Oldalak

2009. augusztus 9., vasárnap

Joanne Harris: Csokoládécipő

Egymás után, szinte lélegzetvétel nélkül :) olvastam el a Csokoládét és a Csokoládécipőt. Mintha nem is ugyanaz az író írta volta.
A Csokoládé egy lágy, romantikus regény, némi pikáns fűszerezéssel, amit nem az erotika, hanem a hétköznapi mágia ad. Hogy Vianne tudja, kinek milyen csokoládé a kedvence, elég csak ránézni az illetőre. A gondolatokat néha meglátja. Kedvére tud tenni mindenkinek.

És bár megnyugtató lehet a Csokoládé végén azt gondolni, hogy végre minden rendbe jött; kezünkbe vesszük a Csokoládécipőt, és kiderül, hogy á, dehogy. Vianne elszürkül, beolvad, Annuk megnő, rosszul érzi magát a bőrében, az iskolában -és akkor jön valaki, egy személyiségtolvaj, aki beférkőzik az éltükbe és teljesen felforgatja azt.

A Csokoládécipő egyáltalán nem lágy nugátkrém, hanem egy csípős chillis csoki. A mágia a gonoszabbik arcát mutatja, az élet nem romantikus, inkább középszerű, vagy még az sem...

Izgalmas volt egymás után olvasni a 2 kötetet, jó lett volna rögtön egy 3. rész is :)

Hivatalos ismerető:
Ugye emlékeznek még Johnny Depp rosszfiús mosolyára és Juliette Binoche kacér boszorkányára? Öt év telt el a Csokoládé óta, amelyben egy "jó boszorkányt" hatéves lányával együtt egy előítéletekkel teli kis faluba fújt be a szél, hogy megnyissák a hírhedt csokoládéboltot, sokak örömére, és a helybeli pap bosszúságára.

Sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmartre-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél - egy időre - megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni az unalmas háziurához, aki anyagi biztonságot ígér. Anouk közben magányos kamasszá ért, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.

Ekkor robban be az életükbe Zozie de l'Alba, a gyönyörű, szenvedélyes bohém, aki összebarátkozik Anoukkal, dolgozni kezd a boltban, és könnyed bájával elbűvöli a környékbelieket. De Zozie-t nem az önzetlen segítőkészség vezérli. Fokozatosan hatalmába keríti Vianne-t, a csokoládéboltot, a vevőket, de elsősorban Anoukot, aki az anyja félelmektől nem gáncsolt, régi énjét látja benne. Ahogy közeledik a karácsony, nyilvánvaló lesz, hogy a család egy hideg és rosszakaratú lény karmaiba került, aki mohóbb minden csokievőnél...

Joanne Harris, a világszerte népszerű Szederbor és Ötnegyed narancs szerzőnője megírta a Csokoládé folytatását, amely saját szavaival: "néhol olvadós tejcsoki, máskor keserű csoki, de végül is, minden csoki finom".

Értékelés: 10/9.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én feladtam. Se fülét, se farkát nem találtam... kb 100 oldalig bírtam, egyszerűen kiugrott a kezemből. Nyomasztott. Szörnyen éreztem magamat a Csokoládécipő olvasása közben. Pedig J. Harris írt már más, homlokegyenest eltérő stílusút, mint a Csokoládé (Rúna jelek - fantasy, Urak és játékosok - már-már krimibehajló), de azok mind nagyon tetszettek. A Csokoládécipőbe beletört a fogam...