Háááát (igen, tudom, "Háttal nem kezdünk mondatot!"), a végére értem.Nagyon jó volt! Nem volt könnyű, de nagyon jó volt. Volt, hogy meg kellett álljak, néhány napra, hogy feldolgozzam amit olvastam, annyira a hatása alá kerültem.
Életrajz kedvelők! Szerintem ne hagyjátok ki!
Nagyon jók benne a Van Gogh testvérek levélváltásai, bár többnyire Vincent leveleinek részleteit idézi Perruchot. Ahogy az elbeszélő részek és a levélidézetek egymásba ágyazódnak, folyamatos szöveggé válnak, ettől az életrajz életre kel, pörög, sodor magával. Olyan érzés, mintha együtt sétálnánk Vincent imádott búzamezőin, mintha belelátnánk a fejébe, látnánk a kínzó gondolatokat, az állandó önostorozást, és persze az őrület fokait. Megszállott volt, idealista volt; a könyv sok helyen a saját magával vívott harcait mutatja be.
Nagyon érzékletes, olyan eleven képekbe gyömöszöl bele minket olvasókat Perruchot, hogy nincs igazán kiút, végig kell élni Van Gogh minden rezdülését, gondolatát, megszállottságát, magányát, rövidke kis eufóriáit, és elmebaját természetesen vele együtt; a történet csak sodor és sodor. Döbbenetes, milyen reálisan nézte saját elmebaját, tudta, hoyg beteg, elemezte saját magát folyamatosan.
Én sajnos nem tudtam ezelőtt, hogy Van Gogh milyen szoros kapcsolatban létezett testvérével Theoval, nem tudtam arról sem, hogy milyen önsanyargató életet élt, talán ő maga sem tudta miért..., mennyire nem volt egyértelmű számára, hogy mi végre született..., és mennyire nagyon vágyta az egyszerű, hétköznapi életet, miközben a tehetsége folytonosan hajtotta a művészet felé. Hihetetlen mennyiségű festménye, rajza, grafikája készült. Egy-egy témát háromszor, négyszer is megfestet, esetleg többször is. Megszállott volt. Állandóan szembe fordult az árral. És még a halála előtt sem tudta elhinni, hogy milyen nagy festő is lett belőle.
Igen, a zsenik és az őrültek között csak egy kicsi, vékony határvonal húzódik!
10/8.
A hivatalos fülszöveg: Henri Perruchot művész-életrajzait a magyar olvasóközönség is megszerette. A nagy példányszámban megjelent Gauguin-, Cézanne- és Manet-köteteknek már elkészült, illetve készülőben van a második kiadása. A kitűnő francia műtörténész irodalmi eszközökkel, regényes formában eleveníti meg hőseit, a XX. századi művészet nagy újítóit, de az olvasmányosság mindig tudományos igényű hitelességgel párosul. A sok dokumentum felhasználásával készült életrajzok a modern művészet kutatói számára is forrásértékű pályaképek. Van Gogh életrajzában meggyőzően érzékelteti a szerző, hogy az egészen egyéni utakon járó tragikus életű művész alkotásai, a meg nem értés, a magány, a fájdalom és meghasonlás közepette készült képei az igazi művészet varázsa folytán hogyan válhattak az utókor számára az élet örömeit, szépségét és a belső megbékélést árasztó élményforrásokká egyre nagyobb tömegek számára.
