Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életrajz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életrajz. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. június 30., kedd

H. Perruchot: Van Gogh élete

Háááát (igen, tudom, "Háttal nem kezdünk mondatot!"), a végére értem.
Nagyon jó volt! Nem volt könnyű, de nagyon jó volt. Volt, hogy meg kellett álljak, néhány napra, hogy feldolgozzam amit olvastam, annyira a hatása alá kerültem.
Életrajz kedvelők! Szerintem ne hagyjátok ki!
Nagyon jók benne a Van Gogh testvérek levélváltásai, bár többnyire Vincent leveleinek részleteit idézi Perruchot. Ahogy az elbeszélő részek és a levélidézetek egymásba ágyazódnak, folyamatos szöveggé válnak, ettől az életrajz életre kel, pörög, sodor magával. Olyan érzés, mintha együtt sétálnánk Vincent imádott búzamezőin, mintha belelátnánk a fejébe, látnánk a kínzó gondolatokat, az állandó önostorozást, és persze az őrület fokait. Megszállott volt, idealista volt; a könyv sok helyen a saját magával vívott harcait mutatja be.
Nagyon érzékletes, olyan eleven képekbe gyömöszöl bele minket olvasókat Perruchot, hogy nincs igazán kiút, végig kell élni Van Gogh minden rezdülését, gondolatát, megszállottságát, magányát, rövidke kis eufóriáit, és elmebaját természetesen vele együtt; a történet csak sodor és sodor. Döbbenetes, milyen reálisan nézte saját elmebaját, tudta, hoyg beteg, elemezte saját magát folyamatosan.
Én sajnos nem tudtam ezelőtt, hogy Van Gogh milyen szoros kapcsolatban létezett testvérével Theoval, nem tudtam arról sem, hogy milyen önsanyargató életet élt, talán ő maga sem tudta miért..., mennyire nem volt egyértelmű számára, hogy mi végre született..., és mennyire nagyon vágyta az egyszerű, hétköznapi életet, miközben a tehetsége folytonosan hajtotta a művészet felé. Hihetetlen mennyiségű festménye, rajza, grafikája készült. Egy-egy témát háromszor, négyszer is megfestet, esetleg többször is. Megszállott volt. Állandóan szembe fordult az árral. És még a halála előtt sem tudta elhinni, hogy milyen nagy festő is lett belőle.
Igen, a zsenik és az őrültek között csak egy kicsi, vékony határvonal húzódik!

10/8.

A hivatalos fülszöveg:
Henri Perruchot művész-életrajzait a magyar olvasóközönség is megszerette. A nagy példányszámban megjelent Gauguin-, Cézanne- és Manet-köteteknek már elkészült, illetve készülőben van a második kiadása. A kitűnő francia műtörténész irodalmi eszközökkel, regényes formában eleveníti meg hőseit, a XX. századi művészet nagy újítóit, de az olvasmányosság mindig tudományos igényű hitelességgel párosul. A sok dokumentum felhasználásával készült életrajzok a modern művészet kutatói számára is forrásértékű pályaképek. Van Gogh életrajzában meggyőzően érzékelteti a szerző, hogy az egészen egyéni utakon járó tragikus életű művész alkotásai, a meg nem értés, a magány, a fájdalom és meghasonlás közepette készült képei az igazi művészet varázsa folytán hogyan válhattak az utókor számára az élet örömeit, szépségét és a belső megbékélést árasztó élményforrásokká egyre nagyobb tömegek számára.

2009. június 20., szombat

Agatha Christie: Életem


Ha szabad múlt, vagy azt megelőző havi élményekről is beszámolni, engedjétek meg hogy nagy kedvencem önéletrajzát ajánljam bárkinek, aki szereti az önéletrajzokat.
Én alapban elfogult vagyok, mert gyűjtöm megszállottan az A. Christie könyveket; a második világháború után magyarul megjelent művei mind megvannak, némelyik duplán is, mert néhány éve nagy divat különböző címeken, különböző kiadók által kiadni ugyanazt, ami hozzáteszem nem baj, mert így a fordítók találékonyságában és eredetiségében tudok gyönyörködni.... szóval, nem kicsit vagyok elfogult.
De ez a könyv nem az amit vártam. Nem is tudom vártam-e valamit. Szuper kíváncsi voltam, mivel mindenevő vagyok könyvügyileg, főleg A. Christie-t illetően: hát belevágtam. Nos, nem elalvás előtt olvasandó, mert
a., : olyan vastag, hogy ha elalszol és az orrodra ejted, mehetsz az éjszakai sebészeti ügyeletre,
b.,: olyan érdekes, hogy ez legkorábban éjfélkor következik be (feltételezve, hogy 9-kor ágyban vagy), tehát fél egykor kerülsz orvoshoz, aki minimum egy órája alszik, és iszonyú dühös lesz, ha egy szimpla orrtörés miatt felkeltik... :)
Elég az erőltetett jópofiból: jó a könyv. Én ittam minden sorát. Egyszerű, emberi, néhol gyarló, de főleg naiv és jóindulatú. Olyan érzésem volt végig, hogy ő maga volt az utolsó, aki elhitte, hogy igazi íróvá lett. Leírja az események sorát, amik formálták, alakították, a hozzáállását ami hihetetlenné változtatta a való világ eseményeit számára. Álomvilág? Lehet. A Krimi NagyAsszonya, a Lady, aki mosogatás közben ötli ki legsikeresebb történeteit (és aki mellesleg nem csak krimit, hanem színdarabokat, gyermek meséket - melyek korántsem véresek - novellákat, romantikus regényeket is írt), aki gyanútlan marad az élettel szemben, miközben briliáns logikával dolgoz ki minden történetet, mint egy kristálytiszta matematikai feladványt.
És mindeközben oly mértékben brit, angol, vagy csuda tudja mi rá a jó szó, szóval más, hogy az számomra igazi élmény volt. Nagyon nagy élmény (azt hiszem ez rá a legjobb szó) belelátni egy függöny keskeny résén egy másik világ felfogásába, habitusába... Ahol a szeretet és a hűtlenség megférnek egymással egy kapcsolaton belül... Egy rendkívül tiszta fejű asszony álomvilága? Lehet... De nagyon szimpatikus nekem. Mi más is lehetne, hisz én elfogult vagyok...:)
Olvassátok el, ha szembejön veletek a könyvtárban, megvenni csak a függők vegyék meg, mert elég drága... :)
Összegzésül: csodálatos leírások, hihetetlen élettörténetek, egy nagy varázslat volt számomra ez a könyv; olyan, mintha beléptem volna egy ajtón, mely egy 100 évvel ezelőtti angol, polgári család nagy szalonjába vezet. Tele érzelmekkel, dilemmákkal, ki nem mondott érzésekkel és titkokkal, hihetetlen mennyiségű szeretettel és elnézéssel, megbocsátással, vívódással... Talán azért tűnt olyan szép álomvilágszerűnek, mert mi magyarok ennél jóval hevesebbek vagyunk.
Egyetlen negatív(?) kritika: nekem furcsa ahogyan a gyerekéhez viszonyult. De én mivel erősen végletes vagyok,lehet, hogy ő a normális... :)
És csodaszép a Max Mallowannel kialakuló szerelme és házassága is. Az új élet, az újra kezdés, lassú, kevésbé heves, de sírig tartó szerelmük leírása...
Azt hiszem az fogott meg benne, hogy tények mellet többnyire az érzéseiről ír, amiket megélt. Én is így tudok megjegyezni dolgokat, inkább az élmény, az érzés marad meg bennem, majd ezek után az események...
Jó szívvel ajánlom...

10/10.

a hivatalos ismertető:
Agatha Christie-t (1890-1976) az egész világ ismeri. Több mint száz regényt, elbeszélést, színdarabot és rádiójátékot írt. Könyveit milliárdos példányszámban olvassák a világ összes nyelvén - ő a világirodalom legolvasottabb szerzője.
Az Életem (An Autobiography) 1977-ben, az írónő halála után egy évvel jelent meg, s bepillantást nyújt elképesztően színes és fordulatokban gazdag magánéletébe a kisgyermekkortól a házasságokon és a háborúkon keresztül az alkotói mindennapokig, valamint a második férjjel, Max Mallowannel közösen folytatott extrém kalandtúrákig, azaz a régészeti expedíciókig. Szinte személyes ismeretségbe kerülhetünk e zsenivel - egy olyan mű révén, amely játszódjék akár az "unalmas" viktoriánus Angliában vagy a titokzatos, ismeretlen Keleten, legalább annyira lebilincselő, mint a szerző legizgalmasabb regényei.