Harmat Anett: Gólyára várva

Ma megint egy naplós sikerült találnom az Újdonságok között a könyvtárban. Vonzódom az önírásokhoz, úgy tűnik.

A cím nem árul zsákbamacskát, a szerző azt az utat írja le, amit be kellett járnia a gólyával való találkozásig. Több évnyi várakozás, hormonkezelés, inszemináció, 2 sikertelen lombik után spontán fogant meg végül a baba.

Nincs kétségem, hogy a leírtak >90%-a valóban igaz. Keresetlen őszinteséggel ír nemcsak a kínzó hiányérzetéről, hanem a családjához fűződő, ideálisnak egyáltalán nem nevezhető kapcsolatáról is.

Tisztelem azért, amiért mindezt le tudta írni, ki tudta adni magából, és ország-világ elé merte tárni. Ugyanakkor -magunk közt szólva- nem mondhatnám, hogy túl szimpatikus az írónő személye: sokszor mutatkozik rosszindulatú hárpiának, hisztis P-nak, és ezt nem foghatjuk mindig arra, hogy szegény szerencsétlen, nem jön össze a baba, azért ilyen keserű...

A könyv egyébként olvastatja magát, mintha a barátnőnket hallgatnánk, sallangoktól mentes, és valóban realisztikus.

Hivatalos ismertető:

"Nekünk elsőre sikerülni fog! Vagy másodikra... A biztonság kedvéért: hőmérőzés. Az orvos kedvéért: hormonkezelés. Mások gyerekeihez: mosolygós gratuláció. Félelemből: inszemináció. Dacból: természetgyógyász. Végső kétségbeesésből: pszichológus. Immáron elkerülhetetlen: az első lombik. Figyelem-elterelésnek: tanulás. Kérdezősködő rokonoknak: könnyed válaszok. Még mindig reménykedve: második lombik. Azután: élni tovább. Meggyőződés nélkül: készülni a harmadikra. Mindezek után: létezhet-e csoda?"

Értékelés: 10/7

Pözsi naplója

Elég sok blogot olvasok szerte a neten. Tematikusakat, szaktémájúakat, személyeseket egyaránt.

A minap egy könyv formában kiadott blogon akadt meg a szemem a könyvtárban. A könyv tisztelgés a szerző előtt, nem ő akarta kiadni, az élet hozta így, hogy a hátrahagyott szerettei gondolták ennek szükségességét.

Maga a blog csak néhány hét történését öleli fel, egy kórházi tartózkodás apropóján. Tulajdonképpen nem sok minden történik benne, olvashatunk sok kezelésről, emberi kapcsolatokról, de úgy gondolom, ennyit bármelyik netes blogtól is megkapunk.

Hiányosnak, befejezetlennek érzem az egészet, bár tudom, szerzője nem irodalmi alkotásnak szánta. Mindenesetre jó, hogy nem vettem meg, kicsit sok lenne érte a 3.500.-, nem az a kategória, amit időnként újra kedvem támadna elolvasni.

Hivatalos ismertető:

"A könyv első részében a szerző őszintén vall a betegségéről, a gyógyulásba vetett hitéről. Olykor rideg tárgyilagossággal ecseteli küzdelmét, máskor viszont a mély, bensőséges érzéseit tárja fel. Hiteles képet ad egy ember testi-lelki vívódásáról. A betegség legyőzésében lelki támasza a sok barát és az édesapa, akik tartják benne a hitet, amikor elkeseredik, amikor a fájdalom leküzdhetetlennek tűnik. A szerző könnyed, humoros stílusa és finom öniróniája magával ragadja az Olvasót, ugyanakkor szívbemarkoló pillanatoknak is tanúi lehetünk. A versek ugyanezt tükrözik, immár rímekbe szedve. A megszólított a Kedves, a barát, a társ, akihez érzelmesen és szenvedéllyel szólnak a sorok…"

Értékelés: 10/5