontatlan, kellett már egy könyv, ami helyre teszi bennem ezeket a dolgokat. Mert jó, jó, sejtjük, milyen a kóser étel, mi lehet az a bar micvo, de tudni nem tudjuk (általánosítok persze). Mindezt pedig egy kb. korombéli írónő személyes megtapasztalásaiból megismerni különösen izgalmas.

8,5/10 (pontlevonás a rinyálások miatt, bár megértem, hogy dramaturgiailag helyén valók)

Margit Patrícia Eszter regényében nemcsak Dallos Saci, e későn serdülő pesti lány spirituális fejlődését ismerhetjük meg, hanem egy olyan rejtett világba láthatunk be, ahol az identitás keresése még felnőtt korban is szunnyadást nem bíró folyamat. Saci az út végére ér, és a hagyományokhoz visszatérve, valódi szerelmét és gyökereit megtalálva választ ad a zsidó öntudat dilemmájára, míg baráti körének és családjának minden egyes tagja más-más utat jár be, és ugyanazon kérdésekre más-más választ ad.

Vass Virág: Franciadrazsé

Mint a golyó a flipperben, úgy érzetem magam a könyv olvasása közben. Álláspontom ide-oda pattogott: tetszik-nem tetszik; felszínes-érett; nagyon hollywoodi-nagyon magyar... nos, most sem vagyok okosabb.

Egy magyar lány ösztöndíjjal Párizsba utazik, ahol egy médiabirodalomban gyakornokoskodik. Itthon hagy egy szerelmet, de Párizsban ugye másképp vannak a dolgok, ott nem lehet facéran lenni, még átmenetileg sem, tehát beleszeret valakibe, aki még csak nem is szabad, nem az ő súlycsoportja, nem az ő korosztálya.

2 nő meséli a történetet: Réka, a magyar gyakornok, és Charlotte, a divatmagazin nagyasszonya. Valójában attól válik a regény érdekessé, hogy Vass Virág képes úgy írni, mintha valóban 2 különböző nőt hallanánk, más-más stílussal, tapasztalattal, érettséggel. (Ja, és ott van még Olgi néni is, aki nem más, mint az élő lelkiismeret megtestesülése).

Simán el tudnám képzelni hollywoodi interpretációban, bár valószínűleg a magyar vonalat valami kevésbé ,,egzotikusra" cserélném, talán ír leányra ;) és nem tud nem eszembe jutni Az ördög Pradát visel c. film  olvasás közben.

Hivatalos ismertető:

Charlotte-ban volt valami fölényes elegancia. Réka alaposan megfigyelte. Tudta, hogyha ez a nő egy nap elveszíti a szépségét, elveszíti a hatalmát, és elveszíti a férfit, akit szeret, és mégis... Ez a nő újra és újra fölé kerekedik.

Réka, az ambiciózus, huszonéves lány egy pályázatnak köszönhetően Európa legnagyobb médiabirodalmában tölti szakmai gyakorlatát, ahol azonnal belehabarodik a művelt, bohém és sármos művészeti vezetőbe. A férfit azonban egy negyvenes éveiben járó párizsi anyuka tartja érzelmi fogságban, miközben a fiatal magyar gyakornoknak sem tud ellenállni. Riválisa lehet-e egy érett nő egy huszonéves lánynak? Mennyi igazság rejlik a közhelyek által felhabosított francia szexepilben? Miért éppen Párizsban derül ki, mit jelent Jin módra gondolkodni és Jang módra élni?

Vass Virág első regénye, a Vulévu egy hét alatt került az eladási sikerlisták élére. Vajon megismételhető ez a siker? A Franciadrazsé nem rántja le a leplet a francia nőt övező klisékről és titkokról. Nem is dicsőíti. Egy furcsa szerelmi háromszög krónikája, amely hitelesen rögzíti a nőiesség modern és örök érvényű szabályait. Hogyan küzdünk, hogyan szeretünk, hogyan szenvedünk, hogyan békülünk. És mindebből mit vesz észre a férfi?

Értékelés: 7/10 + édes-színes drazsé

Kavisánszki Mária: Rózsaszín banánhéj

Manapság már bárkinek lehet könyve.

Nem kell, hogy íri tudj, a történet nem más, mint megoldandó feladat, a helyesírás pedig csak egy zavaró tényező. A bemutatandó könyv esetén ez azért nagy gáz, mert az írója újságíró. Egyébként.

Adva van egy 4 gyerekes, válófélben lévő nő, aki csúnya jelenetek után dönt úgy, hogy összecuccol, és albérletbe megy. Ide aztán nem csak a gyerekei, hanem a nála 6 évvel fiatalabb szeretője is követi. Az ifjú titán rémes családdal van megáldva, akik úton-útfélen trágár szavakkal illetik a ,,véasszonyt", aki elrabolta az ő drága fiacskájukat.

A baj a történettel ott van, hogy rettentően idegesítő. Hogy a nőt (meg az írót is) legszívesebben jól megráznám, hogy hahó, te hülye p..., szedd már össze magad, nem látod, mennyire szánalmas vagy?!

Ti láttatok már olyan könyvet, ami telve van nyereményszelvényekkel, kuponokkal? mint amikor egy fórum kampányt folytat, hogy minél többen olvassák. Rám ez nem tett jó benyomást, könyvet olvasok, nem tudományos női heti lapot :S

Hogy kapjatok az érzésből, bemásolom a ,,kedvec" részemet:

Az újságánál se jó a helyzet, előreláthatólag jövőre nem emelkednek a karakterdíjak, mert nem bírja a büdzsé. Ráadásul kevés a fóka, és sok az eszkimó. ezt az okosságot a Főszerkesztőtől hallottam a mai értekezleten. Magamtól nem tudnék ilyet kitalálni. Hazafelé is ezen morfondírozom. Szegény fókák! Mondjuk ilyen meleg éghajlaton az se lenne csoda, ha teljesen kihalnának.

Vehetnénk az egész könyvet egy gegnek, egy kitalált, felnagyított és karikírozott krónikának, de az író maga nyilatkozott úgy, hogy a saját életét írta meg: ,,Hitelesen írni úgy, hogy az olvasó elhiggye, amit olvas, csak úgy lehet, ha az ember saját tapasztalatából merít. Én is ezt tettem, az évek távlatából visszatekintve, a történeteket kicsit kiszínezve, átalakítva."

Hivatalos fülszöveg:

Negyvennégy éves újságíró úgy érzi, folyamatosan keresi helyét a világban. Mondhatnánk, hogy a világ is keresi a helyét benne, de neki esze ágában sincs ilyen semmiségekkel foglalkozni.

Főszereplőnk Nárcisz, a kisvárosi négy gyermekes újságíró, – bár talpraesett és találékony nő – gyakorta vakmerően meggondolatlan, szinte vonzza a baleseteket. Férjétől éppen válófélben van, összeköltözik a nála hat évvel fiatalabb barátjával. Az együttélésükkel azonban sereg zűrzavar, s „regénybe illő” viszontagságok veszik kezdetüket. Ráadásul újdonsült barátja felmenői minden eszközt megragadva igyekeznek meghiúsítani kapcsolatuk kiteljesedését, miközben a bonyodalmakkal fűszerezett, viharos válóper kellős közepén a négy gyermek sorsa tét.

A történet a nagybetűs élet rejtelmein, a bírósági bürokratikus procedúrákon keresztül vezet a férfi-nő kapcsolat legmélyebb bugyraiba. Vajon a szerelem ad-e a túléléshez erőt, legyőzi-e a nehézségeket, az ármánykodást?

A főszereplőnket a humor segíti át a legszorongatóbb helyzeteken, amíg hajszolva keresi a gödörből kivezető utat.

Értékelés: 4/10 + rohadt banán szaga
Ja! és készül már a folytatása is 

Balogh Boglárka: A belémfagyott tenger

Olvastam...
... és megint kicsit csalódott vagyok. Ide teszem amit akkor írtam, amikor elkezdtem a könyvet:
Biztosan ti is jártatok már úgy könyvtárban, könyvesboltban, hogy egy könyv valamiért jönni akar. Ha akarod, ha nem. Nem tudsz megszabadulni tőle... Én nem szoktam ellenállni, ha jönni akar, magára vessen. Ez a könyv kicsit durván kezdődik, majd a harmadik oldalon ez áll: "Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek szemét tisztára mosták a könnyek." (Alex Tan) Hát meglátjuk, hová kanyarodik a történet ilyen bevezető után. kb a feléig jutottam el a mai buszozás során. Nagyon tömény volt eddig, van mit rágni rajta.

Regénynek néztem, pedig szociográfia... viszont annak meg, ...
szóval az sem... mindenképpen azonban egy olyan világot mutat be, amit én még eddig csak elég érintőlegesen láttam: a mérhetetlen nyomort, a romániai árvaházat, az onnan induló elhagyott kislány életét (?), vagy talán sorsának jobbra fordulását (?), szóval találkozását a Nevelővel (aki maga Bogi) és ebből adódóan talán elindulását egy életnek nevezhető valami felé, ami eddig olyan kevésszer jutott osztályrészéül. Egy biztos: két elveszett emberke találkozását.

Azon gondolkodom néhány napja (ugyanis ez is egy olyan könyv, amiről nem könnyű írni), hogy bennem lehet a hiba... mert már megint azt érzem: "Lehetne jobb is!"
Az utóbbi időben megnézett filmek, elolvasott könyvek ismertetésében minduntalan ez a három szó került elő... talán túl sokat várok? A téma ugyanis, úgy érzem, több lehetőséget tartogat, kicsit hozzá kellene tenni, vagy elvenni belőle és jobban tetszene... ám mivel magánvéleményről van szó, és az ugyebár szubjektív, hát szívesen olvasnám más véleményét is :-) .

A történet: Móni első emlékei egy árvaházból, a nevelőszülőkről, majd a Keresztmamáról, aki magához veszi és ezzel átmenetileg jobbak lesznek a körülményei. Ám hiába a keresztmama igyekezete, a kislányban felmerül a vágy, hogy az édesanyja mellett élhessen, hogy ő kelljen, hogy kapjon abból a simogató szeretetből, amit csak egy anya adhat... majd csalódik... simogató anyai szeretetnek se híre, se hamva... koldulásra kényszerítik, az utcáról kerül be az egyházi árvaházba, ahol Bogi lesz a nevelője az első három héten (ezt nagyon nem értem, mert ők gyerekek, akik kötődnek!!!), akinek utána haza kell jönnie Magyarországra (olyan irreális... na, mindegy, lehet, hogy figyelmetlenül olvastam?). Egymásra találásuk megtölti életüket (mellesleg ez a rész az egyetlen, amit én hitelesnek érzek...). Bogi magával hozza Mónit Magyarországra nyaralni, a barátságukat pedig végleg...

Akkor a kínjaim: a nyelvezete nehézkes, a rengeteg jelzőtől túlzsúfolt, túlcizellált. Olvastam, olvastam, de olyan jelződömpingben találtam magamat, hogy néha elveszítettem a fonalat. Olyan gondolatokat, megfogalmazásokat ad egy tíz éves kislány szájába, amiket egy top-irodalmár sem használ, nemhogy egy mezei olvasó, egy nyomorúságos, falusi árvaházban nevelkedett, kitaszított gyerek pedig végképp nem. És ez már a zavaró sávba csúszik át...
A történet nyomasztó, depresszív a hangulata, olyan jó kis szenvedős könyv (ezt már elején is tudtuk, tehát nem volt zsákbamacska), a végén viszont olyan pikk-pakk zárja az egészet, mintha már nem lenne energiája ugyanezzel a lendülettel befejezni.
Valahogyan az volt az érzésem, hogy egy nagyobb regény rossz ollózatát olvasom, egy kiragadott epizódot a hosszabb történetből. Volt olyan, hogy a fejezetek látszólag összefüggéstelenül követték egymást, vagy csak én nem találtam a kapcsolatot köztük, de ez zavart. Igazság szerint azért gondolom azon, hogy bennem van a hiba, mert arra is elég nehezen jöttem rá, hogy itt 2 személy mesél, nem pedig egy személy 2 időben (gyerekkor-felnőttkor), az első könyvben csak Móni, majd a másodikban Móni és a nevelő felváltva. Néha számomra érthetetlen, a regényhez nem kapcsolódó dolgokat...

Ennek ellenére megfogott, mert sokat foglalkoztam/om vele azóta is... bár lehetne jobb is!

10/6

És akkor a hivatalos fülszöveg:
Megdöbbentő erejű regény egy gyermek őszinte hangján ez árvaságról, magányról és elhagyatottságról. Történet egy véletlen találkozásról, egy könnytelen felnőtt és egy síró gyermek kapcsolatáról, szeretetről és barátságról.

És a Korhatárról kicsit bővebben:
A dévai árvaház és Böjte Csaba atya neve mára már teljesen összeforrt a köztudatban. Balogh Boglárka 2006 őszén több hetet töltött a gyermekek közt önkéntes nevelőként, majd élményeiről könyvet írt, mely A belém fagyott tenger címmel jelent meg a Püski Kiadónál. Megdöbbentő erejű lírai regény született egy gyermek őszinte hangján keresztül az árvaságról, a magányról és az elhagyatottságról.

Na, ezek után pláne nem értem ezt a "3 hétig vagyok veled" dolgot, sőt egyre jobban nem! Viszont akkor ez egy élménybeszámoló? Ha ez a leányzó még fog írni, biztosan elolvasom tőle...

Bíró Kriszta: Fiókregény

Volt idő, amikor a könyvtárban (könyvesboltban) sosem nyúltam a magyar könyvek felé. Mármint a klasszikusokhoz igen, de kortársakhoz nem.

Újabban viszont nagyon is lelkesen. És ha ilyen akad a kezembe, mint a Fiókregény, akkor nagyon örülök :)

Vibráló, élő, csupa csintalanság. Egy fura családban élő fura lánygyermek története, aki mintha egy Toulouse Lautrec festmény megelevenedett figurája lenne. Engem elvarázsolt.

Hivatalos ismertető: Ennek a remekül megírt regénynek a főhőse, Sóri Mici egyszerre átlagos és különc. Az ő felnőtté válásának lehetünk tanúi a történetben, amely furcsa-varázslatos családjában és a nekünk, kívülállóknak eleve izgalmas színházi világban játszódik.

Végigkövethetjük Mici útját, amelyen eljut a zabolátlan csikószertelenségtől a megfontolt, érett döntésig, s végre megtalálhatja a kulcsot az élhető szerelmi és szakmai élethez.

Értékelés: 10/10 + sok kuncogás

Az írónő honlapja, ahol részletek is olvashatók a regényből:

http://birokriszta.fw.hu/

Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

Elolvastam... nem valószínű, hogy mást is olvasok Rakovszky Zsuzsától...
Nekem túlságosan ömlengős, elnyújtott, már-már unalmas volt. Keveredik a régies nyelvhasználat a modernnel... a történet maga éppen ilyen össze-visszaságot mutat. Nem jött be. Becsülettel végigolvastam, bár a történet eléggé rémisztő volt. Valószerűtlen, homályos utalások a főszereplő későbbi életére (gondolom azokat a további könyvekben találhatjuk), helyenként elnagyolt, elnyújtott történetvezetés, majd ezt követően hihetetlen aprólékossággal megírt jelentéktelen részletek.
Olyan szenvedős könyv... szenvednek a főhősök és valljuk meg nőiesen, én sem élveztem...

10/3.

A hivatalos fülszöveg:

Rövid leírás: Magyar Irodalmi Díj 2002 - Az év legjobb könyve A költőnek ez az első regénye, amelyben egy öregasszony meséli el gyermek- és leánykorát, majd felnőtt életét. Nagy bűne miatt tizenhat éven át titokban kell tartania kilétét, hogy ne kerüljön hóhérkézre. A lány és patikus apja a külvilág előtt házaspárként mutatkozik, titkos, otthoni életükben szeretet, gyűlölet, féltékenység és szenvedély egymást váltva uralkodik.

Feldmár András: Szabadság, szerelem

Nagyon tetszett!
igazság szerint teljesen mást kezdtem el olvasni, de közben elcsábultam. Nagyon jó ez a könyv. Nagyon elgondolkodtató.

Könnyed, magával sodró, könnyen olvasható könyv. Három előadás szerkesztett tartalma. Akit érdekel egy kis lelkizés olvassa el, megéri.

Hivatalos fülszöveg:

Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet. Feldmár András tavalyi három előadását ez a Petőfi-vers ihlette. Ha a szeretet önkényes rabszolgaság, hogyan lehet szabadon szeretni? A szex, a latin sexus a seco szóból ered, ami azt jelenti, hogy elvágni vagy elválasztani, vajon miért nem beszélünk akkor nexről is, ami a nexus, nectere szavak gyümölcse lehetne, hiszen ez utóbbi jelenti azt, hogy összekötni. Feldmár lebilincselő stílusában arról mesél, hogy milyen közel kerülhetünk egymáshoz és hogyan, anélkül hogy ezért bárkinek is szenvednie kellene.

Értékelés: 10/9

Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!

Könyv, majd mozi. Mindkét formában megjelent, mindkét műfajban nagyot aratott.

A téma: a nő mindennapjai, leginkább ha kapcsolatból egy futó miatt szingli lesz, ráadásul még munkanélküli is.

Anno még a barátnőmmel voltunk könyvesboltban (régen volt, 2002-ben), ott láttuk meg. Megvettük mindketten. Olvasni kezdtük. Mindenhová magunkkal vittük, ez tipikusan egy olyan könyv, amit nem lehet letenni. Munkából hazafelé, több zacsival a kezemben a tömött 98-as buszon Kőbánya - Kispestről végig álltam. Nekem olvasnom kellett, így hát elővettem. Tuti zakkantnak néztek, főleg akkor, amikor hangosan felnyerítettem...




Hivatalos ismertető:
"Marcsi azt állítja, hogy nem szabad megrémülnöm, ha egy pasi nem kéri meg a kezemet az első randin, hanem hosszan találkozgatni akar velem. Pirkóviki évek óta kitartóan állítja, hogy első randin soha nem szabad lefeküdni vele. Lujzi nem állít semmit, ő épp válik, mert érik bizonyos hatások. Cyberbarát, a felelős édesapa, gyárigazgató és guru azt állítja, legalább három hónapig meg kell tartóztatnom magam a komoly férfitól. Abban azonban mindannyian egyetértenek, hogy várnom kell, mert az Igazit azonnal fel fogom ismerni. Mégis MIRŐL? És meddig várjak? Hányat kell aludnom odáig, egyedül? Mi van, ha itt ragadok végleg a nyolckerület kisszobában macinaciban, szemüvegben, állás és pasi nélkül, harmincévesen? Miki, az öcsém és lakótársam csak röhög rajtam, ha siránkozom neki a konyhasztalnál sörök mellett, de hát könnyű neki, nincs még huszonöt, hosszú, szőke csaja van és menő állása." Közel másfél éves elszánt állás- és pasikeresés hiteles történetét tartod a kezedben. Szokásos péntek esti portyáin főhősnőnk, Kéki Kata hol Zöldmezőszárnya Királyfival, hol a gyönyörű Perzsa herceggel, hol Daviddel a Csokoládészeművel és még sok-sok más Micimacsóval fut össze. A fennmaradó időben biznisztündérnek öltözve már-már hivatásszerűen állásinterjúkra jár a Henteshez, a Hajóskapitányhoz, a Vajákos fejvadászhoz, és kis híján kiállítási tárgy is lesz belőle az emberi erőforrás-kiállításon. Mikor végre kommunikációra kezdi oktatni az országút királyait (kamionsofőröket), összefut egy igazi fatehénnel (a női féltékenység legújabbkori szimbólumával), aki a szappanoperák főgonoszait megszégyenítő találékonysággal tesz keresztbe neki, ahol csak tud... Ráadásul Katának ez még nem elég: Teréz anya módjára kényszeresen meg is akar menteni minden útjába kerülő, elsősorban férfit... Lehet rajta nevetni, és kicsit sírni is, és kölcsön lehet adni a Pasinak, aki Fontos. Persze ha meg Pasi vagy, meg lehet vele lepni a Nőt. Egy igazi történet, egy igazi lánytól, aki az Igazit keresi, mindig, mindenhol, mindenkiben. És meg is találja. (Mindenkiben.)


A filmről is szólnék pár szót! Nagyon jó a szereposztás, a teljesség igénye nélkül: Hámori Gabi, Ónodi Eszter, Schell Judit, Csányi Sándor, ééééés a naggggyon édes Marcit alakító Elek Ferenc.

Könyv itt: http://www.libri.hu/konyv/allitsatok-meg-terezanyut1.html
Filmről itt: http://port.hu/allitsatok_meg_terezanyut!/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=66199

Lakner Artúr: Édes mostoha

Gondolom sokan ismerik Lakner bácsi Édes mostoha című művét. Először a filmvásznon jelent meg 1935-ben, majd ezután adták ki könyvben is.

Szívszorító történet egy kislányról, aki elvesztette Anyukáját. Szomorúsága nem múlik, sőt! Egyre jobban magába fordul, hiába van a kertész, akinek az a feladata, hogy felvidítsa a leányt. Apuka egy nap kihívja az orvost, aki a kislány gyógyulásához egy recepetet ad, melyre ez van írva: ÚJ ANYUKA! Ezután beindulnak az események. A "kedves rokon" halálra rémíti a kislányt, amikor kiderül, új anyuka - új feleség jön, a háznak új úrnője lesz....

"Az Édes mostoha egy új anyuka és egy zárkózott kislány egymásra találásának története. Ez a téma azóta sem veszített időszerűségéből. A szeretet és a kitartás erejéről ma is megrázó élményt nyújt a világsikert aratott film regényváltozata."

Hivatalos ismertető:

Gyönyörű parkkal, csodálatos virágoskerttel övezett kastélyban él a regény kis hősnője, a csudaszép kislány, Hargitay Erzsike. A házban mindenki körülötte sürög-forog, és sokan próbálják felvidítani, ugyanis ő a Hargitay-kastély legszomorúbb lakója is egyben édesanyját nemrég veszítette el. Az árva kislánynak senki sem tud örömet szerezni, s amióta Ibolya kissasszony a maga kibírhatatlan éles, parancsnoki hangjával a házban átvette a hatalmat, nem is reméli, hogy a boldogság újra rá fog találni. Azonban édesapja újra találkozik ífjúkori szerelmével, a bájos Berényi Máriával, akit Erzsike előbb tanítónénijeként szeret meg, majd benne fog ráismerni édes mostohájára. Addig viszont Frici kutyájával, Picivel mindent megtesz, hogy mosolyt varázsoljon Erzsike arcára... Lakner Bácsi műve film formájában már világszerte sikert aratott, és hirdette a szeretet minden szomorúságot legyőző erejét.

A regény elektronikus formában elérhető a MEK - Magyar Elektronikus Könyvtárban itt: http://mek.oszk.hu/00700/00766/