2009. december 1., kedd

Anna Gavalda: Együtt lehetnénk


Szabad egy könyvről szuperlatívuszokban beszélni? Nanáá!
Érzékeny, finom, lágy, ringatós és egyszerre durva, kemény, orr-beleverős... de mégis inkább romantikus, belehalós, aggódós, felemelő és szeretet teljes.
Engem elvarázsolt... Mostanában csupa olyan könyv kerül a kezembe, amelyik elvarázsol... vajon bennem van elvarázsolódós hajlam, vagy a könyvek ennyire jók? Nem tudom, de talán mindegy is.
Egy fiatal (hozzám képest feltétlenül) és nagyon tehetséges festő leányzó keresi az útját. Mint nagyon tehetséges, persze extra problémás is, ahogyan az már lenni szokott. És persze nagggyon-nagggyon keresi (saját magát is és) az útját is. Már-már annyira, hogy szinte el is vész a nagy keresésben. És akkor találkozik - a 21. század techno világában értéktelennek tűnő - ám abszolútértékben annál értékesebb arisztokratával, Philou-val, aki hazacipeli (lecipeli néhány emeletnyit) másik kis védencéhez, a túlhajtott szakácshoz... Érdekes szereplők, érdekes helyzetek, fejlemények, konfliktusok, utak, végzetek. És csendben feltűnik a színen a szakács nagymamája is... mint egy kamara előadás. Hihetetlen érzelmek szabadulnak el. El kell olvasni, egyszerűen nincsenek szavaim azokra az érzelmi hullámzásokra, amit a könyv okoz. Mint a tengeren egy darab deszka tetején, feldob és mélybe ránt, édes és keserű, .... csodajó!
Mindenkinek merem ajánlani! Romantikusoknak és szentimentálisoknak feltétlenül! :-)

10/10

A hivatalos fülszöveg:
Egy ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama - az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és a bolondos arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás - á la Utolsó tangó Párizsban -, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt mindennapjai, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül - erről szól Anna Gavalda új könyve, mely rövid idő alatt óriási siker lett Portugáliától Oroszországig.

2009. november 19., csütörtök

Chetra Benerjee Divakaruni: A fűszermesternő


Aki szereti a kicsit misztikus, szép történeteket, feltétlenül ajánlom nekik. Tvben láttam a könyvből készült film végét, már az is varázslatos volt (utolsó fél óra). Minden fejezet egy-egy fűszer leírásával kezdődik, és természetesen nem olyan bemutatásról van szó, mintha szakácskönyvet olvasnánk, hanem a fűszerek varázserejéről. Minden fűszer kapcsán egyre többet és többet és tudunk meg Tilo történetéből is. Tilo a fűszermesternő. Megtudjuk hogyan lett a fűszerek mesternője, mit áldozott a tudásért és a varázserőért, amivel a rászorulókat segíti és mit kapott... Fűszermesternővé "válása" után amerikába kerül, hogy az ott élő indiai populáció segítségére legyen. Teszi is a dolgát, bár néha ő maga úgy érzi, mintha bajt hozna másokra, de saját maga feláldozásával, a szabályok megszegésével is -amik akár az életébe is kerülhetnek- korrigálja varázslatainak vélt, vagy valós következményeit. Engem elvarázsolt. Elrepített egy másik világba, más értékrendekről mesél, más törvényekről és célokról.
Nagyon jó a fordítás, olyan érzékletes, hogy szinte érezhető a fűszerbolt illata is, a hangulata pedig feltétlenül.
És persze a történet fordulópontja, amikor megjelenik a szerelem. Romantikus könyv, de valahogy másképp. Aki látta a filmet, azt hiszem még jobban fogja élvezni a könyvet, én kíváncsi is lettem az egészre! :-)
Most azt kéne írnom, hogy szép mese, de nem tudom azt mondani mégsem. Szeretném ha nem csak mese lenne, ha élnének köztünk ilyen fűszermesternők.

10/9

és következzék a kicsit szűkszavú fülszöveg:

A regény hősnője Tilo, aki messzi földön látja meg a napvilágot, majd számtalan bonyodalom után a Fűszerek Szigetére érkezik. E különös helyen megismeri a fűszerek titkos erejét, s általuk varázserőre, misztikus képességekre tesz szert az emberek felett. Hatalmát azonban csak a Mesternőkre vonatkozó szigorú szabályok szerint gyakorolhatja. Ifjúi lélekkel, egy öregasszony testébe költözve kezdi meg munkáját Oaklandben, egy fűszerboltban. Miközben a boltba betérők sorsát megismerve próbál segíteni, maga is válaszút elé kerül. Megtörténik vele az, ami az ő helyzetében szigorúan tilos: szerelmes lesz egy amerikai férfiba. Ettől a pillanattól nincs menekvés, döntenie kell sorsáról...

2009. november 17., kedd

Anna Gavalda: Szerettem őt

Ez a regény viszont nagyon ütős. Nem is regény tulajdonképpen, olyan, mint egy gyónás... Engem megrázott, felkavart, fejbevert.
Mégis hihetetlenül tetszett.
Adott egy kis család, apa-anya-2 kislány. A tágabb családban nagypapa-nagymama.
Egy napon a kiscsaládból az apa becsomagol és elmegy. Az anya, Chloé, természetesen teljesen összeomlik, de hát ez így van rendben.
És az első meglepetés: az após, Pierre, felpakolja az unokáit és a menyét Chloét, és elcipeli őket a világ végén lévő nyaralójukba.
És elkezdődik egy nagyon bensőséges, nagyon őszinte beszélgetés. Chloé eleinte csak bántani akarja Pierre-t, aki olyan szeretettel fogadja a sértéseket, mint egy vezeklő a kínokat. Számára Chloé az első perctől kezdve (amióta csak megismerte) egy titkos szövetséges, mégha sosem kerültek is egymáshoz közel, sosem beszélgettek, nemhogy őszintén, sehogy...
A kandalló mellett, esténként, amikor a kislányok már alszanak, beszélgetnek. Pierre csak mesél és mesél; elmeséli élete egyetlen és nagy szerelmét Mathilde-ot, akit elengedett, nem vállalt fel, elszalasztva még a boldogság lehetőségét is.
Elgondolkodtató, olyan "nem hagy szabadulni" típusú történet. Állandóan motoszkál, foglalkoztat... nagyon tetszett, még több Gavaldát el fogok olvasni ez alapján.

10/8

És akkor a fülszöveg:

Anna Gavalda regényének története szinte egy mondatban összefoglalható: egy fiatal nő magára marad, mikor férje úgy dönt, elhagyja "egy másik" kedvéért, így az asszony apósával és a gyerekekkel vidékre utazik, ahol a két felnőtt évek óta, először ül le beszélgetni. Ahogy az após apránként megnyílik, lefoszlik róla a tárgyilagosság maszkja, és egy sérülékeny, csupa-seb ember áll előttünk, aki élete nagy szerelmének történetét meséli el a "múlt időbe tett" nőnek... Gavalda regényében a vigasztaló is vigasztalan marad. Az após története egy másik (talán jobb vagy szebb) életet villant fel, és ebben a villanófényben saját elvesztegetett lehetőségeinkre, eljátszott esélyeinkre ismerünk. A szerző nem mond ítéletet, nála az erő nem érdem, a gyengeség nem megvetendő rossz, hanem mindenki a rászabott élet ilyen-olyan jelmezét viseli, hol elegánsan, hol feszengve, és ha szorít a ruha, azt is inkább az idegenek veszik észre, ahogy elsietünk közöttük. Anna Gavalda regényében minden elharapott szónak jelentősége van, minden apró mozdulat, kis rezdülés, félrekapott tekintet színpadi pontossággal van a helyén. Mert ezekből az apróságokból áll össze egy történet, egy szerelem, egy sors. A Szerettem őt igazi kamara-dráma, amely a fiatal francia írónőt szinte azonnal nemzetközi hírű íróvá tette.

Jane Austen: Meggyőző érvek

Jó szívvel merem ajánlani minden J.Austen rajongónak; kellemes, visszafogott, csendes és álhatatos szerelem története.
Nagyon tetszettek a figurák. A történet kicsit kurtán-furcsán ér véget szerintem... legalábbis én megnéztem 2x a könyv végét, hogy nem hiányoznak e belőle lapok (mivel könyvtári a könyv...), de nem... :-)
Egy szó, mint száz, igazi Jane Austenos, rózsaszín regényke, mit regény- mese!

10/7

Fülszöveg:

Kaphat-e a sorstól újabb esélyt a boldogságra egy érzékeny, eszes és jószívű hölgy, miután éretlen lánykaként botor módon hagyta magát lebeszélni a párválasztásról? Ezzel a kérdéssel szembesül az özvegy Sir Walter középső lánya, Anne Elliot, amikor szomszédságukban felbukkan nyolc évvel korábban kikosarazott udvarlója, méghozzá immár jómódú tengerésztisztként. S ha valóban révbe érhet, Anne vajon az egyszer már elutasított Wentworth kapitány oldalán találja meg a boldogságot és harmóniát, vagy annak az elragadó idegennek a párjaként, akivel a legváratlanabb helyzetekben találkozik újra meg újra? Utolsó - sokak szerint legjobb - regényében Jane Austen a rá oly jellemző otthonossággal és kitűnő lélekrajzzal tárja az olvasó elé e vidéki úrilakok társasági életének mozzanatait, a szerelem ösvényén csetlő-botló hősnő életének bonyodalmait, s a nagyvilági úrhatnámságban tespedő léha alakok parádéját. Az örök klasszikussá vált szerző hívei természetesen most sem csalatkoznak: elnézően derűs mosollyal követhetik nyomon, hogyan küzd meg Anne lelkében az értelem az érzelemmel, miközben környezetének bölcs iróniával ábrázolt páváskodó alakjait inkább büszkeség és balítélet jellemzi.

2009. november 14., szombat

J. D. ROBB: Halálos Alkotás



Ez volt az első könyv, amit J.D. Robb –tól azaz Nora Roberts-től olvastam. A könyvtáros hölgyek ajánlására kezdtem bele, úgy gondolták kikapcsolódáshoz éppen ideális darab. Kicsit furcsáltam, (hiszen ismernek közel 10 éve) mivel nem szoktam romantikus könyveket olvasni, és krimit is nagyon ritkán. No mindegy. A szándék a fontos.
A főhős egy nő. Eve Dallas hadnagy, aki a NYPSD nyomozója (nem derült ki mit takar a rövidítés, valószinűleg valamilyen nyomozóirodát). A helyszín pedig nem más, mint New York. Mivel dátumok nem igazán szerepelnek sehol szép lassan kisilabizáltam, hogy a közeljövő az időpont. Kb 2030 plussz mínusz sok év.
Dallas nagyon kemény nő, olyan igazi machó tipus. Ha férfi volna valószinűleg egy nagydarab, örökké morcos, borostás és magányos farkasként ábrázolnák, aki ha kell lebont egy város egymaga a célja érdekében. Ez nálam elég nagy rosszpontnak számít. A könyvek és a filmek tele vannak hasonló karakterű figurákkal. Ezek az asszonyok írtóznak a családtól, a gyereket valamilyen fura állatkának tekintik, akitől jobb minél távolabb. Nem ismernek sem Istent sem embert, úgy pattognak mint labda és olyanok akár egy gép. Csak mennek és mennek, soha sem sírnak, soha sem félnek, soha sem pihennek, hajthatatlanok és természetesen mindig sikeresek. Aztán mikor végképp azt hinnénk, hogy csak egy felhúzható J.I. Jane-ről van szó, elmosolyodnak, elgyengülnek. De csak egy pillanatra. Mert az image az fontos nem érheti csorba. (A filmekben ráadásul mindig tökéletes a frizurájuk még egy alagútban bújkálás után is, makulátlanul tiszta marad a ruhájuk egy vérfürdő után is, tökéletes a sminkjük és tűsarkú cipőben úgy futnak, mint a nyúl minimum 12 órás szolgálat végén. Irigylem őket.)
Na szóval egy szép napon az East River Parkban egy fiatal, barna hajú nő holttestére bukkannak. A gyilkos egy művész (legalább is annak érzi magát). Áldozatait hosszan, fájdalmasan kínozza, és a haláluk után a testükre vési hány órát bírtak ki a keze közt a lányok. Utána megfürdeti és kirakja őket fehér lepedőn az utcára akár a szemetet. Az ujjukra pedig drága ezüstgyűrűt húz. Ez a gyilkos már 9 évvel ezelőtt is szedte az áldozatait. Akkor Dallas csak segédgyomozó volt a sikertelen nyomozásban, most viszont övé a főszerep.
Azt mondanom sem kell, hogy boldog boldogtalan ezen az ügyön dolgozik. Még Eve multimilliomos férje, Roarke is. (Talán ő az egyetlen szereplő, akinek nem derülki a teljes neve. Mindnesetre tökéletes pasi. Szívdöglesztő, jó szerető, megértő és segítőkész.). Bár a lányok az ő alkalmazásában állnak hamarosan kiderül, hogy a gyilkos nem másra, mint Eve Dallas hadnagyra vágyik.
Tudom jól, hogy a nyomozói munka oroszlánrészét az unalmas aktanyálazgatás, a számítógépes adatok kibányászása, jelentések irogatása teszi ki. A baj az, hogy a könyv maga is ilyen unalmasra és szürkére sikeredett. A cselekmény lassú, nincs humor és élet a történetben. Arról, hogy Eve mennyire fáradt oldalak szólnak, de a gyilkos motivációjáról, gondolatairól és magáról a gyilkosságokról szinte semmi. Ráadásul a vége! A végkifejlet-, amikor fanfároknak kellene szólnia, minimum záporoznia az eseményeknek, fordulatoknak, úgy hogy az olvasónak pisilni se maradjon ideje kimenni az elmaradt. Kb 3 oldalnyi történés. Lapos és ürs megoldás. Szivem szerint mondtam volna néhány szép dolgot…
Csalódott vagyok. Azt mondják jók a Robb könyvek. Változatosak, cselekményesek, tele humorral és valósággal. Lehet. De nem vagyok benne biztos, hogy adok a szerzőnek még egy esélyt.


2009. november 4., szerda

Urak és játékosok -újra

Nem mindennapi bejegyzés következik, ugyanis vendégként jelentkezett nálam Altair, a zugblog (avagy blogzug) írója, kérte, mutassam meg Nektek is, ő miként vélekedik a sokunk által kedvelt Harris-könyvről.


Íme:

Gondoltam, hogy belekóstolok én is az amatőr könyvajánlásba, amit a könyvmolyoknál megkedveltem. :o) Persze nem gondoltam ám, hogy ez ilyen nehezen fog menni, de végül elkészült.

És hát ezt a könyvet is el lehetne égetni biztos valamilyen indokkal, de szerintem inkább olvassuk! :o)

Az nem biztos, hogy köztudott rólam (mármint nem emlékszem, hogy említettem volna), de nagy rajongója vagyok az igényes csajkönyveknek, amilyeneket Rosamunde Pilcher (Kagylókeresők, Szeptember, Nyáridő, Ház a tengerparton), Joanne Harris (Csokoládé, Csokoládécipő, Rúnajelek) vagy Fannie Flagg (Sült zöld paradicsom, Isten hozott, Prücsök!) regényei testesítenek meg számomra elsősorban. :o)

Első (és lehet, hogy utolsó) ajánlott könyvemet ezért Joanne Harristól választottam, mert ugye a Csokoládét mindenki látta Johnny Depp-pel és aztán - remélem - el is olvasta és sokan persze a folytatását a Csokoládécipőt is.

És el is kellett olvasni, hiszen mint annyi más film esetén, a könyvben sokkal több a lehetőség megmagyarázni, körülírni és árnyalni a történéseket, ami által érthetőbb lesz a film is.

Mivel a Csokoládé már úgyis túl lett ragozva, én az Urak és játékosokat ajánlom olvasásra, amit legutoljára olvastam J.H.-tól. Egy nagyon jó, fordulatos történetet olvashatunk, csalásról, bosszúról és iskoláról.




Egy régi, nagy hagyományokra visszatekintő fiúiskola, a St. Oswald valahol Észak-Angliában a helyszíne Joanne Harris nagy érdeklődéssel várt új regényének. Még alig kezdődött meg az új iskolaév, de a tanárok és a diákok számára máris a nem szívesen látott változás szelei fújnak. Az újdonságot a számítógépek világa jelenti, és a különc, az iskolában évtizedek óta tanító latin tanár, Roy Straitley végre - bár kissé vonakodva - a visszavonulást fontolgatja. De a versengések, féltékenykedések, kisstílű torzalkodások és mindennapos krízisek hátterében valami sötétebb árny is megmozdul. És egy tizenöt éven át dédelgetett, rejtegetett neheztelés végül felszínre kerül. Ki rejlik a "Vakond" álarca alatt, akinek kegyetlen tréfái lassanként erőszakba, vagy akár gyilkosságba torkollanak? És hogy dönt romba mindent egy rég elfeledett botrány?


"Soha nem voltam még olyan iskolában, ahol ne fordult volna elő egy-két jól titkolt szégyenletes esemény: erőszak, zsarnokoskodás, a tanárok befeketítése, kisebb-nagyobb fajsúlyú bűncselekmények, váratlan halálesetek, családi válságok, drog-, ital- vagy szexuális jellegű kihágások. S mindez azért, mert sokan tanulnak és élnek az iskola falai között, és az iskolaév során van, hogy magasra csap a nyugtalanság, tombolnak a hormonok, meg kell küzdeni a ránk nehezedő nyomással, a bizonytalansággal, a vizsgák miatti szorongással, a vad lelkesedéssel, a veszélyes kísérletezésekkel vagy a mardosó kétséggel. Az iskoláskor mély nyomokat hagy mindannyiunkban. Abban az életkorban kezdődnek legtovább tartó barátságaink. Akkor ejtik rajtunk a legmélyebb sebeket. És néha történik valami, ami örökre elkísér, amelynek emlékétől nem szabadulunk, és ami évekkel később erőszakos cselekedetbe torkollik.
Ez nem egy igaz történet.
De az is lehetett volna" - írja Joanne Harris.

Először is egy alapvető anomáliára hívnám fel a figyelmet: Semmiképpen ne keressünk Vakond álnevű személyt a könyvben, mivel a fordítás során inkább a Tégla fedőnév mellett döntöttek és a végleges regényben is így szerepel. :o)

A regényről azt kell, hogy mondjam, hogy pontosan az én ízlésem szerint való. Kicsit krimi, kicsit lélekrajz - és mindjárt két szereplő szemén át és elvisz egy olyan világba, amilyet csak könyvekből ismerek.

Nagyon szerettem benne azt is, hogy a történetet két szereplő szemén láttatta velünk és amikor az egyik kezdett kissé leülni vagy unalmassá válni, akkor a másik szereplő emlékei, érzései és megfigyelései léptek a színre. A főszereplő tanár - a számítógépes fejlődés iránt érzéketlen latintanár, Straitley és az egyik - előre meg nem nevezett - pszichopata tanárkollégája szemszögéből mutatja be egy nagymúltú iskola botrányainak és kreált botrányainak hullámverését.

A tanár kolléga személye - hívjuk mi is Téglának - az utolsó oldalakig homályban marad előttünk, különösen a 403. oldal alján az egy tőmondatos csavar hihetetlen, de nem ér előre elolvasni. :o) Pedig a szálakat végig ő mozgatja, az ő keserűsége, csalódása, fájdalma és különösen a bosszúja áll a történet középpontjában. Tégla ugyanis a "kapus kölykeként" épült be gyermekkorában az iskolába, amelyhez tartozni vágyott, de származása miatt nem lehetett a tanulója. Anyja elhagyta és alkoholista apja enyhén szólva sem volt jó nevelője a gyermekének, akire oly kevéssé tudott büszke lenni, mert nyápicnak tartotta. A magányos gyerek ezért lázadni kezdett és behatolt az iskola tiltott területére és a padlásról titokban hallgatta az előadásokat és szívta magába az annyira áhított tudást.

Idővel már nem volt elég a láthatatlan potyázó szerepe, be akart kerülni az iskola vérkeringésébe. Azt akarta, hogy végre valaki meglássa, még akkor is, ha utána vége szakad az egésznek. És egyenruhát lopott, fényképekre állt be, sőt házidolgozatot adott be, amelyet a vén bolond Straitley le is osztályozott, akit tanítványa csodált és tisztelt.

Egyik alkalommal a néptelen folyosón sétálva belebotlott a jóképű és flegma Leonba, aki idősebb és tapasztaltabb volt nála és óhatatlan, hogy vonzalom alakult ki benne iránta. Jópajtások lettek, számtalan csínyt követtek el együtt és egyre mélyebb lett a kapcsolatuk, noha Téglának fájdalmat okoz Leon nyári kapcsolata Francescával.

Tégla visszaemlékezései Leonról tele vannak csodálattal, szeretettel és valamiképpen sejthető a közelgő tragédia, de szinte az utolsó lapokig nem tudjuk meg, hogy mikor és mi okozza majd azt a fájdalmat, ami Téglát arra készteti, hogy anyjához költözzön, tanuljon és tanárként térjen vissza, készen arra, hogy összezúzza ifjúságának színterét.

Amíg Téglát emlékein keresztül ismerjük meg elsősorban, addig a bosszúhadjárat jelenben történő lépéseit, a tanárokat, a diákokat és az iskola renoméját ért csapásokat az elkötelezett idős tanár, Straitley megfigyeléseivel követhetjük nyomon, aki Tégla elsődleges célpontja és még most is neki akar imponálni láthatatlanul is.

A tanárok gépein gyermekpornográf képek jelennek meg, amelyeket saját hitelkártyájukkal vásároltak, az egyik allergiás diák üdítőjébe mogyorót tesz valaki, az egyik tanár megsérül, miután bezáródik a toronyszobába, a kapust megvádolják emiatt, egy másik diák eltűnik, aggódó szülők veszik ki gyerekeiket, a tanárokat a rendőrség vizsgálja, közben pedig a kapuslak is kigyullad.

Az iskola új tanárai között kell keresni a bosszúállót, de ki az, aki el akarja tiporni a régi intézményt? Valaki az új öltönyösök közül? Az új számítástechnika tanár? Esetleg az új irodalom tanár, aki írói babérokra tör és noteszében csípős megfigyeléseket tesz kollégáiról? Vagy valaki más?

Előre elmondhatom, hogy a csavar óriási, a tettes személye nagyon is meglepő. És ahogy a népszerű Agatha Christie-regényekben, így itt is van levezetés, amikor megtudjuk, hogy mi történik a szereplőkkel, illetve, hogy az iskolát ért csapás ellenére az intézmény maga megmarad.

Jó szórakozást!

Akik még szerették:
http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2008-04-07/joanne-harris-urak-es-jatekosok
http://www.citatum.hu/konyv/Urak_%E9s_j%E1t%E9kosok
http://entendez.wordpress.com/2009/02/18/joanne-harris-urak-es-jatekosok/
http://csillagporkonyvsarok.freeblog.hu/archives/2009/03/30/Urak_es_jatekosok/
http://randomskyovernomansland.blogspot.com/2008/03/joanne-harris-urak-s-jtkosok.html
http://lulinolvas.blogspot.com/2008/01/bortt-s-cmet-elnzve-az-els-gondolatom.html

Spanyol menyasszony -ismét


Bár egyszer már esett szó erről a könyvről, Zaza ismertette, (ezért újra nem is másolom be a hivatalos ismertetőt) most én is leírom a magam szemszögéből.
Ilyen rossz könyvet már régen olvastam -és nem is fedi teljesen az igazságot, mert egyszerűen nem bírtam végigolvasni.
A történet 2 szálon fut, és esküszöm, nem szokott az ilyesmi zavarni, de most meglehetősen. Zagyva, kusza, sokszor érthetetlen, emészthetetlen. Komolyan mérges voltam az írójára, és többször adtam neki újabb esélyt, de nem, 1-2 oldal után megint újra feladtam.
Pedig erős hajlamom van a szürrealitás, az abszurd élvezetére, de ezt nem tudom még csak műfajilag sem címkékkel illetni, azon túl, hogy hmhm.

Nálam az értékelés: 0/10.

2009. november 3., kedd

Federico De Roberto : Ábránd

Könyvtári látogatásom során ez a könyv akadt a kezembe. Teresina egy mindig álmodozó fiatal lány. Korán elveszítette édesanyját aki a férje hűtlenkedése miatt mindig nagyon bánatos volt. Majd a húga is hosszas betegség után eltávozott az élők sorából.Teresina imádta nagyapját és észre sem vette, hogy milyen házasság köttetet a háta mögött. Sajnos az Ő férje sem volt különb mint édesapja. Egy darabig tűrte ezt az életet aztán fellázadt.
Örülök, hogy rátaláltam,érdekes volt olvasni

Hivatalos ismertető :
Egy rokonszenves lélek hajótörésének története a regény, egy érzékeny nőé, akinek hajlama van a jóra, de van benne valami léhaság is: társadalmi helyzeténél, neveltetésénél fogva élete egyetlen tartalma az öltözködés, a bálozás, a társasági siker, s mert hasztalan igyekszik más célt találni, menthetetlenül keserű, kiábrándult magányba süllyed. Már gyermekkorában megtudja, milyen a rossz házasság: anyja szerencsétlen sorsa előképe az övének. Az ő házasságát is családi és vagyoni érdekek diktálják, s csakhamar tapasztalnia kell, hogy a törvényes szerződés nem nemesülhet érzelmi kapcsolattá.

2009. október 21., szerda

Feldmár András: Szabadság, szerelem


Nagyon tetszett!
igazság szerint teljesen mást kezdtem el olvasni, de közben elcsábultam. Nagyon jó ez a könyv. Nagyon elgondolkodtató.
Könnyed, magával sodró, könnyen olvasható könyv. Három előadás szerkesztett tartalma. Akit érdekel egy kis lelkizés olvassa el, megéri.
Hivatalos fülszöveg:

Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet. Feldmár András tavalyi három előadását ez a Petőfi-vers ihlette. Ha a szeretet önkényes rabszolgaság, hogyan lehet szabadon szeretni? A szex, a latin sexus a seco szóból ered, ami azt jelenti, hogy elvágni vagy elválasztani, vajon miért nem beszélünk akkor nexről is, ami a nexus, nectere szavak gyümölcse lehetne, hiszen ez utóbbi jelenti azt, hogy összekötni. Feldmár lebilincselő stílusában arról mesél, hogy milyen közel kerülhetünk egymáshoz és hogyan, anélkül hogy ezért bárkinek is szenvednie kellene.
Értékelés: 10/9

2009. október 20., kedd

C.J. Sansom: Sötét tűz


Ismét egy történelmi regényt ajánlanék, ami krimi is egyben. Ráadásul Angliában játszódik, ami miatt külön élvezettel olvastam.:) Matthew Shardlake alapvetően ügyvéd, de ebben a történetben is, mint az elsőben (Kard által) simán felveheti a versenyt bármelyik magánnyomozóval. Egy gyilkossággal vádolt fiatal lány védelmét látja el, amikor kapcsolatba lép vele Thomas Cromwell egyik embere és új megbízást kap. Nevezetesen a legendás görög tűz képletét kell megtalálnia. A meló elég stresszes ugyanis összesen 12 nap áll rendelkezésére, valaki folyamatosan előtte jár és keresztbe tesz neki, ráadásul az emberek is úgy hullanak körülötte mint a legyek. Bónuszként pedig a 12. nap végén, ha sikertelenül jár, természetesen ennyi volt a földi pályafutása, hiszen túl sokat tud. Szóval motivácónak nincs híján...

Fülszöveg:

A scarnsea-i monostorban történt vérfagyasztó események óta Matthew Shardlake csendesen él Londonban, ügyvédi praxisát építi, és igyekszik távol tartani magát a politikától. Ám amikor elvállalja egy fiatal lány védelmét, ismét kapcsolatba kerül egykori pártfogójával, Thomas Cromwellel – és új megbízást kap… A Vagyonügyi Bíróság egyik hivatalnoka Londonban rálelt a legendás görögtűz elveszettnek hitt képletére. Cromwell Shardlake-et küldi el, hogy szerezze meg, de a hivatalnokot és alkimista testvérét meggyilkolják, a képletnek pedig nyoma vész – tizenkét nappal a király számára tervezett görögtűz-bemutató előtt. Shardlake-nek pontosan ennyi ideje van arra, hogy megtalálja a képletet, és ezzel egy időben bebizonyítsa védence ártatlanságát, a XVI. század legforróbb nyarán, a Cromwell ellen szerveződő összeesküvések nyugtalan légkörében. Ám, éppúgy, mint Scarnsea-ben, itt is minden más, mint aminek látszik…


2009. október 9., péntek

N.Goller Ágota Moszkváról-Távol Moszkvától (Nyolc év az Arbaton)


Ez a könyv mondhatnánk politikai és nem mindenkit érdekel. A szerző irodalomtörténész és a könyvet magánkiadásban adta ki. Megszerettem volna venni, de egy könyvesboltban sem találtam. Fülszöveg nincs.
A történet röviden annyi, hogy a fiatal lány egy jónevű gimnáziumban végzett némete és angolt tanult, de közbejött a háború, amelynek vége után érettségizett. Édesapja szoc.dem volt, de azért hagyták meg 1948 után, mert nyomdász volt. Őt viszont nem engedték az ELTE-re, hanem a Lenin Intázetben tanulmányozta az orosz irodalamat. Megszerette és mikor férjét- mint diplomata - Moszkvába küldték, nagyon megörült. Megpályázott egy aspiranturai ösztöndijat a húszas évek irói körének kutatásával. Végül a disszertációját nem sikerült megvédeni csak jóval késöbb. Gyermeket szült Moszkvában. Két ciklusban voltak kint Moszkvában és a könyvben a mindennapjait és bizonyos csalodását irta le. Mivel én sokat jártam munkám során Moszkvában, igy sokminden igen ismerős votl. A kérdések, amikre próbált választ kapni, engem is foglalkoztatott, de ezekre választ csak 1990 után kapott választ. Ilyen jellegű könyvek nálunk is csak az 1990-es évek után jelentek meg, ujabban kevésbé vannak ilyen jellegű irodalmi művek. Talán ezért is volt olyan sikere a tavalyi Könyvfesztiválon Ulickajának. Persze az ő könyveiből az tud meg többet, aki a körneyezet előzméyneit ismeri. Ez a könyv egy magyar háziasszony és irodalomtörténész szemével irja le a 60-70-es évek Moszkváját. Érdeklik őt a nemzetiségi kérdések, a vásárlások, utazások. Politikai visszaemlékezéseket is idéz amikhez késöbb jutott hozzá. Nagyon érdekes és szerintem objektiv. Azt hittem, majd olvasgatom, de alig tudtam letenni. Most másodszor olvasom és már kidolgoztam a taktikát, hogy megszerezzem.

2009. október 8., csütörtök

J. Eugenides: Öngyilkos szüzek



A 70-es években, egy amerikai kisvárosban egy családban 5 lány, 13 és 17 év közöttiek, öngyilkosok lesznek.
Nem csupán a lányokról és az öngyilkosságokról szól a könyv, illetve ezek az események mégiscsak a könyv meghatározó eseményei, de jóval több van benne, mint az események leírása. kicsit oknyomozás, kicsit kor-rajz.
Néhány fiú a szemközti házból lesi huzamosabb ideig a Lisbon-lányok házát és persze a lányokat, fáról, padlásról, szomszédból, tetőről, ahonnan csak tudják és erre emlékeznek vissza sok év után. És persze, mint minden visszaemlékezésben, elmesélik az öngyilkosságokat megelőző és követő eseményeket, hangulatokat is, „elhelyezik korban, térben és időben” mindezt. Visszaemlékeznek arra az évre, amikor kamaszodó fiúk lévén még meg akarták érteni a világot és a történéseket amik a tragédiákhoz vezettek. Elmesélik minden érintkezésüket, kapcsolatukat a lányokkal. És persze elmesélik, milyen kíváncsian leskelődtek is, mint minden kamasz.
Kellemesen negédes amerikai kisvárosban játszódik a történet, egy zárt közösségben, már amennyire egy utca, egy városrész, egy kisváros lakói zárt közösséget alkotnak…
Mindenki csendben él, nincsenek botrányok, nincs rendbontás, nincsenek nagy bulik, az élet a maga kis csendes medrében csordogál.
Ebben a kellemesen langyosvíz hangulatban történik az első lány öngyilkossági kísérlete, majd néhány héttel később a halála. Számomra fojtogató volt még így, olvasva is az anya által megteremtett légkör. A szigor, a bezártság, vaskalapos erkölcsök, az állandó gyanakvás… annyira érzéketlennek láttam szegényt, hogy már-már megsajnáltam.
Az akarat gyenge apa, aki ráadásul pedagógus… mégis a legkevésbé a gyerekekkel tud szót érteni, vagy csak a saját gyerekeivel nem akar? Zavaróan irreálisak a szülők, pedig úgy rémlik, azt olvastam valahol, hogy a könyv valós eseményekből táplálkozik…
A lányok minden alkalmat megragadnak arra, hogy kitörjenek, ami néha sikerül is, a szülők pedig (főleg az anya) minden szálat igyekeznek elvágni, ami a külvilághoz köti a családot. Az első öngyilkosság után a ház idővel börtönné válik: a lányok már templomba sem, iskolába sem járhatnak, az ételt először házhoz szállíttatják, majd már azt sem, a pincében felhalmozott készleteket élik fel; egy idő után az apát is elbocsátják az iskolából, így ő sem lép ki a házból; az ablakokat vastagon lepi a piszok, se ki- se belátni nem lehet…
A baljós hangulat, mint egy rossz álom telepszik rá a városkára, de senki sem tud felébredni belőle.
És ebből a börtönből, rossz álomból a négy életben maradt lány is már csak egyetlen kivezető utat lát…




10/7.





A hivatalos fülszöveg:

Öt lánytestvér, öt rejtélyes, megmagyarázhatatlan öngyilkosság. Pedig a lányok szépek voltak, és még annyi minden állt előttük. Miért pazarolták el feleslegesen az életüket? Miért választották az élet helyett a halált? Mi volt az igazi ok? Korszellem? Predesztináció? A szigorú szülők, akik mindenben a fertőzést látva az egészségeset is elpusztították? A szerző feszült légkörű regényében a lélek sötét zugai tárulnak az olvasó elé, elfojtott vágyak, eltorzult emberi viszonyok, melyek tragédiát szülnek. A 70-es évek amerikai kisvárosában játszódó történet egyszerre hátborzongató, kísérteties, humoros, lebilincselő és összességében mélyen emberi.




Kerstin Gier: Halálom után felbontandó

Ééés akkor: egy újabb üdítő marhaság Kerstin Giertől.

Merem ajánlani mindenkinek, aki szeret jól szórakozni és tud nevetni - akár saját magán is. Mert bizony néha én magamra, illetve a hülyeségeimre ismertem... :)

Teljesen lökött társaságot vezet fel megint Kerstin Gier. Ez a könyv azonban lényegesen tartalmasabb, mint a Férfiak és egyéb katasztrófák című könyve.

A történet Gerriről szól, négy (lány) gyermekes család legifjabb gyermekéről, aki egy szép napon kilátástalannak látja az életét és elhatározza: véget vet neki.

És megírja élete fontos résztvevőinek a búcsúleveleket: a Gerrivel állandóan elégedetlen ütődött-zsarnok anyának és a félreismert (vagy csak az anya által félrekormányzott) apának, a legjobb barátnőnek, a „tökéletes” testvéreknek, a „tökéletes” testvér elhanyagolt lányának, a renitens „vagány csaj” nagynéninek, az utálatos nagynéninek, a kikosarazott pasinak, és az új főnöknek is…

Pontosan megtervez minden mozzanatot, nem hagy ki semmit a számításból, elvégre vérbeli Szűz... vagy mégis? Nem lőném le a poént, de meghiúsul a szépen megtervezett öngyilok (természetesen) és kezdetét veszi Gerri (ámok) futása a rokonok és ismerősök között-közül-közé...

A tagolása határozottan tetszett: egy fejezet a helyzet ismertetéséből (hogyan is jutott Gerri erre a döntésre), egy búcsúlevél, újabb fejezet az eseményekről, sőt, az események előkészítéséről, újabb búcsúlevél, újabb fejezet a meghiúsult öngyilokról, újabb búcsúlevél, stb egészen a happy endig.

Mert persze happy end az van, nem is akármilyen!

Könnyen olvasható, szívderítő, nekem nagyon tetszett!

10/9.

Hivatalos fülszöveg:

Kerstin Gier könyve tipikus „női regény”, melyben sikeresen ötvöz egy kényes tabu témát egy napjainkban játszódó történettel. Mindezt szarkasztikus, jó humorral tálalva, miközben olyan örök témák, mint család, barátság, házasság és hűség is terítékre kerülnek. Megéri élni! Vegyük bátran kezünkbe a sorsunkat! Vállaljuk fel az életünket és ne mások elvárásainak akarjunk megfelelni... – üzeni olvasóinak. Pedig főhőse, Gerri úgy érzi, hogy az élete vakvágányra került. Teljesen kilátástalannak látja a jövőjét, hiszen még mindig szingli, váratlanul elveszítette az állását is, és senkire sem számíthat. Kétségbeesésében úgy dönt, hogy véget vet az életének, de elhatározza, hogy előbb búcsúlevelet küld a rokonainak, barátainak, ismerőseinek és végre szembesíti őket az „igazsággal”, azaz fellebbenti a fátylat a képmutató viselkedésükről. Egy váratlan esemény következtében az alapos előkészítés és tervezés ellenére Gerri terve azonban meghiúsul, és ekkor elszabadul a pokol, hiszen a levelei már eljutottak a címzettekhez. Viszont ez a véletlen vagy netán karmikus esemény új, izgalmas fordulatot hoz Gerri életébe. Kerstin Gier 1966-ban született, pedagógiát tanult. 1995 óta ír „női regényeket”. Első regényét „Férfiak és katasztrófák” megfilmesítették, ma Németország legsikeresebb női regényírójának számít. 2005-ben „Az erkölcstelen ajánlat” című könyvéért a legjobb német nyelvű szerelmes regényért járó „DeLiA” díjat kapta. Bergisch Gladbach közelében férjével, fiával, két macskájával és három tyúkjával szabadfoglalkozású íróként él.

2009. szeptember 23., szerda

J. Picoult: A nővérem húga

Kétségeim voltak ezzel a könyvvel kapcsolatban, már hogy el kell-e olvasnom... Nagyon izgatott, ezért elolvastam. Most sem tudom, hogy jól tettem-e, mert engem bizony megviselt. Nem is kicsit. Már az alap történet is olyan, amit senki sem kíván még az ellenségének sem.
Adott egy három gyerekes család, ahol a középső gyerek leukémiás és nem is az egyszerűbb, "jobb túlélési statisztikájú" fajtából, hanem a nagyon súlyosból. Illetve a történet még visszanyúlik abba az időbe, amikor csak két gyermek van, és a kisebb gyerek beteg lesz. Mivel nincs a családban senki, aki donorja lehetne, úgy döntenek a szülők, hogy vállalnak egy újabb babát, akit mesterségesen választanak ki a minél nagyobb genetikai egyezőség
kedvéért, hogy majd köldökzsinórvért adhasson (bár ezt nem is a baba adja, ez "csak úgy van" a születés során). És itt elszabadul a folyamat. A beteg kislánynak, ahányszor visszaesik a gyógyulásban, és vérre, csontvelőre, meg ilyesmire van szüksége, innentől a kishúg szolgáltatja ezeket. Így telnek az évek. A beteg lánynak, Kate-nek már a veséi is felmondták a szolgálatot... tehát Anna "segítsége" újra felmerül.
Ám Anna bepereli a szüleit, hogy önmaga rendelkezhessen a saját testével, mintha nem akarná a veséjét adni... Pedig nagyon szereti a testvérét.
Jól megírt történet, nagyon jó, ahogyan a 7 szereplő önálló fejezetekben, napról napra meséli el a történéseket ez alatt az egy hét alatt.
Nekem vizont a vége furcsa nagyon. Az utolsó 60-80 oldalon az egész történet tótágast áll, semmi sem az aminek hisszük, ez még rendben van. De a végkifejlet határozottan zavar... nekem ennyi tragédia már sok volt. Elismerem, hogy matematikailag így stimmel az egyenlet, de mégis... olyan Vészhelyzetes.
Örülnék, ha valaki írna róla véleményt, jó lenne kicsit megvitatni...
Ja, és a fülszövegtől eltérően nekem sok hangulatom nem volt nevetgélni...

10/7

a fülszöveg:
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. A legidősebb testvér, Jesse már a "sötét oldalon" jár; a középső lány, Kate súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig - a tudomány jóvoltából eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen a nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna bepereli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. A lelki örvények egyre mélyebbre húzzák a jogászból lett főfoglalkozású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyerekeket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elvesztettnek hitt kedvesét is. A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyorsléptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi...

Kerstin Gier: Férfiak és egyéb katasztrófák

Üdítő marhaság betegségből való lábadozáshoz. Öntudatos, német, egyetemista "Bridget Jones"-sztori.
Amire én "használtam" (éppen lábadozom valamilyen vírus jóvoltából és következményeiből), arra maximálisan megfelelt. :)
Kis kellemeske... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg a könyvtárban a szerző egy másik, a Halálom után felbontandó c. könyvét céloztam be, de sajnos valaki más gyorsabb volt..., így megelégedtem a maradékkal. Hát nem bánnám, ha a Halálom után felbontandó kicsit magvasabb lenne...

A fülszöveg:
Németország modern női sikerírója azt kínálja olvasóinak, amiből ma a legkevesebb van: felhőtlen humort, önfeledt vihogást, könnytörülgetős, térdcsapkodós hahotázást. Görbe tükröt tart a magukat istennek képzelő férfiak elé, ugyanakkor segít elfogadtatni velünk saját gyengéinket és emlékeztet bennünket rejtett értékeinkre. Judith, a 26 éves, „nyugdíjas" egyetemista elégedetlen az életével. Izomagyú barátja fontossági sorrendjében ő csak a kerékpározás után szerepel, és folyamatos harcban áll a kilóival, pattanásaival. Barátnői helyzete sem rózsásabb: Susanna elsüllyed egy gusztustalan haspók mellett, Katját gátlástalanul csalja a barátja, Bille fejét pedig elcsavarja egy korlátolt, nagyképű alak. Hősnőnket azonban helyzetkomikumokban bővelkedő magánéleti kudarcai nyílegyenesen vezetik a tudatos önmegvalósítás felé. A négy barátnő a nagy Ő keresése közben egyik groteszk-humoros kalandból a másikba csöppen, egészen a könyv meglepő végkifejletéig. Hogy ez leginkább a Családom és egyéb állatfajták újabb kori megfelelője? Mondhatnánk, fiatalkori önmagunkon nevetünk, vagy éppen azon, hogy mi is itt tartunk majd pár év múlva? Legyen akár férfi, akár nő a kedves olvasó, bátran engedje át magát ennek a történetnek, és hagyja kiragadni magát azok közül, akik mindig mindent nagyon komolyan vesznek... Az első sortól az utolsóig garantált szórakozás, ami nem véletlen: Németországban film készült belőle, Gier könyveit eddig 2 millió példányban adták el. És ha nem volt elég, keressék a írónő korábbi, Halálom után felbontandó című sikerkönyvét is!

Extra szűz


Vannak könyvek, melyek csalódást okoznak. Ritkán ugyan, de vannak. Az viszont egészen kevésszer fordul elő, hogy ez a csalódás pozitív legyen.

Úgy voltam ezzel a könyvvel, mikor kivettem a könyvtárból, hogy egy lehet a mediterrán tájakon játszódó gasztroregények folyamában, de indiánnyári estékre éppen jó lesz.

Aztán kiderült, hogy eléggé kevéssé gasztro (na jó, egy ici-picit), és még csak nem is regény a szó klasszikus értelmében, inkább leírás, önvallomás.

Egy angol testvérpár (lányok) idénymunkára utaznak Ligúriába, olaszul csak konyhanyelven beszélnek. Rögötn becsöppenek egy zárt falusi közösségbe, ahol helyi ligúr nyelven beszélnek, mindenki árgus szemekkel figyeli őket. Nem rosszindulatból, hanem évszázados hagyományból. Mert ez vezérel mindent, a szokás, a megszokás.
A lányok hirtelen ötlettől vezérelve megvesznek egy rusticot, ami kb. a mi présházaink megfelelője lehet olajbogyószüret idejére. Nem szokás ilyenben lakni, csak átmeneti szállásul szolgál kint, az olajfák között. De az angol lányok, beleszeretnek egy ilyenbe, nagyon olcsón jutnak hozzá ---természetesb itt kezdődnek a bajok...

Legszívesebben most azonnal odautaznék.


Hivatalos ismertető:
Két angol lány - testvérpár - egyszer csak úgy érzi, torkig van magánélete bonyodalmaival, a téli Londonnal, a pocsolyákkal, a köddel, s egy apróhirdetés nyomán, mondhatni egy hirtelen ötlettől vezérelve, elszegődik tíz hétre segédkertésznek Ligúriába. Langymeleg Riviéra, csillogó tenger, barnára sült, ellenállhatatlan széptevők, vad éjszakai élet - ez az, amit várnak. Amit kapnak: festői, ám zárkózott, maradi szellemű, elöregedett falu. 

Egyik este azonban valami elképesztő történik:az olajligetek közt, magasan a Földközi-tenger fölött, egy kis kőház elgazosodott kertjében szabadtéri vacsora és üzleti megbeszélés furcsa keveréke zajlik a lobogó tűz mellett. A beszélgetés az öreg házra és a hozzá tartozó olajfaligetre terelődik. S miközben eszegetik a rozmaringnyárson sült illatozó kolbászt, kortyolgatják a helyi bort - talán egy kicsit szorgalmasabban a kelleténél -, a holdfényben körbesétálnak az omladozó házon meg a kerten - és beleszeretnek. 

Bár eszük ágában sincs az olasz Riviérára költözni, de amikor a sors szeszélye folytán - egy ócska, használt kocsi áráért - az övék lesz a régi, romos kőház, a két talpraesett nagyvárosi nőből egykettőre ügyefogyott ligúriai signorina válik. Új szomszédaik egyre csak csodálkoznak, hogy is tudtak ezek a külföldi nőszemélyek mostanáig úgy megélni, hogy nem képesek rátalálni a vadspárgára vagy megkülönböztetni az ehető gombákat a rosszaktól, s ráadásul arról sincs fogalmuk, hogy néhány tucatnyi olajfájuk miként biztosíthatja éves olajkészletüket, vagy hogyan kell jó bort készíteni szederindák fojtogatta szőlőtőkéik terméséből. Szerencsére kéznél vannak Diano San Pietro tősgyökeres lakói, akik megtanítják őket az összes régimódi tudományra, ami errefelé nélkülözhetetlen a boldoguláshoz.

Patricia Wood: Mázlista


Nos, egyszerre fejbevágós, elgondolkodtató, szívderítő, helyenként megkönnyezős, meg még a kb 2 sorra való közhelyes melléknév.
Egy nagyon kedves ismerősnőm ajánlotta és adta a kezembe, azzal a megjegyzéssel, hogy ez a könyv megváltoztatta a buta gyerekekhez való viszonyát... (ismerősnőm tanár és a nagyon jó fajtából való, bár minden tanár ilyen lenne!)
Még egy apróság: néhány évig volt szerencsém egy értelmileg erősen visszamaradott lány szoros közelségében élnem, láttam már ilyet az életben, ez a könyv tehát nem az ismeretlenbe vitt el. Hozzáteszem, nincs két egyforma ember, élet, stb... és ez azért mégiscsak egy regény...
Nem kis kíváncsisággal vágtam bele.
A regény tehát Perről szól, akit a Nagyi nevel (sejthető miért...). Per IQ-ja 76, és 75-től tekinthető valaki értelmi fogyatkosnak. Per tehát kapaszkodik két kézzel az 1 %-ba. Számára az egyik legfontosabb dolog a világon, ez az 1%, és az, hogy ő nem fogyatékos. Nagyi zseniálisan neveli Pert az életre óriási szeretettel és türelemmel. Nagyi felül bírál mindenkit, aki Pert fogyinak tartja, szerinte mindössze lassú a felfogása, de fejleszthető. Így aztán fejleszti is. Per mindennap megtanul néhány szót az értelmező szótárból, naplót vezet, stb. Közben elkezd dolgozni, barátai lesznek, megtanulja beosztani a pénzét, megtanul takarékoskodni. Per ön- és Nagyi ellátóvá érik, szimpatikus, önzetlen, kedves és barátságos emberke lesz, mikor is Nagyi meghal. Mivel Per mindennapjaiban eddig csak Nagyi és a legközelebbi barátai vettek részt, Per gyanútlan... És ekkor jönnek Per testvérei és édesanyja. Kiforgatják a Nagyi házából, elvesznek tőle mindent, amiről tudnak. De Nagyi zsenialitásának köszönhetően nem mindenről tudnak. Per talpon marad és új életet kezd, immár a saját lábán. Majd megnyeri a telitalálatot a lottón. És persze ezzel megjelenik újra a család. Per zseniálisan kezeli le pénzéhes rokonait, akik pedig már a megöletésére szövetkeznek... csakhogy a lottó nyereményhez juthassanak. És Per kisomfordál a marakodó rokonok köréből, hogy csendben élje tovább az életét.
Sikeres ember lesz, nem csak a saját mércéjével mérve. De talán ami a legfontosabb: boldog...

10/9.

És a fülszöveg:
Az amerikai szerzőnő bemutatkozó regénye arra emlékeztet, hogy a pénz nem mindig boldogít, a magas IQ pedig nem egyenlő a bölcsességgel. A főhős, Perry M. Crandall egy kicsit nehézkes, de nem fogyatékos. Amikor egy kisebb vagyont nyer az állami lottón, az addig feléje sem néző családtagok megpróbálják befolyásuk alá vonni, miközben barátai segítségével lassan megtanulja, mi kell a valódi boldogsághoz.

2009. szeptember 17., csütörtök

Orhan Pamuk: Az Új Élet

Tetszett. A könyv felénél még eléggé bizonytalan voltam. Ködös, homályos, több benne az érzelem, az érzések leírása, mint maga a történet.
A könyv közepénél kicsit le is ült (mármint a történet), nem nagyon látszott belőle más, mint a jövés-menés, életek-halálok, buszok-büfék, utazás; nekem kicsit nyomasztó volt...
A vége kiszámítható, kitalálható, nagy meglepetést nem okoz, viszont legalább feloldja az egész könyvön uralkodó nyomasztó hangulatot. Elgondolkodtató. Kétségtelenül nem a felszabadult vidámság sugárzik a könyvből, ennek ellenére jó volt olvasni.
A középtájon azon tanakodtam, hogy rá fogok-e jönni a végéig mitől Nobel-díjas Pamuk... hát nem jöttem rá, de a könyv a tetszett.
Vannak sokkal nagyobb írók, jobb könyvek, akik nem kaptak és sajnos már is nem fognak Nobel-díjat kapni.
(+1: szerintem a hivatalos ismertető megint sántít. Nem is kicsit!)

10/7

És akkor a hivatalos ismertető:

"Egy napon elolvastam egy könyvet, és ettől az egész életem megváltozott. ...láttam a másik életre nyíló ajtó küszöbénél kiszivárgó fényt; láttam mindent, amit már ismertem, és mindent, amit még nem... Mindaz, amit addig tanultam, minden, amiben addig hittem, megszűnt érték lenni... de azért csak folytattam az olvasást, mert minél inkább előrehaladtam a könyvben, annál jobban megértettem, hogy olyan útra tévedtem, ahonnan nem lehet visszafordulni."

Oszmant, az ifjú narrátort egészen felkavarja ez a titokzatos olvasmány. Évekig bolyong Törökországban, bejárja a legelhagyatottabb helyeket, s mindvégig ugyanaz az őrült szerelem és remény hajtja. Különös kalandokon át vezet az útja egészen addig a napig, amíg meg nem érti, hogy az új világ, amelyre oly igen vágyik, talán nem is egyéb, mint maga a fényes halál...

Az elképesztő fordulatokban gazdag, nyugat-európai hagyományokra épülő, finom humorú misztikus regény eleven és valósághű képet fest a keletről, a mai Törökország életéről, belső viszonyairól. A mágikus realizmus kiemelkedő keleti képviselőjeként ismert Orhan Pamuk művei közül ez a második, amely megjelenik magyarul. A fehér kastély szintén az Ulpius-ház gondozásában látott napvilágot. Pamuk könyveit eddig huszonnégy nyelvre fordították le, legjelesebb kritikusai - köztük John Updike - García Márquezhez, Kafkához, Borgeshez, Ecóhoz, Italo Calvinóhoz, Virginia Woolfhoz, Faulknerhez, sőt, még Prousthoz is hasonlították.

2009. szeptember 7., hétfő

Barbara Delinsky: Családi viszonyok


Ez egy igazi szirupos amerikai romantikus történet. Hogy miért olvastam akko el. Elöször megkapott a szines boritó és hogy ez egy aránylag uj könyv a könyvtárban, aztán maga a történet érdekesnek tűnt. Ami tetszett benne, a főhősnő nagymamájának van egy Kötődéje ami ahogy kivettem, egy bolt, ahol kötőfonalakat árulnak, de tanfolyamokat is tartanak, mintadarabokat készitenek, ha valaki fonalat vesz, ahhoz részletes leirást adnak, ha megmondja mit akar, hogy hogyan csinálja. Természetesen van egy alkalmazott is a boltban aki a kiszolgálással és a számlákkal foglalkozik. Ezenkivül ez egy kis gyülekezőhely is a trécselére a kisvárosban. Mindig is ilyet szerettem volna magamnak, de hogy ebből meg is lehet élni, mármint nálunk, na ebben már nem voltam biztos. Mindenesetre azért azt tanácsolnám a forditónak, ha bizonyos (ás nem is olyan nehéz) szakszavak vannak, akkor azt tanácskozza meg valakivel, vagy nézze meg egy szakkönyvben ne hagyatkozzon a szótárra. Kötőde magyarul egy kis üzemet jelent ahol kötött holmikat csinálnak. Lehet ezt is igy hivni, de kicsit furcsa. Ha elkezdünk egy kötést, akkor a szemeket nem felvetjük, hanem elkezdjük a kötést és felvesszük (képezzük) a szemeket. Ez a kötés kezdése. Felvetés a szővésnél van és az egészen más. Nem kekeckedni akarok, de ha valaki fordit valamit, akkor nézzen utána a magyar kifejezéseknek!
A szövegben végig a néger szó helyett az afroamerikai kifejezést használja. Tudom, hogy ez Amerikában igy használatos, de nekünk furcsa. Én a néger babámat soha nem hivtam afroamerikai babának!
A történet lényege, hogy egy fehér házaspárnak afroamerikai kisbabája születik. Mivel nem minden családtagot ismernek, elkezdödik a kutatás, aztán kiderül az igazság, mindenki elégedett, mert igenis szeretik az afroamerikaiakat. Szóval happy end. Biztos van ilyen, nehéz elképzelni, hogy egy félvér férfi és fehér nő gyereke teljesen fehér aztán az ő gyereke is teljesen fehér, viszont az unoka már afroamerikai kinézetű. Valamilyen formában, ha nem is szinben szerintem meg kell jelenni a vegyes pár gyermekén a két faj formája. Ez szerintem nagyon ritka, hogy két generáción keresztül semmi nyoma nincs. Nem vagyok genetikus, de szerintem ez igen ritka eset. Mint ahogy ritka a kiinduló félrelépés az akkori Amerikában. Na ezért akartam elolvasni, mert érdekelt.
Volt egy kollégám, akinek kicsit ferde szemei voltak (a kunoknak van iylen) Ő megmondta, hogy valamelyik nagyszülője egy kinai nőt vett el. Az anyjának is iylen szemei voltak. Nagyon szimpatikusak voltak és még érdekes is volt. De valamilyen kis jelnek lenni kell. Vagy én gondolom rosszul!

A köny hivatalos imertetője
Dana Clarke mindig szilárd hátteret adó otthon és család itán sóvárgott, hogy kompenzálja saját nehéz gyermekkorát. Most boldog házasságban él egy elökelő családból származó férfival, és első gyermeküket várják.
De azon a napon, amely élete legboldogabbja lehetne, egész addigi világa darabokra hullik. Gyönyörű és egészséges kisláynt szül, aki azonban afroameriaki vonásokat hordoz. Dana férje az asszony legnagyobb megdöbbenésére aggódni kezd, hogy az emberek esetleg azt gondolják majd, Dana félrelépett.
Csak úgy menthetik meg a helyzetet, ha Dana felkutatja az apját, akiről semmit sem tud, és kinyomozza az esetleges afroamerikai örökséget a családjában.
Dana elszántsága, hogy kideritsék az igazságot, szivszoritó utazásra viszi őket meindkettőjük családjának múltjába, miközben előitéletekben és félelmekben gyökerező súlyos titkokra derül fény.

2009. szeptember 4., péntek

L. Block: A betörő, akit szekrénybe zártak

Jópofa, érdekes, kicsit elkapkodott, de szórakoztató könyv.
Nekem kicsit hiányoztak a tények, ami alapján gondolkodni lehetett volna, - ezért elnézést is kérek gyorsan a rajongóktól -szerettem volna rájönni ki a gyilkos...
Elkövettem viszont azt a hibát, hogy nem néztem utána, melyik a sorozat első kötete, és végig olyan érzésem volt, hogy jobban élvezném a könyvet, ha a sorozat előzményeit olvastam volna már. de ez az én abszolut szubjektív véleményem.
Summa summarum: kellemes kis könyv volt az "egy csillagos" (elnézést, a laptopon nem tudom hol a csillag) kategóriából.

10/5.

Hivatalos ismertető:
Mi baj lehet abból, ha az ember elmegy fogorvoshoz? Bernie Rhodenbarr szerint semmi. Aztán amikor a fogorvosi székben ül, pár apróságra derül fény. Egy: a fogszuvasodás őt sem kerülte el. Kettő: a fogorvosa egy ronda váláson van túl. Három: a fogorvos tudja, hogy Bernie betörő. És ha az ember egy fogorvosi székben ül, nincs abban a helyzetben, hogy nemet mondjon. A feladat egyszerű: Bernie-nek be kell törnie az exfeleséghez, ki kell pakolnia a lakást, majd nyomtalanul el kell tűnnie. Eleinte minden jól megy, de az exfeleség váratlanul betoppan, így Bernie a szekrényben keres menedéket. Amikor végre kiszabadul, még több apróságra derül fény. Egy: az exfeleséget valaki leszúrta. Kettő: a szajrét tartalmazó táskát a gyilkos magával vitte. Három: ha nem vigyáz, megint egy gyilkosság gyanúsítottja lesz. Bernie nyomozni kezd, sarkában ott vannak a zsaruk, akad egy csinos segítője, és minden jól haladna, ha Bernie tisztában lett volna az olívaolaj különös hatásával…

2009. augusztus 31., hétfő

Fekete István : Vuk



Nem tudom, mennyire találjátok majd helyénvalónak ezt a kis könyvismertetőt, de engem ez a könyv most így 40 évesen (is) elvarázsolt. Anitámnak volt kötelező olvasmánya a nyáron, így nem is igazán én olvastam, hanem ő olvasta fel nekem, miközben én mosogattam, főztem ...
Persze vannak emlékeim a rajzfilmből... de biztosan elhiszitek nekem, hogy a könyv élménye - mint már oly sok esetben - sokkal többet ad, mint a rajzfilm és egy kicsit el is tér a két történet egymástól... de ezt nem is részletezném... Ha van kedvetek, érdemes elolvasni, hisz egy felnőttnek néhány délután... néhány óra, de megéri!

2009. augusztus 30., vasárnap

Wodehouse: Hübele Sámuel


Elolvastam...
... de inkább olyan túl vagyok rajta érzéssel, nem egy díjnyertes könyv volt.
Szeretem Wodehouse kicsit ütődött könyveit, de ez most megfeküdte a szervezetemet. Ne volt rossz, nem volt rossz, de olyan különösebben jó sem...
Nem igazán tudott kikapcsolni sem, és különösebben nem is vártam a pillanatokat, amikor a kezembe vehettem... sajnálom.

10/3

Hivatalos ismertetője:
A címben szereplő hebehurgya Sam Shotter a rokonszenves Wodehouse-hősök sorát gyarapítja. Amerikából Angliába vetődött, kalandos múltú és további kalandokra kész fiatalember, aki egy kanadai újságkivágásban véletlenül megpillantott fénykép alapján szerelmes egy ismeretlen lányba. Hogy sikerül-e rátalálnia rejtelmes imádottjára, s hogy ezzel vajon befejeződik-e Sam hajmeresztő kalandjainak sorozata - minderről és még sok egyébről értesülhetünk ennek a fordulatos és humorral bőségesen át- meg átszőtt regénynek szívvidító fejezeteiből.

2009. augusztus 27., csütörtök

Agatha Christie Függöny:Poirot utolsó esete


Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy én szeretem Agatha Christie-t. Az utolsó időben több megfilmesitett könyvét lehetett látni TV-ben. Sőt ajándékba is kaptunk DVD-ket. Érdekes, Miss Marple-t három szinésznő is játszotta, Poirot-ot viszont csak egy. Szerintem nem is lenne jó, ha más előadásában is bemutatnák.
Könyvben én mindegyiket szerettem. Ez a könyv nem lesz a kedvencem. Ugyanis szinte az egész könyv 80%-a Hastings kapitány elbeszélése és elég naivnak van beállitva. Poirot beteg, tolószékben ül és naponta szoktak konzultálni, de erről kevesebbet ir. Kb. a könyv háromnegyedénél rá lehet jönni arra ki a gyilkos, amire Poirot persze csak a végén ad részletes beszámolót.
Szóval én csak becsületből olvastam végig, érdekes volt, de nem kötött le annyira.
A könyv fülszövege:
Az első világháború idején, a stylesi kastélyban lépett elöször szinre s deritett fel sikeresen egy szövevényes bűnügyet a menekült belga detektiv: Hercule Poirot. Évtizedek teltel el azóta, a kastélyból panzió lett, vagy féltucatnyi lakója között azonban - ha huhetünk Poirot.nak - egy sorozatgyilkos bujkál.
Poirot-nak pedig bizvást hihetünk, még ha elaggott, sőt tolókocsiba kényszerült is. Igen hamar bebizonyitja levélben odarendelt barátjának, az őszülő, de változatlanul romantikus lelkületű Hastings kapitánynak, hogy a "kis szürke sejtek" még épek. Ám Hastingsnek minden eddiginél szokatlanabb, kettős problémával kell szembenéznie: Porot tudja, de nem árulja el, ki a vendégk közül a gyilkos, továbbá a vendégek között ott van Hastings leánya, Judith is. Nem árulja el, nehogy Hastings lelepleződjék, amint szemügyre venné az illetőt (a tökéletes gyilkosságok elkövetőjére csak tett közben lehet lecsapni) - és Hastingsnek ráadásul egyszerre kell féltenie és gyanúsitania is a leányát. Persze elöbb a többieket veszi sorra magában: a nyugdijas ezredest és feleségét, a megszállott túdost és unatkozó nejét, a madárbolond agglegéynt, a gazdag nemesurat, a beteggondozó növért... Valamelyiküknek már öt ember halála szárad a lelkén...
A regény különleges helyet foglal el Agatha Christie életművében: csak a halála előtti évben jelenhetett meg, s hogy miért, arra az utolsó oldalakon derül fény.

2009. augusztus 17., hétfő

Robert James Waller: Ezernyi út porából


Örülök, hogy mostanra nekem is sikerül egy könyvajánlót összehoznom! :o) Bár már az elején csatlakoztam e lelkes kis csapathoz, mert nagyon szeretek olvasni, nem jut időm túl sok olvasásra. Próbálok egyensúlyt teremteni a varrás, xszemezés és a remek könyvek között, de úgy érzem kevés a 24 óra !
Ennek a könyvnek nagyon lelkesen kezdtem neki, mert a Madison megye hídjai (ami ennek az előzménye) nagyon-nagyon tetszett és a belőle készült filmet is azóta már többször megnéztem.
Sajnos csalódnom kellett! A könyv leginkább kalandozás a múltban és néhol egy kis jelen is, valamint egy harmadik szál, egy váratlanul felbukkanó futó kapcsolatból született gyermekkel. Nagyon szerettem volna, ha a történet boldog egymásratalálással végződik, de nem ez történt....
Hivatalos könyvajánló egy kis részlete:
"Kincaid váratlan elhatározással félresöpri a fájó emlékeket, hogy megkeressen a világban valamit, ami értelmet adhat hátralévő életének, és még egyszer elindul az úton az új felfedezések és meglepetések felé."

2009. augusztus 16., vasárnap

Lucy Maud Montgomery: Anne sorozat


Bár nem mostani élmény Montgomery sorozatának olvásása számomra egy örök klasszikus. Egyszerűen imádom ezt a korszakot, az embereket, az elvárt erkölcsi normákat, az életvitelt, egyszerűen midnet. S hogy mindez Új Angliában vagy a Szigeteken játszódik az már mindegy. Néha úgy érzem hogy előző életmben biztosan az angliai 18. században éltem, mi más magyarázata van annak hogy ennyire vonzódom e világhoz.


Csak ajálani tudom. Mindenkinek, aki látta televízióban a sorozatot, annak is aki nem látta, nos annak még inkább. Aranyos, kedves, megindító. Értéket közvetítő. Mire van még szükséged ebben a világban?

Bár a kép nem a könyvekről van, szerintem nagyon aranyosan reprezntálja a sorozat ártatlanságát, a történet eredetiségét!. Ismét tudok segíteni annak aki el szeretnéolvasni Montgomery sorozatát.

Ian Mcewan: Vágy és vezeklés

dr Tegnap fejeztem be Ian McEwan könyvét. Még napokig a hatása alatt leszek és a filmet, ami szintén megvan még nem fogom megnézni egy pár napig. Olyannyira a hatása alá kerültem, hogy várnom kell míg a lelkem feldolgozza. Engem megfogott, beleéltem magam, átéreztem, gyönyörködtem, sírtam, fájdalmat éreztem, megtalált az emberi volta és az üzenete. Nem tudom, hogy csak rám van-e ilyen hatással, mindenestre gazdagított és nekem ettől többet nem adhat egy könyv.

Hivatalos ismertető:
1935 nyarának legforróbb napján a tizenhárom éves Briony meglesi nővérét, amint az a szomszéd fiú szeme láttára levetkőzik, és a Tallis-ház parkjának ékes szökőkútjába merül. Az írói tehetséggel megáldott kislány a nap folyamán más rejtélyes események szemtanúja is lesz, és gyermeki, de nem éppen ártatlan képzelete kiszínezi a valóságot, szörnyű titkokat sejt a két kamasz évődése mögött. Egy avatatlan kézbe került szerelmi vallomás, egy balul sikerült családi estély, és a túlfűtött gyermek döntő lépésre szánja el magát, ami tragédiába torkollik, és aminek jóvátételéhez talán egy élet is kevés. A Vágy és vezeklés ragyogóan és lebilincselőn ábrázolja a gyermekkor végét, azt a pillanatot, amikor első komoly döntésünk súlya ránk nehezedik. Vajon hazudhatunk-e magunknak egy életen át? Az évtizedeket átívelő regény a háború sújtotta Anglia harctereitől, napjainkig kíséri végig egy szerelem történetét, míg a középpontban a szégyen és a megbocsátás, a jóvátétel és a nehéz feloldozás mélységes - és mélységesen megindító - vizsgálata áll.

2009. augusztus 15., szombat

Steven Saylor: Caesar diadala


Erről a sorozatról Monika már írt korábban. Ez a kötet a legfrissebb. Sőt, annyira új, hogy Saylor tavaly írta és idén már olvashatjuk is magyarul.:)
Amúgy a történet a szokásos színvonalat hozza, azaz picit lassúbb a cselekménye, igazodik Gordianus (főszereplő) életkorához, aki már a hatvanas éveiben jár. Félreértés ne essék, a lassúság nem jelent unalmat, mert ha valakit érdekel az ókori Róma hétköznapi élete, pletykái esetleg a római jog;-), akkor biztos, hogy ez a sorozat lesz az egyik nagy kedvence!
Ebben a kötetben egyébként Caesar felesége Calpurnia bérelte fel Gordianust, mert egy Caesar-ellenes összeesküvéstől retteg. Gordianus nem rajong Caesarért, ráadásul nem is annyira fiatal már, ezért első körben el akarja utasítani a felkérést. Viszont, amikor kiderül, hogy korábban egy barátja nyomozott ebben az ügyben, akit előző nap megöltek, mégis úgy dönt, hogy nyomozni kezd. Ugyanakkor leszögezi, hogy csak a barátja miatt teszi meg mindezt, fizetést nem fogad el és ha kiderít valamit, akkor azt talán megosztja Calpurniával...talán nem.

Fülszöveg:

A római polgárháború befejeződött. Pompeius halott, Egyiptomot Kleopátra a római légiók segítségével tartja vasmarkában, és hosszú idő után Caesar is visszatér Rómába. Habár a szenátus diktátorrá választotta, a városban egymást érik a pletykák, melyek szerint Caesar királlyá akarja koronáztatni magát. Azt is suttogják, hogy nem sikerült minden ellenfelét félreállítania. Gordianus nemrég tért haza Egyiptomból feleségével, és ugyan felhagyott nyomozói munkájával, mégis képtelen visszautasítani Caesar feleségének, Calpurniának segélykérését. Az asszony álmai vészt jósolnak, sőt katasztrófát: egy Caesar elleni összeesküvést. Calpurnia már felbérelte Gordianus egyik barátját, hogy járjon utána a szóbeszédnek, ám őt holtan találják. A vezér négy diadalmenetet tervez a következő napokra, így jóval kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül, mint bármikor korábban, ezért felesége sürgetve kéri Gordianust, derítse ki, mi igaz az összeesküvés híréből. Bár Gordianus nem rajong Caesarért, elvállalja a megbízatást. Az irányítás azonban kicsúszik a kezéből, és ugyan minden tőle telhetőt megtesz, senki sem érezheti magát biztonságban, és senki sem tudhatja, hova sodorják az események.

2009. augusztus 13., csütörtök

Bemutatkozás

Nagyon örülök, hogy meghivót kaptam a blog írására is, igy az olvasás mellett gondolataimat is leirhatom. Elöször talán nem egy éppen olvasott könyvet mutatnék be, hanem pár gondolatot, részben magamról, részben a könyvtárakról és könyvekről.
Első általánosban a tanitó néni azt mondta, aki nem tud jól olvasni, az beiratkozhat a kerületi könyvtárba. Mivel én jól olvastam igy magamnak kellett megszerveznem a beiratkozást. Ma visszagondolva ez elég nagy tett volt és talán ez inditott el azon az uton, hogy "ügyintéző" legyek, azaz megoldjak problémákat. Ez nagyjából sikerült. Könyvtárba azóta járok, sokfélébe jártam, tanulni, kölcsönözni, munkahelyre, kerületibe stb. Ez valahogy jött. Hogy miért nem lettem könyvtáros, nem tudom, de nagyon szeretem a könyvtárakat. Jelenleg a kerületi könyvtárba járok általában 2-3 hetente hozok ki 8-8 könyvet. Nagyon tetszik, hogy kerületenként nagyon szépen felújitották a könyvtárakat és aránylag gazdag a felhozatal. Internetezni is ott szoktam, amikor itthon nem volt lehetőségem.
Kölcsönzéskor elöször megnézem az új könyveket és igyekszem abból válogatni. Meg kell mondanom, a választék olvasás szempontjából nem a leggazdagabb. Pl. az itt lévő könyvekből szinte egyet se láttam. Inkább olyan kézikönyvtárba való igen nagyalakú könyvekkel van teli. Regények -általam nem igen ismert magyar irók- műveivel. Párat elolvastam, de nemigen nyerte el tetszésemet. Mivel érdekel az elmúlt 40 év történelme más szemszögből, szivesen olvasok ilyeneket is, ebből kevesebb van. Ill. vannak lengyel cseh, orosz irók művei, de olyanokéi akik nyugaton éltek és visszaemlékezéseket irtak hol dokumentum, hol regéyn formában.
Szeretem a detektivregényeket. Ezért sokat hallagatok. Elsősorban a logikai Agatha Cristi féle regéyneket. Nem szeretem viszont, hogy az utóbbi időben sok magyar szerző lehetőleg angol nevet talál ki magának és a cselekméynt is nyugati országokba teszi. Én szeretem a regényekből az adott ország szokásait is megismerni. Ezekből kevésbé lehet. Sajnos egyes regényeknek a forditása nem jó. Vagy maga a regény sem jó? Erre nem tudtam rájönni. A kihozott könyveket nem mindig olvasom el, ha kb. a 10. oldalon rájövök, hogy nem tud lekötni, akkor félreteszem. Szerintem a könyvolvasáshoz is hangulat kell. Van olyan könyv amit minden évben elolvasok és mindig élvezek és van olyan, aminek tizszer nekikezdek és nem megy.
Kedvenceim ezenkivül az útleirások, az életrajzok és a cselekményes művek. Szeretnék magyar szerzőktől a mai életről reális könyveket olvasni.
Majd jövök az általam olvasott könyvek bemutatásával.

2009. augusztus 11., kedd

L. Ulickaja: Életművésznők

Azért kezdtem el Ulickaja-t olvasni, mert kíváncsi voltam, kit is ünnepelt a fél ország a könyvünnepen...
Hát megtudtam. Már a Szonyecska is elég jó volt, az Életművésznők viszont nekem még jobban tetszett. Foglalkoztat, nem tudom kikergetni a gondolataim közül és ez a jó, én ezt szeretem, olyan "csendesen-ütős" történet. És természetesen Ulickaja stílusa is nagyon tetszik nekem, ott pörgős ahol kell, ott lassul le, ahol emészteni kell az olvasottakat, egyszóval: tuti!
Az egyes fejezetek különálló történeteket mesélnek el, egy közös pontjuk van: Zsenya. Nem tudom leírni mi fogott meg benne igazán, ugyanis nem is az elmesélt-végig hallgatott történetek és nem is annyira a mesélő nők a fontosak, amikkel-akikkel Zsenya találkozik élete folyamán, hanem maga Zsenya, aki folyamatosan változik, "fejlődik" végig a történet folyamán. A mellékszereplők, akik meseszerűen valóságosak és különlegesek tudnak lenni, csak az kell, hogy Zsenya a maga nem mindennapi szemével és értékrendjével nézze őket: különleges csodabogarakká válnak.
Kitalált és valóságos történetek, életek, tragédiák kísérik Zsenyát, míg egy nap...

10/9.

És akkor jöjjön a fülszöveg:

Zsenya olyan nő, aki első látásra bizalmat ébreszt az emberekben. És nőtársai szinte gondolkodás nélkül elmesélik neki az életük történetét, a szerelmeiket, a családi drámákat, a szerencsés fordulatokat. A nyaralás közben megismert Irene azt mondja el, hogyan vesztette el négy gyerekét. A szomszéd kislány egy ufóról mesél, a távoli rokon kamaszlány arról, hogy szenvedélyes szerelmi viszonyt folytat a nagybátyjával. A Svájcban dolgozó orosz prostituált a nehéz gyerekkorát mondja el, és hogy egy érett férfi, egy bankár, végre elveszi feleségül. Zsenya felnőtt életének különböző szakaszaiban találkozik ezekkel a történetekkel. Hol éppen elvált az első férjétől, hol egy új szerelem tűnik fel a láthatáron, hol újra összeköltözik a második férjével. És mindig megrendül, amikor kiderül, hogy a lányok-asszonyok meséi - mesék. Hazugságok, ábrándok, vágyálmok. De ezeket is meg kell értenie, ha a saját életében rendet akar teremteni, ha meg akarja tanulni az élet hétköznapi művészetét. Persze, ha van ilyen egyáltalán... Ljudmila Ulickaja könyve hat történetből áll, mondhatni: hat este, hat nem is olyan könnyű darab, amelyeket lebilincselő elbeszélésmód, nagy-nagy életismeret és finom, szomorkás irónia jellemez. Ahogy a nagy orosz íróktól megszoktuk.

2009. augusztus 9., vasárnap

Joanne Harris: Csokoládécipő

Egymás után, szinte lélegzetvétel nélkül :) olvastam el a Csokoládét és a Csokoládécipőt. Mintha nem is ugyanaz az író írta volta.
A Csokoládé egy lágy, romantikus regény, némi pikáns fűszerezéssel, amit nem az erotika, hanem a hétköznapi mágia ad. Hogy Vianne tudja, kinek milyen csokoládé a kedvence, elég csak ránézni az illetőre. A gondolatokat néha meglátja. Kedvére tud tenni mindenkinek.

És bár megnyugtató lehet a Csokoládé végén azt gondolni, hogy végre minden rendbe jött; kezünkbe vesszük a Csokoládécipőt, és kiderül, hogy á, dehogy. Vianne elszürkül, beolvad, Annuk megnő, rosszul érzi magát a bőrében, az iskolában -és akkor jön valaki, egy személyiségtolvaj, aki beférkőzik az éltükbe és teljesen felforgatja azt.

A Csokoládécipő egyáltalán nem lágy nugátkrém, hanem egy csípős chillis csoki. A mágia a gonoszabbik arcát mutatja, az élet nem romantikus, inkább középszerű, vagy még az sem...

Izgalmas volt egymás után olvasni a 2 kötetet, jó lett volna rögtön egy 3. rész is :)

Hivatalos ismerető:
Ugye emlékeznek még Johnny Depp rosszfiús mosolyára és Juliette Binoche kacér boszorkányára? Öt év telt el a Csokoládé óta, amelyben egy "jó boszorkányt" hatéves lányával együtt egy előítéletekkel teli kis faluba fújt be a szél, hogy megnyissák a hírhedt csokoládéboltot, sokak örömére, és a helybeli pap bosszúságára.

Sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmartre-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél - egy időre - megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni az unalmas háziurához, aki anyagi biztonságot ígér. Anouk közben magányos kamasszá ért, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.

Ekkor robban be az életükbe Zozie de l'Alba, a gyönyörű, szenvedélyes bohém, aki összebarátkozik Anoukkal, dolgozni kezd a boltban, és könnyed bájával elbűvöli a környékbelieket. De Zozie-t nem az önzetlen segítőkészség vezérli. Fokozatosan hatalmába keríti Vianne-t, a csokoládéboltot, a vevőket, de elsősorban Anoukot, aki az anyja félelmektől nem gáncsolt, régi énjét látja benne. Ahogy közeledik a karácsony, nyilvánvaló lesz, hogy a család egy hideg és rosszakaratú lény karmaiba került, aki mohóbb minden csokievőnél...

Joanne Harris, a világszerte népszerű Szederbor és Ötnegyed narancs szerzőnője megírta a Csokoládé folytatását, amely saját szavaival: "néhol olvadós tejcsoki, máskor keserű csoki, de végül is, minden csoki finom".

Értékelés: 10/9.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails