2009. szeptember 23., szerda

J. Picoult: A nővérem húga

Kétségeim voltak ezzel a könyvvel kapcsolatban, már hogy el kell-e olvasnom... Nagyon izgatott, ezért elolvastam. Most sem tudom, hogy jól tettem-e, mert engem bizony megviselt. Nem is kicsit. Már az alap történet is olyan, amit senki sem kíván még az ellenségének sem.
Adott egy három gyerekes család, ahol a középső gyerek leukémiás és nem is az egyszerűbb, "jobb túlélési statisztikájú" fajtából, hanem a nagyon súlyosból. Illetve a történet még visszanyúlik abba az időbe, amikor csak két gyermek van, és a kisebb gyerek beteg lesz. Mivel nincs a családban senki, aki donorja lehetne, úgy döntenek a szülők, hogy vállalnak egy újabb babát, akit mesterségesen választanak ki a minél nagyobb genetikai egyezőség
kedvéért, hogy majd köldökzsinórvért adhasson (bár ezt nem is a baba adja, ez "csak úgy van" a születés során). És itt elszabadul a folyamat. A beteg kislánynak, ahányszor visszaesik a gyógyulásban, és vérre, csontvelőre, meg ilyesmire van szüksége, innentől a kishúg szolgáltatja ezeket. Így telnek az évek. A beteg lánynak, Kate-nek már a veséi is felmondták a szolgálatot... tehát Anna "segítsége" újra felmerül.
Ám Anna bepereli a szüleit, hogy önmaga rendelkezhessen a saját testével, mintha nem akarná a veséjét adni... Pedig nagyon szereti a testvérét.
Jól megírt történet, nagyon jó, ahogyan a 7 szereplő önálló fejezetekben, napról napra meséli el a történéseket ez alatt az egy hét alatt.
Nekem vizont a vége furcsa nagyon. Az utolsó 60-80 oldalon az egész történet tótágast áll, semmi sem az aminek hisszük, ez még rendben van. De a végkifejlet határozottan zavar... nekem ennyi tragédia már sok volt. Elismerem, hogy matematikailag így stimmel az egyenlet, de mégis... olyan Vészhelyzetes.
Örülnék, ha valaki írna róla véleményt, jó lenne kicsit megvitatni...
Ja, és a fülszövegtől eltérően nekem sok hangulatom nem volt nevetgélni...

10/7

a fülszöveg:
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. A legidősebb testvér, Jesse már a "sötét oldalon" jár; a középső lány, Kate súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig - a tudomány jóvoltából eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen a nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna bepereli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. A lelki örvények egyre mélyebbre húzzák a jogászból lett főfoglalkozású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyerekeket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elvesztettnek hitt kedvesét is. A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyorsléptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi...

Kerstin Gier: Férfiak és egyéb katasztrófák

Üdítő marhaság betegségből való lábadozáshoz. Öntudatos, német, egyetemista "Bridget Jones"-sztori.
Amire én "használtam" (éppen lábadozom valamilyen vírus jóvoltából és következményeiből), arra maximálisan megfelelt. :)
Kis kellemeske... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg a könyvtárban a szerző egy másik, a Halálom után felbontandó c. könyvét céloztam be, de sajnos valaki más gyorsabb volt..., így megelégedtem a maradékkal. Hát nem bánnám, ha a Halálom után felbontandó kicsit magvasabb lenne...

A fülszöveg:
Németország modern női sikerírója azt kínálja olvasóinak, amiből ma a legkevesebb van: felhőtlen humort, önfeledt vihogást, könnytörülgetős, térdcsapkodós hahotázást. Görbe tükröt tart a magukat istennek képzelő férfiak elé, ugyanakkor segít elfogadtatni velünk saját gyengéinket és emlékeztet bennünket rejtett értékeinkre. Judith, a 26 éves, „nyugdíjas" egyetemista elégedetlen az életével. Izomagyú barátja fontossági sorrendjében ő csak a kerékpározás után szerepel, és folyamatos harcban áll a kilóival, pattanásaival. Barátnői helyzete sem rózsásabb: Susanna elsüllyed egy gusztustalan haspók mellett, Katját gátlástalanul csalja a barátja, Bille fejét pedig elcsavarja egy korlátolt, nagyképű alak. Hősnőnket azonban helyzetkomikumokban bővelkedő magánéleti kudarcai nyílegyenesen vezetik a tudatos önmegvalósítás felé. A négy barátnő a nagy Ő keresése közben egyik groteszk-humoros kalandból a másikba csöppen, egészen a könyv meglepő végkifejletéig. Hogy ez leginkább a Családom és egyéb állatfajták újabb kori megfelelője? Mondhatnánk, fiatalkori önmagunkon nevetünk, vagy éppen azon, hogy mi is itt tartunk majd pár év múlva? Legyen akár férfi, akár nő a kedves olvasó, bátran engedje át magát ennek a történetnek, és hagyja kiragadni magát azok közül, akik mindig mindent nagyon komolyan vesznek... Az első sortól az utolsóig garantált szórakozás, ami nem véletlen: Németországban film készült belőle, Gier könyveit eddig 2 millió példányban adták el. És ha nem volt elég, keressék a írónő korábbi, Halálom után felbontandó című sikerkönyvét is!

Extra szűz


Vannak könyvek, melyek csalódást okoznak. Ritkán ugyan, de vannak. Az viszont egészen kevésszer fordul elő, hogy ez a csalódás pozitív legyen.

Úgy voltam ezzel a könyvvel, mikor kivettem a könyvtárból, hogy egy lehet a mediterrán tájakon játszódó gasztroregények folyamában, de indiánnyári estékre éppen jó lesz.

Aztán kiderült, hogy eléggé kevéssé gasztro (na jó, egy ici-picit), és még csak nem is regény a szó klasszikus értelmében, inkább leírás, önvallomás.

Egy angol testvérpár (lányok) idénymunkára utaznak Ligúriába, olaszul csak konyhanyelven beszélnek. Rögötn becsöppenek egy zárt falusi közösségbe, ahol helyi ligúr nyelven beszélnek, mindenki árgus szemekkel figyeli őket. Nem rosszindulatból, hanem évszázados hagyományból. Mert ez vezérel mindent, a szokás, a megszokás.
A lányok hirtelen ötlettől vezérelve megvesznek egy rusticot, ami kb. a mi présházaink megfelelője lehet olajbogyószüret idejére. Nem szokás ilyenben lakni, csak átmeneti szállásul szolgál kint, az olajfák között. De az angol lányok, beleszeretnek egy ilyenbe, nagyon olcsón jutnak hozzá ---természetesb itt kezdődnek a bajok...

Legszívesebben most azonnal odautaznék.


Hivatalos ismertető:
Két angol lány - testvérpár - egyszer csak úgy érzi, torkig van magánélete bonyodalmaival, a téli Londonnal, a pocsolyákkal, a köddel, s egy apróhirdetés nyomán, mondhatni egy hirtelen ötlettől vezérelve, elszegődik tíz hétre segédkertésznek Ligúriába. Langymeleg Riviéra, csillogó tenger, barnára sült, ellenállhatatlan széptevők, vad éjszakai élet - ez az, amit várnak. Amit kapnak: festői, ám zárkózott, maradi szellemű, elöregedett falu. 

Egyik este azonban valami elképesztő történik:az olajligetek közt, magasan a Földközi-tenger fölött, egy kis kőház elgazosodott kertjében szabadtéri vacsora és üzleti megbeszélés furcsa keveréke zajlik a lobogó tűz mellett. A beszélgetés az öreg házra és a hozzá tartozó olajfaligetre terelődik. S miközben eszegetik a rozmaringnyárson sült illatozó kolbászt, kortyolgatják a helyi bort - talán egy kicsit szorgalmasabban a kelleténél -, a holdfényben körbesétálnak az omladozó házon meg a kerten - és beleszeretnek. 

Bár eszük ágában sincs az olasz Riviérára költözni, de amikor a sors szeszélye folytán - egy ócska, használt kocsi áráért - az övék lesz a régi, romos kőház, a két talpraesett nagyvárosi nőből egykettőre ügyefogyott ligúriai signorina válik. Új szomszédaik egyre csak csodálkoznak, hogy is tudtak ezek a külföldi nőszemélyek mostanáig úgy megélni, hogy nem képesek rátalálni a vadspárgára vagy megkülönböztetni az ehető gombákat a rosszaktól, s ráadásul arról sincs fogalmuk, hogy néhány tucatnyi olajfájuk miként biztosíthatja éves olajkészletüket, vagy hogyan kell jó bort készíteni szederindák fojtogatta szőlőtőkéik terméséből. Szerencsére kéznél vannak Diano San Pietro tősgyökeres lakói, akik megtanítják őket az összes régimódi tudományra, ami errefelé nélkülözhetetlen a boldoguláshoz.

Patricia Wood: Mázlista


Nos, egyszerre fejbevágós, elgondolkodtató, szívderítő, helyenként megkönnyezős, meg még a kb 2 sorra való közhelyes melléknév.
Egy nagyon kedves ismerősnőm ajánlotta és adta a kezembe, azzal a megjegyzéssel, hogy ez a könyv megváltoztatta a buta gyerekekhez való viszonyát... (ismerősnőm tanár és a nagyon jó fajtából való, bár minden tanár ilyen lenne!)
Még egy apróság: néhány évig volt szerencsém egy értelmileg erősen visszamaradott lány szoros közelségében élnem, láttam már ilyet az életben, ez a könyv tehát nem az ismeretlenbe vitt el. Hozzáteszem, nincs két egyforma ember, élet, stb... és ez azért mégiscsak egy regény...
Nem kis kíváncsisággal vágtam bele.
A regény tehát Perről szól, akit a Nagyi nevel (sejthető miért...). Per IQ-ja 76, és 75-től tekinthető valaki értelmi fogyatkosnak. Per tehát kapaszkodik két kézzel az 1 %-ba. Számára az egyik legfontosabb dolog a világon, ez az 1%, és az, hogy ő nem fogyatékos. Nagyi zseniálisan neveli Pert az életre óriási szeretettel és türelemmel. Nagyi felül bírál mindenkit, aki Pert fogyinak tartja, szerinte mindössze lassú a felfogása, de fejleszthető. Így aztán fejleszti is. Per mindennap megtanul néhány szót az értelmező szótárból, naplót vezet, stb. Közben elkezd dolgozni, barátai lesznek, megtanulja beosztani a pénzét, megtanul takarékoskodni. Per ön- és Nagyi ellátóvá érik, szimpatikus, önzetlen, kedves és barátságos emberke lesz, mikor is Nagyi meghal. Mivel Per mindennapjaiban eddig csak Nagyi és a legközelebbi barátai vettek részt, Per gyanútlan... És ekkor jönnek Per testvérei és édesanyja. Kiforgatják a Nagyi házából, elvesznek tőle mindent, amiről tudnak. De Nagyi zsenialitásának köszönhetően nem mindenről tudnak. Per talpon marad és új életet kezd, immár a saját lábán. Majd megnyeri a telitalálatot a lottón. És persze ezzel megjelenik újra a család. Per zseniálisan kezeli le pénzéhes rokonait, akik pedig már a megöletésére szövetkeznek... csakhogy a lottó nyereményhez juthassanak. És Per kisomfordál a marakodó rokonok köréből, hogy csendben élje tovább az életét.
Sikeres ember lesz, nem csak a saját mércéjével mérve. De talán ami a legfontosabb: boldog...

10/9.

És a fülszöveg:
Az amerikai szerzőnő bemutatkozó regénye arra emlékeztet, hogy a pénz nem mindig boldogít, a magas IQ pedig nem egyenlő a bölcsességgel. A főhős, Perry M. Crandall egy kicsit nehézkes, de nem fogyatékos. Amikor egy kisebb vagyont nyer az állami lottón, az addig feléje sem néző családtagok megpróbálják befolyásuk alá vonni, miközben barátai segítségével lassan megtanulja, mi kell a valódi boldogsághoz.

2009. szeptember 17., csütörtök

Orhan Pamuk: Az Új Élet

Tetszett. A könyv felénél még eléggé bizonytalan voltam. Ködös, homályos, több benne az érzelem, az érzések leírása, mint maga a történet.
A könyv közepénél kicsit le is ült (mármint a történet), nem nagyon látszott belőle más, mint a jövés-menés, életek-halálok, buszok-büfék, utazás; nekem kicsit nyomasztó volt...
A vége kiszámítható, kitalálható, nagy meglepetést nem okoz, viszont legalább feloldja az egész könyvön uralkodó nyomasztó hangulatot. Elgondolkodtató. Kétségtelenül nem a felszabadult vidámság sugárzik a könyvből, ennek ellenére jó volt olvasni.
A középtájon azon tanakodtam, hogy rá fogok-e jönni a végéig mitől Nobel-díjas Pamuk... hát nem jöttem rá, de a könyv a tetszett.
Vannak sokkal nagyobb írók, jobb könyvek, akik nem kaptak és sajnos már is nem fognak Nobel-díjat kapni.
(+1: szerintem a hivatalos ismertető megint sántít. Nem is kicsit!)

10/7

És akkor a hivatalos ismertető:

"Egy napon elolvastam egy könyvet, és ettől az egész életem megváltozott. ...láttam a másik életre nyíló ajtó küszöbénél kiszivárgó fényt; láttam mindent, amit már ismertem, és mindent, amit még nem... Mindaz, amit addig tanultam, minden, amiben addig hittem, megszűnt érték lenni... de azért csak folytattam az olvasást, mert minél inkább előrehaladtam a könyvben, annál jobban megértettem, hogy olyan útra tévedtem, ahonnan nem lehet visszafordulni."

Oszmant, az ifjú narrátort egészen felkavarja ez a titokzatos olvasmány. Évekig bolyong Törökországban, bejárja a legelhagyatottabb helyeket, s mindvégig ugyanaz az őrült szerelem és remény hajtja. Különös kalandokon át vezet az útja egészen addig a napig, amíg meg nem érti, hogy az új világ, amelyre oly igen vágyik, talán nem is egyéb, mint maga a fényes halál...

Az elképesztő fordulatokban gazdag, nyugat-európai hagyományokra épülő, finom humorú misztikus regény eleven és valósághű képet fest a keletről, a mai Törökország életéről, belső viszonyairól. A mágikus realizmus kiemelkedő keleti képviselőjeként ismert Orhan Pamuk művei közül ez a második, amely megjelenik magyarul. A fehér kastély szintén az Ulpius-ház gondozásában látott napvilágot. Pamuk könyveit eddig huszonnégy nyelvre fordították le, legjelesebb kritikusai - köztük John Updike - García Márquezhez, Kafkához, Borgeshez, Ecóhoz, Italo Calvinóhoz, Virginia Woolfhoz, Faulknerhez, sőt, még Prousthoz is hasonlították.

2009. szeptember 7., hétfő

Barbara Delinsky: Családi viszonyok


Ez egy igazi szirupos amerikai romantikus történet. Hogy miért olvastam akko el. Elöször megkapott a szines boritó és hogy ez egy aránylag uj könyv a könyvtárban, aztán maga a történet érdekesnek tűnt. Ami tetszett benne, a főhősnő nagymamájának van egy Kötődéje ami ahogy kivettem, egy bolt, ahol kötőfonalakat árulnak, de tanfolyamokat is tartanak, mintadarabokat készitenek, ha valaki fonalat vesz, ahhoz részletes leirást adnak, ha megmondja mit akar, hogy hogyan csinálja. Természetesen van egy alkalmazott is a boltban aki a kiszolgálással és a számlákkal foglalkozik. Ezenkivül ez egy kis gyülekezőhely is a trécselére a kisvárosban. Mindig is ilyet szerettem volna magamnak, de hogy ebből meg is lehet élni, mármint nálunk, na ebben már nem voltam biztos. Mindenesetre azért azt tanácsolnám a forditónak, ha bizonyos (ás nem is olyan nehéz) szakszavak vannak, akkor azt tanácskozza meg valakivel, vagy nézze meg egy szakkönyvben ne hagyatkozzon a szótárra. Kötőde magyarul egy kis üzemet jelent ahol kötött holmikat csinálnak. Lehet ezt is igy hivni, de kicsit furcsa. Ha elkezdünk egy kötést, akkor a szemeket nem felvetjük, hanem elkezdjük a kötést és felvesszük (képezzük) a szemeket. Ez a kötés kezdése. Felvetés a szővésnél van és az egészen más. Nem kekeckedni akarok, de ha valaki fordit valamit, akkor nézzen utána a magyar kifejezéseknek!
A szövegben végig a néger szó helyett az afroamerikai kifejezést használja. Tudom, hogy ez Amerikában igy használatos, de nekünk furcsa. Én a néger babámat soha nem hivtam afroamerikai babának!
A történet lényege, hogy egy fehér házaspárnak afroamerikai kisbabája születik. Mivel nem minden családtagot ismernek, elkezdödik a kutatás, aztán kiderül az igazság, mindenki elégedett, mert igenis szeretik az afroamerikaiakat. Szóval happy end. Biztos van ilyen, nehéz elképzelni, hogy egy félvér férfi és fehér nő gyereke teljesen fehér aztán az ő gyereke is teljesen fehér, viszont az unoka már afroamerikai kinézetű. Valamilyen formában, ha nem is szinben szerintem meg kell jelenni a vegyes pár gyermekén a két faj formája. Ez szerintem nagyon ritka, hogy két generáción keresztül semmi nyoma nincs. Nem vagyok genetikus, de szerintem ez igen ritka eset. Mint ahogy ritka a kiinduló félrelépés az akkori Amerikában. Na ezért akartam elolvasni, mert érdekelt.
Volt egy kollégám, akinek kicsit ferde szemei voltak (a kunoknak van iylen) Ő megmondta, hogy valamelyik nagyszülője egy kinai nőt vett el. Az anyjának is iylen szemei voltak. Nagyon szimpatikusak voltak és még érdekes is volt. De valamilyen kis jelnek lenni kell. Vagy én gondolom rosszul!

A köny hivatalos imertetője
Dana Clarke mindig szilárd hátteret adó otthon és család itán sóvárgott, hogy kompenzálja saját nehéz gyermekkorát. Most boldog házasságban él egy elökelő családból származó férfival, és első gyermeküket várják.
De azon a napon, amely élete legboldogabbja lehetne, egész addigi világa darabokra hullik. Gyönyörű és egészséges kisláynt szül, aki azonban afroameriaki vonásokat hordoz. Dana férje az asszony legnagyobb megdöbbenésére aggódni kezd, hogy az emberek esetleg azt gondolják majd, Dana félrelépett.
Csak úgy menthetik meg a helyzetet, ha Dana felkutatja az apját, akiről semmit sem tud, és kinyomozza az esetleges afroamerikai örökséget a családjában.
Dana elszántsága, hogy kideritsék az igazságot, szivszoritó utazásra viszi őket meindkettőjük családjának múltjába, miközben előitéletekben és félelmekben gyökerező súlyos titkokra derül fény.

2009. szeptember 4., péntek

L. Block: A betörő, akit szekrénybe zártak

Jópofa, érdekes, kicsit elkapkodott, de szórakoztató könyv.
Nekem kicsit hiányoztak a tények, ami alapján gondolkodni lehetett volna, - ezért elnézést is kérek gyorsan a rajongóktól -szerettem volna rájönni ki a gyilkos...
Elkövettem viszont azt a hibát, hogy nem néztem utána, melyik a sorozat első kötete, és végig olyan érzésem volt, hogy jobban élvezném a könyvet, ha a sorozat előzményeit olvastam volna már. de ez az én abszolut szubjektív véleményem.
Summa summarum: kellemes kis könyv volt az "egy csillagos" (elnézést, a laptopon nem tudom hol a csillag) kategóriából.

10/5.

Hivatalos ismertető:
Mi baj lehet abból, ha az ember elmegy fogorvoshoz? Bernie Rhodenbarr szerint semmi. Aztán amikor a fogorvosi székben ül, pár apróságra derül fény. Egy: a fogszuvasodás őt sem kerülte el. Kettő: a fogorvosa egy ronda váláson van túl. Három: a fogorvos tudja, hogy Bernie betörő. És ha az ember egy fogorvosi székben ül, nincs abban a helyzetben, hogy nemet mondjon. A feladat egyszerű: Bernie-nek be kell törnie az exfeleséghez, ki kell pakolnia a lakást, majd nyomtalanul el kell tűnnie. Eleinte minden jól megy, de az exfeleség váratlanul betoppan, így Bernie a szekrényben keres menedéket. Amikor végre kiszabadul, még több apróságra derül fény. Egy: az exfeleséget valaki leszúrta. Kettő: a szajrét tartalmazó táskát a gyilkos magával vitte. Három: ha nem vigyáz, megint egy gyilkosság gyanúsítottja lesz. Bernie nyomozni kezd, sarkában ott vannak a zsaruk, akad egy csinos segítője, és minden jól haladna, ha Bernie tisztában lett volna az olívaolaj különös hatásával…

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails