Új vagyok köztetek, és remélem nem okozok csalódást. Könyv és filmajánlókat egyarát írok. Örülök, hogy rátok leltem :)
"Egészen rendkívüli könyvet tart kezében a Kedves Olvasó.
Különlegessége nem csupán mondanivalójában van, hanem elsősorban abban, hogy szerzője korát illetően "gyerek", hiszen ez a kislány, amikor papírra vetette gondolatait, mindössze 14 éves! A fiatal kor pedig igaz gondolatokat sokkal inkább igazol, mintsem, hogy hiteltelenné tenne.
Szalay Petra írása szíven üti az embert, őszinte, igaz és tegyem hozzá, hogy kora ellenére csodálatosan érett. Érezni vélem benne a valamikori nagy életmű ígéretét. Szívemből kívánom, hogy a ma lelkében élő őszinte ihletforrás ne apadjon el, tartsa meg frissességét és éltesse egy hosszú, megnyugtatóan lezárható életpálya végezetéig."
Göncz Árpád
Nehéz dolog Göncz Árpi bácsi szavai után ajánlót írni, és ha csak abból indulok ki, hogy nem adja akármihez a nevét, akkor már felesleges is lehetne. De azért megpróbálom.
Ott kezdeném, hogy véletlenül került a kezembe a kötet. Egyszerű kis puhafedeles könyv, igen ízlésesen megtervezett borítóval. Ott árválkodott a könyvtár „Újdonságok” feliratú polcán, és senki rá sem bagózott. Én meg gondoltam egyet, és kikölcsönöztem.
Elkezdtem keresgélni a neten, a regény után. A kereső közel 490 találatot adott ki. Ez mind szép meg jó- gondoltam, de miről is szól? Meglepő módon mindenhol csak a beidézett ajánló volt olvasható. A tartalomról egy árva betű sem árulkodott. Ettől azért többet vártam volna. Tegnap aztán nekiveselkedtem és kb 3 óra leforgása alatt, megtudtam, amit akartam.
A történet a jövőben játszódik, a Terra nevű bolygón. (ennek ellenére nem sci-fi, hanem inkább pszicho triller) Az elsődleges helyszín, egy elme és agykutató intézet. (PEGI) Ahol Dr Decker a neves, ám kissé különc orvos pszihoszomatikus betegségben, elmebajban, depresszióban, vagy skizofréniában szenvedő betegei tanulmányozásával, halál mibenlétét kutatja. Legfontosabb kezeltje Minerva, egy tinédzser korú lány. Ez eddig egyszerű és kissé unalmas nem igaz?
De mielőtt elunnánk a történetet, feltűnik egy riporternő, aki cikket akar írni az orvos kutatásairól, vagyis a mordológiáról. Ezzel szinte egy időben, egy bérgyilkos ered a riporter és elsősorban az alanya nyomába. A profi bérenc segítőtársával együtt, (aki mellesleg egy 14 éves kislány) bejut az épületkomplexumba, és munkához lát…
A végkifejletet nem árulom el, csak annyit, hogy meglepő véget ért a történet. Válaszokat kaptam a ki kicsoda, kivel mit csinál, és miért kérdéseimre.
Amit nagyon fontosnak tartok, az, az, hogy az író alig múlt 14 éves, mikor a sorait papírra vetette. Ahogy az előszavában ígérte, nem egy rózsaszín ködbe burkolt gyermekregényt vagy tini könyvet tartottam a kezemben. Olvasás közben gyakran megfordult a fejemben, hogy biztos egyáltalán, hogy ezt egy gyerek írta? Láthat és gondolkodhat ennyire kifinomultan és élesen egy gyerek egyáltalán?
A cselekmény vezetése, a szálak szövögetése, az események sodra elsöprő erejű. A jellemrajzok és a helyszínek ábrázolása éles látásról tanúskodik, és a könyv azt súgja Szalay Perta nagyon, jól ismeri az embereket. Elsősorban a gondolataikat és félelmeiket. Olyan megvilágításba helyezi a halált, és ezzel együtt az élet értelmét, amire talán kevesek képesek. Azt szerettem volna írni, hogy irigylésre méltó. De a megfelelő szó itt a tisztelet.
Egyet kell értenem Göncz Árpád szavaival, és nem azért mert Ő mondta, hanem azért meg megtapasztaltam.
Hiszem, hogy a jövő nemzedék egyik legkiforrottabb és legígéretesebb alakjának a könyvét tartottam a kezemben.
Különlegessége nem csupán mondanivalójában van, hanem elsősorban abban, hogy szerzője korát illetően "gyerek", hiszen ez a kislány, amikor papírra vetette gondolatait, mindössze 14 éves! A fiatal kor pedig igaz gondolatokat sokkal inkább igazol, mintsem, hogy hiteltelenné tenne.
Szalay Petra írása szíven üti az embert, őszinte, igaz és tegyem hozzá, hogy kora ellenére csodálatosan érett. Érezni vélem benne a valamikori nagy életmű ígéretét. Szívemből kívánom, hogy a ma lelkében élő őszinte ihletforrás ne apadjon el, tartsa meg frissességét és éltesse egy hosszú, megnyugtatóan lezárható életpálya végezetéig."
Göncz Árpád
Nehéz dolog Göncz Árpi bácsi szavai után ajánlót írni, és ha csak abból indulok ki, hogy nem adja akármihez a nevét, akkor már felesleges is lehetne. De azért megpróbálom.
Ott kezdeném, hogy véletlenül került a kezembe a kötet. Egyszerű kis puhafedeles könyv, igen ízlésesen megtervezett borítóval. Ott árválkodott a könyvtár „Újdonságok” feliratú polcán, és senki rá sem bagózott. Én meg gondoltam egyet, és kikölcsönöztem.
Elkezdtem keresgélni a neten, a regény után. A kereső közel 490 találatot adott ki. Ez mind szép meg jó- gondoltam, de miről is szól? Meglepő módon mindenhol csak a beidézett ajánló volt olvasható. A tartalomról egy árva betű sem árulkodott. Ettől azért többet vártam volna. Tegnap aztán nekiveselkedtem és kb 3 óra leforgása alatt, megtudtam, amit akartam.
A történet a jövőben játszódik, a Terra nevű bolygón. (ennek ellenére nem sci-fi, hanem inkább pszicho triller) Az elsődleges helyszín, egy elme és agykutató intézet. (PEGI) Ahol Dr Decker a neves, ám kissé különc orvos pszihoszomatikus betegségben, elmebajban, depresszióban, vagy skizofréniában szenvedő betegei tanulmányozásával, halál mibenlétét kutatja. Legfontosabb kezeltje Minerva, egy tinédzser korú lány. Ez eddig egyszerű és kissé unalmas nem igaz?
De mielőtt elunnánk a történetet, feltűnik egy riporternő, aki cikket akar írni az orvos kutatásairól, vagyis a mordológiáról. Ezzel szinte egy időben, egy bérgyilkos ered a riporter és elsősorban az alanya nyomába. A profi bérenc segítőtársával együtt, (aki mellesleg egy 14 éves kislány) bejut az épületkomplexumba, és munkához lát…
A végkifejletet nem árulom el, csak annyit, hogy meglepő véget ért a történet. Válaszokat kaptam a ki kicsoda, kivel mit csinál, és miért kérdéseimre.
Amit nagyon fontosnak tartok, az, az, hogy az író alig múlt 14 éves, mikor a sorait papírra vetette. Ahogy az előszavában ígérte, nem egy rózsaszín ködbe burkolt gyermekregényt vagy tini könyvet tartottam a kezemben. Olvasás közben gyakran megfordult a fejemben, hogy biztos egyáltalán, hogy ezt egy gyerek írta? Láthat és gondolkodhat ennyire kifinomultan és élesen egy gyerek egyáltalán?
A cselekmény vezetése, a szálak szövögetése, az események sodra elsöprő erejű. A jellemrajzok és a helyszínek ábrázolása éles látásról tanúskodik, és a könyv azt súgja Szalay Perta nagyon, jól ismeri az embereket. Elsősorban a gondolataikat és félelmeiket. Olyan megvilágításba helyezi a halált, és ezzel együtt az élet értelmét, amire talán kevesek képesek. Azt szerettem volna írni, hogy irigylésre méltó. De a megfelelő szó itt a tisztelet.
Egyet kell értenem Göncz Árpád szavaival, és nem azért mert Ő mondta, hanem azért meg megtapasztaltam.
Hiszem, hogy a jövő nemzedék egyik legkiforrottabb és legígéretesebb alakjának a könyvét tartottam a kezemben.
