2010. január 21., csütörtök

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket



Még valamikor 15 éves korom tájékán, mindennemű nyelvismeret híján (viszont annál nagyobb lelkesedéssel a bevehetetlennek tűnő Bábel iránt) olvastam először Lomb Kató könyvét. Akkor egy kicsit többet mondott, mint most, ennek oka nem az időközben letett két nyelvvizsga (direkt nem nyelvtudást írtam), hanem az, hogy a nyelvtanulási, -tanítási gyakorlat alaposan megváltozott, bővült a paletta, mindenki találhat kedvének/idejének/pénztárcájának/igényeinek megfelelő tanárt és nyelvet.
Ha össze kellene foglalnom a könyv által ajánlott nyelvtanulás mibenlétét és titkát, akkor az roppant egyszerű lenne: olvasni, olvasni, olvasni (persze, az adott nyelven). :o)

Tartalmaz a könyv gyakorlati tanácsokat, kedves sztorikat (egy tizenhat nyelven tudó tolmács esetében ebből is van bőven), nyelvészeti finomságokat. Utóbbiak közé tartozik pl. az, hogy miért is van az angoloknak a borjú, ökör, sertés szavukra rögtön két garnitúra is? Hát azért, mert az élő állatot német eredetű szavakkal jelzik, tekintve, hogy a szolgák, akik ezen állatokat őrizték, a meghódított angolszászokhoz tartoztak. Ezzel szemben az állatok élvezői már a a hódító normann urak voltak, ezért a borjú-, sertés-, marhahús neve francia eredetű. Szeretem az érdekességeket...

Érdemes elolvasni, még akkor is, ha esetenként egy -egy fejezet nem túl izgalmas, bár első olvasás esetén talán ez elő sem fordul.

Fontos: a nyelvből tanuljuk a nyelvtant, nem a nyelvet a nyelvtanból. :o)

2010. január 5., kedd

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton




Az, hogy szerintem milyen könyv- az nem sokat nyom a latban, bár Kicsoda kérésére az ajánló végére kimondom, amit ki kell. :o)  Az viszont, hogy Updike mit gondol róla - az azért releváns. Márpedig szerinte letehetetlen olvasmány és ellenállhatatlan metafizikai mákony.

Murakami Haruki a világ legnépszerűbb kortárs szerzője, írásai álomszerűek, szürrealisztikusak, misztikusak, amelyekben még a valóságos tények is képesek a csalóka látszat szórakoztató és meghökkentő csapdájába ejteni az olvasót. "A saját történetemet keresem, és mélyen, a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet"- mondja M. H.

Az a problémám, hogy ha az általam korábban  ajánlott és élvezetes (!) Spanyol menyasszony  mások számára zavaros és érthetetlen, akkor mit mondjak erről a könyvről? Tény és való, hogy nem egy Fejős Éva regény, amelyet kisebb megszakításokkal 2 nap alatt, ráérősebben egy éjszaka alatt el lehet olvasni következmények nélkül, itt azért van min töprengeni, van megfejtésre váró szál. Mert talány, az aztán van benne. :o)
Legalább olyan nehéz elmondani, hogy miről szól, mintha  a kedvenc filmemről  (A nagy kékség) kellene beszélni. Persze, a könyvben van benne materiális történet, mely a maga útján folyik, két szálon is, de aztán az lehet kérdés, hogy ez a két szál hol is kezd összefolyni, egymás mellé simulni. Mert egybmás mellé simul, sőt... valahogy úgy, ahogy a párhuzamosak a végtelenben összetalálkoznak - bármennyire is hihetetlennek sé érthetetlennek (netán felfoghatatlannak) tűnik is. :o)

A könyv szerintem jó. Ez nem egy Updike-szerű vélemény, nem is oly hiteles, de ígéretet tettem (magamnak), hoyg értékelek minden könyvet, ami idén a kezembe kerül. Valakinek az én véleményem elrettentő lesz, valakinek vonzó, így van ez, kérem.

Még valami: a két, 20 éven aluli Csemetém is elolvasta a könyvet, többször is. Ez viszont lehet vonzó...

 Hivatalos ismertető:

A "Kafka a tengerparton" hullámzó, nyugtalan textúrája két rendkívül színes és gubancos szálból szövődik össze. (mondtam én) Az egyik páratlan vonulat Tamura Kafka története, azé a tizenöt éves fiúé, aki az oidipuszi végzet elől megszökve anyja és nővére keresésére indul. A páros fejezetek hőse egy különös, félszeg, együgyű öregember, Nakata, aki sosem heverte ki a II. világháborús sérülését, és számára felfoghatatlanul sodródik a felnőtté válás magányával és bizonytalanságával küszködő Kafka felé. Ő a leghétköznapibb dolgok összefüggéseit sme érti, mégis sok olyan tulajdonsága van, amelyek rendkívülivé teszik. A két szál rafináltan és talányosan kapcsolja össze a tragédiában és komédiában, álmokban és csalóka tényekben, természetes és természetellenes szexben, fájdalomban és fergetes humorban bővölködő fejezeteket.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails