2010. június 29., kedd

Susy McPhee: Férjek és hazugságok

Igazi nyári kis limonádé. Könnyed, szórakoztató olvasmány, akár még strandra is érdemes magunkkal vinni, bár ha nem szereted, hogy mások is látják a kicsorduló könnyeidet a végét ne emberek közt olvasd el, mert az kissé szomorú.
A könyv hátuljáról:
A látszat csal. Ne higgy a szemednek akkor sem, ha a nappalidban a feleséged egy idegen férfi mellkasán zokogva áztatja csuromvizesre annak pólóját. Hiába egyértelmű helyzet, ez nem az, aminek látszik!...
... Vannak emberek, akikért bármit megtennénk. A harmincas éveiben járó Fran számára ebbe a legbelső körbe tartozik a lánya, a férje és a legjobb barátnője, Alison, aki halálos beteg. Alisonnak meg vannak számlálva a napjai, ám halála előtt még szeretné kiválasztani az "utódját"egy új feleséget a férjének, aki majd felneveli a lányait. Megkéri Frant, hogy segítsen neki ebben az abszurd vállalkozásban. Barátnőjének egyáltalán nem tetszik az ötlet, de képtelen visszautasítani egy igaz barát utolsó kívánságát, és bejelentkezik egy internetes társkeresőre.

2010. június 22., kedd

Anna Gavalda: 35 kiló remény

Egy könyv az iskolai kudarcokról, egyes szám első személyben.
Gregorie 13 éves srác, akinek nem megy a tanulás, kétszer meg is bukik. Ugyanakkor a barkácsolásban nagyon jó. A szülei eszköztelenek: kiabálnak, fenyegetőznek, büntetnek. A fiú pedig egyre inkább elhiszi, hogy fafejű, értéktelen, buta.
Ördögi kör. Ő mégis talál kiutat.

Az írónő valószínűleg nem csak szülőknek, de kiskamaszoknak is szánta a könyvét, hiszen rövid, jól tagolt, könnyen olvasható akár egy olvasni nem kedvelőnek is.

,,Utálok suliba járni.
Az égadta világon semmit nem utálok így.
És ezzel még keveset mondtam.
Rámegy az életem."

Hivatalos ismertető:
A 35 kiló remény egy francia kiskamasz története, akinek remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret, hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Grégoire, bármit megszerel, szívesen segít barkácsolni imádott nagypapájának, de a matekkal és a szüleivel hadilábon áll. A helyzet napról napra romlik, kicsapják az iskolából, és senkinek sincs ötlete, hogyan tovább...

Anna Gavalda ifjúsági regényében minden írói erényét megvillantja: egy hétköznapi történetet mesél el rólad vagy a szomszéd fiúról, egy családról, ahol mindig lenne mit tenni, elfogadásról és elutasításról, és arról, hogy gyerekként sem könnyű az élet.

Értékelés: 9/10

2010. június 15., kedd

Biohazard


Nem nagyon olvastam még egy könyvesblogon sem Nelson DeMille-ről.
Pedig higgyétek el, érdemes tőle olvasni. Én már szinte az összes magyarul megjelent könyvét olvastam, jelenleg a Szilva-szigetet olvasom újra.

Tartalom röviden: Megölnek két, az Egyesült Államok egyik szupertitkos, állítólag biológiai fegyverkutatással foglalkozó laboratóriumában dolgozó tudóst. A csöppet életunt (nekem mindig Al Bundy jut róla eszembe)John Corey nyomozó próbálja kideríteni, mi állhat a gyilkosságok hátterében. Kell-e valamilyen halálos vírus elszabadulásától tartanunk vagy valami más okból ölték meg a tudósokat?

Senki ne gondolja ezt, hogy ez ponyvaregény. Letehetetlenül izgalmas és igényesen megírt is egyben.

A könyv a hihetetlenül izgalmas történet mellett fantasztikus atmoszférát teremt és olyan érdekesen és átfogóan mutatja be Long Island-et és annak történelmét, hogy én úgy éreztem, már ott élek.

A könyv egyik legnagyobb erénye John Corey nyomozó szarkazmusa. Haláli egy fazon, aki DeMille más könyveiben is feltűnik.

10/10-esre értékelem a könyvet és javaslom mindenkinek, hogy olvasson DeMille-t, ha igényes kikapcsolódásra és agytornára vágyik.

A tábornok lánya című film egy DeMille könyvből készült, és az összes könyvének megvették már a megfilmesítési jogait különböző filmstúdiók, így remélem, hamarosan élvezhetem a moziban is.

2010. június 10., csütörtök

Ó Capri


Elizabeth Adler: Nyár Capri szigetén című könyve miatt halálos szerelembe estem Caprival, illetve az egész Földközi-tengeri vidékkel, amelyen a regény végigvezet minket. Igazából azóta csak a tengerre tudok gondolni, meg a kis parti kávéházakra, frappékra, hmm...
Nekem nagyon tetszett ez a könyv. Ekkor pont túlvoltam 2 nem igazán jó könyvön (majd írok ezekről is) és nagyon vágytam valami igazi kikapcsolódásra, amit maximálisan megkaptam. A borítója alapján azt hittem, habkönnyű kis Danielle Steel-es romantika lesz (na majd a Nagyasszonyról és úgynevezett "regényeiről" is ejtenék néhány szót)
és mivel nem olvastam el a könyv hátoldalán a leírást, váratlanul ért, hogy ez valójában egy krimi.
Kicsit tingli-tangli, kicsit giccses, kicsit Agatha Christie-től lopott, de ettől függetlenül nagyon SZÓRAKOZTATÓ és IZGALMAS. Mivel én most csak ennyire vágytam, 10-esre értékelem a könyvet. Sőt, el fogom olvasni a többi könyvét is.


Könyv hátoldalán olvasható:

Vitorlázzon, szeressen és nyomozzon a nápolyi öbölben egy mesés jachton!

Elizabeth Adler, számos pazar helyszíneken játszódó romantikus regény világhírű szerzője Toszkána és Amalfi után, most Capri varázslatos mediterrán szigetére repít el minket, ahol mindenki gyanús, akár a legjobb Agatha Christie regényekben.

Egy dúsgazdag angol iparmágnás titokzatos körülmények között életét veszti, de levelet hagy hátra, amelyben hat nevet említ, akik a halálát akarhatták. Daisy Keane, a minden lében kanál titkárnő, és Harry Montana magánnyomozó összefog, hogy a gyanúsítottakat mesés földközi-tengeri hajóútra vigye, amelynek költségét a néhai Sir Robert állja. Miközben megjárják a kaszinók fényeitől csillogó Monte Carlót, St-Tropez-t és Sorrentót, a rejtély egyre kibogozhatatlanabb lesz, ahogy a gyilkos egy lépéssel mindig előttük jár, ráadásul a nyomozó páros is lángra lobban egymás iránt. A földközi-tengeri üdülőhelyek szépsége, a varázslatos hajóút, a szenvedélyek fellobbanása és a Villa Belkisz szépsége a zálog arra, hogy végleg beleszeressünk Adler regényeibe.

2010. június 6., vasárnap

Ulickaja: Médea és gyermekei

Hát végeztem vele... Nagyon jó volt. Nekem határozottan olyan érzésem volt, mikor szegény Nagymamám mesélt a családról, az előttünk élt generációkról; biztosan mindannyian tudjátok miről beszélek... Amikor kiderül, hogy bizony-bizony az ősök sem voltak szentek..., a gyerekek éppen annyit rosszalkodtak, mint manapság..., szerettek, éltek és meghaltak, annak rendje módja szerint.
És hát ez nem véletlen, Ulickaja itt is egy családregényt vetett papírra.

Nem éreztem, hogy hajde mozgalmas lenne a könyv. Nem kalandregény! Mindazon által, nagyon jó volt olvasni. Kicsit álomvilág szerűen lehet elmerülni a történetben, kikapcsolni a napi rohanást és benyitni egy kisajtón a másik korba, másik országba, másik életbe, ami hihetetlenül hasonló a saját életünkhöz és közben mégis annyira izgalmasan más... :-)

Jó szívvel ajánlom!

A hivatalos ajánló:

Minden nyáron összegyűlik a rokonság a krimi görög Médea Szinopli hegyi házában. A gyermektelen Médea szülei elvesztése után egymaga tartja össze a viharosan gyarapodó családot. Nyári kalandjaik, tragédiáik, szerelmeik, elválásaik, csetepatéik hátterében pedig folyamatosan peregnek a történelmi események: háborúk és forradalmak. Médea háza azonban végig az összetartás szigete marad. Ulickaja bölcs iróniával, finom távolságtartással, és a legnagobb orosz írókat idéző, magával ragadó stílusban vall arról, hogy az emberi értékek minden sorscsapás ellenére megőrizhetőek. A Booker Díjas szerzőnek az 1980-as évektől jelennek meg írásai. A Médea a kortárs irodalom egyik remekműve. Médea addig a napig egy és ugyanazon a helyen élte az életét, ha nem számítjuk ide egyetlen moszkvai utazását Szandrocskával és elsőszülöttjével, Szergejjel, és ez az állandósult élet - amely egyébként önmagában véve viharosan változott: forradalmak, kormányváltás, vörösök, fehérek, németek, románok, egyesekt kitelepítettek, másokat - a menekülteket, a hontalanokat - meg betelepítettek, eredményezte végül is Médeában az olyan fáéhoz hasonlatos szilárdságot, amelyik belemélyeszti gyökereit a köves talajba, fölötte ugyanaz a nap süt, és nap mint nap, évről évre ugyanaz a szél éri, és hoz évszakhoz kötött illatokat, amelyek hol a parton száradó vízi hínárból, hol a nap alatt rothadó gyümölcsből, hol meg a keserű ürömből származnak.


2010. június 4., péntek

Elizabeth Gilbert: Eat, pray, love

Először is: a borító egy nagy átverés.
Láttam ezt a könyvet régebben is, de olyan a borítója, mintha egy Sophie Kinsella -szerű, tartalmú iromány lenne, nekem meg az nem műfajom.
Aztán belefutottam egy előadásba, ahol Elizabeth Gilbert beszélt a kreativitásról, és annyira elvarázsolt, elbűvölt, ,,megvett kilóra", hogy úgy gondoltam, el kell olvasnom ezt a könyvet.

Másodszor is: van egy nagy tévedés, nincs ott az előzéklapon, hogy Dear Sue, ezt a könyvet Neked írtam, fogyaszd egészséggel. With love: Liz. Mert hogy ezt a könyvet nekem írta. Egy kicsi részén RÓLAM, de úgy egészében véve NEKEM. És fogalmam sincs, honnan ismer engem ilyen jól :)
Valószínűleg pasik kezébe nem való. Nem azért, mert csajos könyv, hanem azért, mert mélyen NŐI könyv. Nem az a fontos, hogy mi törtéik, hanem a, hogy HOGYAN. 

Szóval nőtársaim, teljes szívvel ajánlom! A hivatalos fülszöveg kicsit félrevisz, de azért bemásolom:
Elizabeth harmincas, sikeres nő – volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy „ettől a naptól kezdve változtatok az életemen”. Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk.

Értékelés: 10/10 és még további csillagok!!!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails