2010. március 23., kedd

L. Ulickaja: Kukockij esetei

A hivatalos fülszöveg alapján azt hiszem, ha ütöttek volna sem olvastam volna el! Íme:

Pavel Alekszejevics Kukockij nőgyógyász pályakezdésével indul a cselekmény, s megismerkedhetünk titokzatos látásával, amely segíti, hogy megfoganása pillanatától lássa a magzatot, észlelje a női testben végbemenő változásokat. De lehet, hogy inkább a körülötte megforduló nőkről szól a regény, nem csak a névtelen szülő és elvetélő nőkről, hanem a feleségéről, Jelenáról, lányáról Tányáról fogadott lányáról Tomáról, a pótnagymama-házvezetőnő Vasziliszáról s Zsenyáról az unokáról. Igazából szinte mindenki egyenlő a regényben, mindenkinek megvan a maga élete, története, a kiteljesedése. Jelena volt Pavel Alekszejevics egyetlen nagy szerelme, aki mellett nem tűnt el titokzatos tudása, mégis elveszítette őt, amikor kiderült, hogy az orvos elsősorban azért küzd, legalizálja a Szovjethatalom az abortuszt, s ne kelljen tízezreknek meghalnia a kontár műtétek miatt. A nő fokozatosan visszavonul saját világába, eltávolodik a férjétől, aki miután eléri célját, de elveszíti élete értelmét, alkoholizmusba menekül. Az egyszerű, de mélyen vallásos Vaszilisza szemében is magává az ördöggé válik vallomását követően az addig istenített Kukockij. Tánya rajongott apja nyomát követve biológusnak készül, de megijed attól, hogy értékrendje a folyamatos patkány-gyilkolászástól eltorzul, s megpróbálja megkeresni magát. S kisebb kitérők végül az alkotásban, és a zenében talál magára, s leli meg lelki társát is. Ulickaja szereplői között található Goldberg, a genetikus, akinek pályafutása Pavel Alekszejevicsével együtt indult, ám indulatos, meg nem alkuvó természetének köszönhetően zsenialitása ellenére többször is megjárja a lágereket, hogy végül Amerikában teljesedjen ki tudományos munkássága.

Mivel valószínűleg ezt a bejegyzést már teljesen fordítva fogom iderittyenteni, hát következzék az értékelés:
10/10
Bizony, bizony...
Mostanában valahogy nagyon jó könyveket sikerül kivennem a könytárból. Ulickajától eddig is tetszett, amit olvastam. Sokan ajánlották a Kukockij-t... és a könyvtárban legutóbb, mikor egyetlen régen keresett könyvet sem találtam bent, éppen szembe jött velem, hát hagytam magam. És nem bántam meg! Nagyon nem! Nem könnyed, szombat esti olvasmány! Igazi Ulickajás, elmélyülős, sokrétű. Ha a szó szoros értelmében vesszük, valóban egy családregény. Meg valahogy sokkal több is annál. Talán egyfajta korrajz a szocializmusról, arról, hogy ezek között az igen szoros korlátok között is keresték az emberek a maguk útját, amikor kellet sírtak, szerettek, gyűlöltek, jók voltak, vagy szimplán gonoszak, hogy sok minden megváltozott, de több dolog nem... szóval megint egy olyan könyvvel jöttem össze, ami szerintem nagyon emberi. Olyan egyszerű benne minden. Nincsenek hihetetlen fordulatok, minden természetes és logikusan következik az előzményekből.
Az egyetlen, ami egy kicsit zavart, Jelena álma, amiben előrevetül az "agybaja" (azért írom így, mert nem kimondottan elmebeteg, de mégiscsak elveszti a világgal való kapcsolatát és ez a változás az agyából indul ki). Szóval Jelena álma engem egy kicsit meglepett, hogy 100 oldalon át mit keresett ott, igyekeztem kibogozni, de aztán inkább csak elfogadtam...
Érdekes módon, a könyvön végighúzódó kicsit nyomott hangulat egyáltalán nem volt nyomasztó. A könyv fő vonala mentén rengeteg kis történet, önállóan is életképes novella mutatja be a szereplőket, az egyes szituációkat. Szépek a leíró részek, cseppet sem unalmasak.
Nem tudom a történetet röviden bemutatni, megpróbáltam az előbb, de iszonyú hosszú lett. Esetleg annyit: nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek :-).

2010. március 21., vasárnap

WM. Paul Young - A viskó


Hivatalos ismertető:
Végre magyar nyelven is megjelenik a már sokak által nagyon várt könyv, A Viskó (The Shack). Egy regény, aminek sikerével – és tartalmával – még a Forbes Magazin is foglalkozott… Nem gyakran fordul elő! (2009. június 8.)

Egy, a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik, ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog a sebzett szív számára.

William P. Young megrázó regénye az utóbbi idők egyik legnagyobb könyvsikere, rövid idő alatt 8 millió példányban fogyott el! A sok vitát kiváltó regényről azt tartják, hogy olyan hatással lehet korunk kereszténységére, mint a Zarándok útja a maga idejében. A sokat megélt színésznő, Demi Moore a Twitteren keresztül ajánlotta rajongóinak és férjének, mivel Ő maga „ sorsfordító erejű” üzenetre talált a könyv elolvasása közben.

Személyes vélemény:
Fontosnak tartom, hogy először a hivatalos szöveget olvassátok el, hogy megértsétek miért olyan más az én véleményem. Nagy várakozással kezdtem neki, de picit csalódtam. Nem kellett zsebkendő sem...
Félreértés ne essék, nem ateista vagyok. Sőt én mélyen hiszek, de az ÉN Istenemben.
Nem találtam izgalmasnak a könyvet, mert bennem már nincsenek kérdések. Én már megtaláltam azt amit keresek a vallással, az Istennel kapcsolatban. Megtaláltam és ez nem teljesen ugyanaz, mint amit a könyv adott. De ez nem baj, hiszen a könyv egy másik egyén Isten keresése...nem az enyém. Más élmény és más válaszok. De éppen ezért mivel nekem nem voltak kérdéseim nem találtam izgalmasnak azt, amit kaptam.
Az én életemet, gondolkodásomat egyáltalán enm változtatta meg a könyv, nem úgy mint a beharangozóban, és talán ez az, amiért kicsit csalódott is vagyok. Azt vártam talán hogy még valamit tud adni még valami többet, de ha valaki megelégedett és tisztán lát a saját Istenével kapcsolatban akkor csak a személyes élmények tudnak esetleg újat adni.

Nem volt rossz könyv én nem "lehúzni" akarom. Csak nekem nem azt adta, amit a beharangozó után vártam. Azért ajánlom mindenkinek, szerintem mindenkiben más gondolatokat ébreszt és ez azért abszolút értéke egy könyvnek.

2010. március 18., csütörtök

Rendhagyó!

Én már elég régen irtam ide. ennek oka nem abban keresendő, hogy nem olvasok, hanem -sajnos- nincs időm szkennelni és irni. De most egy olyan jelenségre hivnám fel a figyelmetek, amelyben kiváncsi vagyok a véleményetekre.
Kaptam két könyvet, mindegyikben 3-4 kisregény. A kiadó egy nagy cég, nem akarom megnevezni (ujságot küld, könyveket lehet rendelni, üzletben nem árul!) Szóval elolvastam a kisregényeket, aztán valami felderengett, hogy én ezt a regéynt már olvastam. Akkor elkezdtem keresni és rájöttem, hogy egy-egy regényt röviditett formában közöltek. Igy egy kötetben 3-4 elfér. Namármost a story megvan és röviditve. Ebben a rohanó világban nem kell minden apró részletre odafigyelni! Igy viszont elmondhatjuk, hogy ezt is olvastuk, azt is. Én nem értek egyet ezzel a megcsonkitással. Sok olyan könyv van, ahol talán nem is annyira a történet, de maga a leirás az amit élvezek, ami kikapcsol mindenből. Ha ezt röviditik, akkor elvész az élvezetem. Biztos nagyon ügyes szerkesztők röviditik, de mégis. Ez olyan mint a kötelező olvasmáynok egy kötetben. Nekem csalódás volt a két könyv, nem tudom ez lesz a jövő? Pl. sokszor filmen sem szeretem megnézni az olvasott könyvet, mert nem mindig ugyanazt adja vissza, amit éreztem olvasáskor.
Ti hogy vagytok ezzel?

2010. március 11., csütörtök

Szolgálati kérdés

Én a blogomon úgy látom, hogy a legutolsó bejegyzés itt a Könyvbarlangban egy kérdőív, de nekem nem sikerül előcsalni...
Nem kizárt, hogy én bénáztam el a dolgokat (sőt inkább nagyon is valószínű)...
Segítenétek? Már lassan lyukad az oldalam, hogy milyen kérdőív... :-)

Köszi
ZsuKa

2010. március 4., csütörtök

Bernard Schlink: A felolvasó


Először adok egy könyvnek 10 pontot. (Bár ebben nem vagyok biztos, máris utána nézek...)

Finoman, csendben, visszafogottan alakuló történet, amiben a felszín alatt mindvégig szenvedélyek feszülnek és fortyognak...
Nagyon tetszett. Foglalkoztat, szórakoztat, pedig már bő két napja kiolvastam. Nem tudok most másik könyvet a kezembe venni, annyira erős a hatása. Bizonyára sokan láttátok már a filmet, olvastátok esetleg a film hatására a könyvet, stb... én ebből a szempontból, mint máskor is, későn ébredtem. Amikor már lecsengett a Felolvasó-láz, hozzám akkor ért el.
Nagyon könnyen olvasható. Azt hiszem ez a fordító munkáját dicséri.

A történet röviden: Egy fiatal fiú (15 éves), Michael ,véletlenek sorozatának köszönhetően viszonyba keveredik egy fiatal nővel, Hannával és kapcsolatuk minden napján felolvas neki. Amit éppen az iskolában tanulnak... Szinte válogatás nélkül.
Majd a kapcsolat megszakad, de valahogy árnyékként mindvégig a fiú élete felett lebeg ez a be nem fejezett, csak abbamaradt "szerelem".
Egyébként a fiú szemszögéből ismerjük meg a történetet.
Sok év múlva, a második világháború befejeztével keresztezi újra a egymást a fiú és a nő élete... a bírósági tárgyalóteremben, ahol a fiú, mint jogi gyakornok, a nő, mint vádlott van jelen. A nőnek nem kevesebb a bűne, minthogy a koncentrációs tábor női őreként nem mentett ki egy csapatnyi zsidó nőt egy égő templomból. Olyan zsidó nőket, akiket meghalni vittek egy másik koncentrációs táborba. Utólag írom hozzá: nekem azt is sugallta a könyv, hogy Hanna éppen azért bűnös, mert nem tett semmit, ám ezen az alapon egy egész országot, népeket, akár földrészeket tehetnénk felelőssé. És, hogy mi a bűn? Meg nem tenni valamit, vagy megtenni a helytelent? Milyen mélységig asszisztálhatunk valamihez, ami rossz... Állunk-e a tudatosság azon fokán, ahol eldönthetjük mi a bűn, vagy a rossz. És az abszolút értékben valóban rossz-e? Nehéz kérdések
Michael a per során jön rá, hogy Hanna analfabéta. Hanna életfogytiglani büntetést kap, jórészt azért, mert titkolja, hogy írástudatlan, emiatt persze bizonyos tényeknek nincs birtokában, megvédeni sem tudja magát. Hanna büszke. A per végén inkább magára vállalja a főbűnöst szerepét, csak ne lepleződjék le; mindezt egy olyan korban, amikor a felelősség kérdése erősen megosztja Németországot. Ami nagyon szimpatikus volt végig a regényben, hogy nem foglal állást. egyszerűen bemutat, megmutat, feltár. Hannán keresztül mutatja be annak a több millió kisembernek az "arcát", akiken a háború kimenetele, életek, halálok múltak. Mennyire esendőek, mennyire erősek, mennyire önfeláldozók és mennyire nagyon áldozatok voltak ők maguk is... Azt hiszem ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Engem ez a kor,a történelemnek ez a korszaka midig is erősen foglalkoztatott, hát én szívesen is olvastam.
Michael egy pár év után újra elkezd felolvasni Hannának, amiket kazettára mond és beküld a börtönbe. Sosem ír hozzá levelet, sosem küld személyes üzenetet, csak a kazettákat. Hanna a maga erejéből a kazetták segítségével megtanul olvasni...
Majd elérkezik a nap, amikor kegyelmet kap és elhagyhatja a börtönt.
Ez itt már a történet vége, aki nem ismeri, olvassa el, véleményem szerint nem fogja megbánni. Elgondolkodtató a regény végkifejlete. Nem is lehetne másképpen, így tökéletes.

Nagyon tetszett a stílusa, nagyon finoman, mégis rendkívül érzékletes a fogalmazása.
Minden a helyén van benne. Sem több, sem kevesebb, éppen annyi amennyi kell... és sok mindent bíz a fantáziánkra, emiatt nekem különösen kedves volt.

10/10

Hivatalos fülszöveg:
A kamasz Michael Berg hosszú betegségből lábadozik, amikor megismerkedik a nála húsz évvel idősebb Hannával. Szenvedélyes szerelem szövődik a "fiúcska" és a nő között, amelyben a testi gyönyör éppolyan fontos kapocs, mint a könyvek szeretete. Évekkel később Michael megdöbbentő részleteket tud meg Hanna múltjáról, és kénytelen szembenézni a náci kegyetlenségekkel, egy új generáció szemével.
Bernhard Schlink minden idők egyik legsikeresebb regényének szerzője, a német irodalom ünnepelt csillaga. A felolvasó az összes neves nemzetközi díjban részesült, világszerte hétmillió példányban adták el, harminchét nyelven.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails