2009. augusztus 31., hétfő

Fekete István : Vuk



Nem tudom, mennyire találjátok majd helyénvalónak ezt a kis könyvismertetőt, de engem ez a könyv most így 40 évesen (is) elvarázsolt. Anitámnak volt kötelező olvasmánya a nyáron, így nem is igazán én olvastam, hanem ő olvasta fel nekem, miközben én mosogattam, főztem ...
Persze vannak emlékeim a rajzfilmből... de biztosan elhiszitek nekem, hogy a könyv élménye - mint már oly sok esetben - sokkal többet ad, mint a rajzfilm és egy kicsit el is tér a két történet egymástól... de ezt nem is részletezném... Ha van kedvetek, érdemes elolvasni, hisz egy felnőttnek néhány délután... néhány óra, de megéri!

2009. augusztus 30., vasárnap

Wodehouse: Hübele Sámuel


Elolvastam...
... de inkább olyan túl vagyok rajta érzéssel, nem egy díjnyertes könyv volt.
Szeretem Wodehouse kicsit ütődött könyveit, de ez most megfeküdte a szervezetemet. Ne volt rossz, nem volt rossz, de olyan különösebben jó sem...
Nem igazán tudott kikapcsolni sem, és különösebben nem is vártam a pillanatokat, amikor a kezembe vehettem... sajnálom.

10/3

Hivatalos ismertetője:
A címben szereplő hebehurgya Sam Shotter a rokonszenves Wodehouse-hősök sorát gyarapítja. Amerikából Angliába vetődött, kalandos múltú és további kalandokra kész fiatalember, aki egy kanadai újságkivágásban véletlenül megpillantott fénykép alapján szerelmes egy ismeretlen lányba. Hogy sikerül-e rátalálnia rejtelmes imádottjára, s hogy ezzel vajon befejeződik-e Sam hajmeresztő kalandjainak sorozata - minderről és még sok egyébről értesülhetünk ennek a fordulatos és humorral bőségesen át- meg átszőtt regénynek szívvidító fejezeteiből.

2009. augusztus 27., csütörtök

Agatha Christie Függöny:Poirot utolsó esete


Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy én szeretem Agatha Christie-t. Az utolsó időben több megfilmesitett könyvét lehetett látni TV-ben. Sőt ajándékba is kaptunk DVD-ket. Érdekes, Miss Marple-t három szinésznő is játszotta, Poirot-ot viszont csak egy. Szerintem nem is lenne jó, ha más előadásában is bemutatnák.
Könyvben én mindegyiket szerettem. Ez a könyv nem lesz a kedvencem. Ugyanis szinte az egész könyv 80%-a Hastings kapitány elbeszélése és elég naivnak van beállitva. Poirot beteg, tolószékben ül és naponta szoktak konzultálni, de erről kevesebbet ir. Kb. a könyv háromnegyedénél rá lehet jönni arra ki a gyilkos, amire Poirot persze csak a végén ad részletes beszámolót.
Szóval én csak becsületből olvastam végig, érdekes volt, de nem kötött le annyira.
A könyv fülszövege:
Az első világháború idején, a stylesi kastélyban lépett elöször szinre s deritett fel sikeresen egy szövevényes bűnügyet a menekült belga detektiv: Hercule Poirot. Évtizedek teltel el azóta, a kastélyból panzió lett, vagy féltucatnyi lakója között azonban - ha huhetünk Poirot.nak - egy sorozatgyilkos bujkál.
Poirot-nak pedig bizvást hihetünk, még ha elaggott, sőt tolókocsiba kényszerült is. Igen hamar bebizonyitja levélben odarendelt barátjának, az őszülő, de változatlanul romantikus lelkületű Hastings kapitánynak, hogy a "kis szürke sejtek" még épek. Ám Hastingsnek minden eddiginél szokatlanabb, kettős problémával kell szembenéznie: Porot tudja, de nem árulja el, ki a vendégk közül a gyilkos, továbbá a vendégek között ott van Hastings leánya, Judith is. Nem árulja el, nehogy Hastings lelepleződjék, amint szemügyre venné az illetőt (a tökéletes gyilkosságok elkövetőjére csak tett közben lehet lecsapni) - és Hastingsnek ráadásul egyszerre kell féltenie és gyanúsitania is a leányát. Persze elöbb a többieket veszi sorra magában: a nyugdijas ezredest és feleségét, a megszállott túdost és unatkozó nejét, a madárbolond agglegéynt, a gazdag nemesurat, a beteggondozó növért... Valamelyiküknek már öt ember halála szárad a lelkén...
A regény különleges helyet foglal el Agatha Christie életművében: csak a halála előtti évben jelenhetett meg, s hogy miért, arra az utolsó oldalakon derül fény.

2009. augusztus 17., hétfő

Robert James Waller: Ezernyi út porából


Örülök, hogy mostanra nekem is sikerül egy könyvajánlót összehoznom! :o) Bár már az elején csatlakoztam e lelkes kis csapathoz, mert nagyon szeretek olvasni, nem jut időm túl sok olvasásra. Próbálok egyensúlyt teremteni a varrás, xszemezés és a remek könyvek között, de úgy érzem kevés a 24 óra !
Ennek a könyvnek nagyon lelkesen kezdtem neki, mert a Madison megye hídjai (ami ennek az előzménye) nagyon-nagyon tetszett és a belőle készült filmet is azóta már többször megnéztem.
Sajnos csalódnom kellett! A könyv leginkább kalandozás a múltban és néhol egy kis jelen is, valamint egy harmadik szál, egy váratlanul felbukkanó futó kapcsolatból született gyermekkel. Nagyon szerettem volna, ha a történet boldog egymásratalálással végződik, de nem ez történt....
Hivatalos könyvajánló egy kis részlete:
"Kincaid váratlan elhatározással félresöpri a fájó emlékeket, hogy megkeressen a világban valamit, ami értelmet adhat hátralévő életének, és még egyszer elindul az úton az új felfedezések és meglepetések felé."

2009. augusztus 16., vasárnap

Lucy Maud Montgomery: Anne sorozat


Bár nem mostani élmény Montgomery sorozatának olvásása számomra egy örök klasszikus. Egyszerűen imádom ezt a korszakot, az embereket, az elvárt erkölcsi normákat, az életvitelt, egyszerűen midnet. S hogy mindez Új Angliában vagy a Szigeteken játszódik az már mindegy. Néha úgy érzem hogy előző életmben biztosan az angliai 18. században éltem, mi más magyarázata van annak hogy ennyire vonzódom e világhoz.


Csak ajálani tudom. Mindenkinek, aki látta televízióban a sorozatot, annak is aki nem látta, nos annak még inkább. Aranyos, kedves, megindító. Értéket közvetítő. Mire van még szükséged ebben a világban?

Bár a kép nem a könyvekről van, szerintem nagyon aranyosan reprezntálja a sorozat ártatlanságát, a történet eredetiségét!. Ismét tudok segíteni annak aki el szeretnéolvasni Montgomery sorozatát.

Ian Mcewan: Vágy és vezeklés

dr Tegnap fejeztem be Ian McEwan könyvét. Még napokig a hatása alatt leszek és a filmet, ami szintén megvan még nem fogom megnézni egy pár napig. Olyannyira a hatása alá kerültem, hogy várnom kell míg a lelkem feldolgozza. Engem megfogott, beleéltem magam, átéreztem, gyönyörködtem, sírtam, fájdalmat éreztem, megtalált az emberi volta és az üzenete. Nem tudom, hogy csak rám van-e ilyen hatással, mindenestre gazdagított és nekem ettől többet nem adhat egy könyv.

Hivatalos ismertető:
1935 nyarának legforróbb napján a tizenhárom éves Briony meglesi nővérét, amint az a szomszéd fiú szeme láttára levetkőzik, és a Tallis-ház parkjának ékes szökőkútjába merül. Az írói tehetséggel megáldott kislány a nap folyamán más rejtélyes események szemtanúja is lesz, és gyermeki, de nem éppen ártatlan képzelete kiszínezi a valóságot, szörnyű titkokat sejt a két kamasz évődése mögött. Egy avatatlan kézbe került szerelmi vallomás, egy balul sikerült családi estély, és a túlfűtött gyermek döntő lépésre szánja el magát, ami tragédiába torkollik, és aminek jóvátételéhez talán egy élet is kevés. A Vágy és vezeklés ragyogóan és lebilincselőn ábrázolja a gyermekkor végét, azt a pillanatot, amikor első komoly döntésünk súlya ránk nehezedik. Vajon hazudhatunk-e magunknak egy életen át? Az évtizedeket átívelő regény a háború sújtotta Anglia harctereitől, napjainkig kíséri végig egy szerelem történetét, míg a középpontban a szégyen és a megbocsátás, a jóvátétel és a nehéz feloldozás mélységes - és mélységesen megindító - vizsgálata áll.

2009. augusztus 15., szombat

Steven Saylor: Caesar diadala


Erről a sorozatról Monika már írt korábban. Ez a kötet a legfrissebb. Sőt, annyira új, hogy Saylor tavaly írta és idén már olvashatjuk is magyarul.:)
Amúgy a történet a szokásos színvonalat hozza, azaz picit lassúbb a cselekménye, igazodik Gordianus (főszereplő) életkorához, aki már a hatvanas éveiben jár. Félreértés ne essék, a lassúság nem jelent unalmat, mert ha valakit érdekel az ókori Róma hétköznapi élete, pletykái esetleg a római jog;-), akkor biztos, hogy ez a sorozat lesz az egyik nagy kedvence!
Ebben a kötetben egyébként Caesar felesége Calpurnia bérelte fel Gordianust, mert egy Caesar-ellenes összeesküvéstől retteg. Gordianus nem rajong Caesarért, ráadásul nem is annyira fiatal már, ezért első körben el akarja utasítani a felkérést. Viszont, amikor kiderül, hogy korábban egy barátja nyomozott ebben az ügyben, akit előző nap megöltek, mégis úgy dönt, hogy nyomozni kezd. Ugyanakkor leszögezi, hogy csak a barátja miatt teszi meg mindezt, fizetést nem fogad el és ha kiderít valamit, akkor azt talán megosztja Calpurniával...talán nem.

Fülszöveg:

A római polgárháború befejeződött. Pompeius halott, Egyiptomot Kleopátra a római légiók segítségével tartja vasmarkában, és hosszú idő után Caesar is visszatér Rómába. Habár a szenátus diktátorrá választotta, a városban egymást érik a pletykák, melyek szerint Caesar királlyá akarja koronáztatni magát. Azt is suttogják, hogy nem sikerült minden ellenfelét félreállítania. Gordianus nemrég tért haza Egyiptomból feleségével, és ugyan felhagyott nyomozói munkájával, mégis képtelen visszautasítani Caesar feleségének, Calpurniának segélykérését. Az asszony álmai vészt jósolnak, sőt katasztrófát: egy Caesar elleni összeesküvést. Calpurnia már felbérelte Gordianus egyik barátját, hogy járjon utána a szóbeszédnek, ám őt holtan találják. A vezér négy diadalmenetet tervez a következő napokra, így jóval kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül, mint bármikor korábban, ezért felesége sürgetve kéri Gordianust, derítse ki, mi igaz az összeesküvés híréből. Bár Gordianus nem rajong Caesarért, elvállalja a megbízatást. Az irányítás azonban kicsúszik a kezéből, és ugyan minden tőle telhetőt megtesz, senki sem érezheti magát biztonságban, és senki sem tudhatja, hova sodorják az események.

2009. augusztus 13., csütörtök

Bemutatkozás

Nagyon örülök, hogy meghivót kaptam a blog írására is, igy az olvasás mellett gondolataimat is leirhatom. Elöször talán nem egy éppen olvasott könyvet mutatnék be, hanem pár gondolatot, részben magamról, részben a könyvtárakról és könyvekről.
Első általánosban a tanitó néni azt mondta, aki nem tud jól olvasni, az beiratkozhat a kerületi könyvtárba. Mivel én jól olvastam igy magamnak kellett megszerveznem a beiratkozást. Ma visszagondolva ez elég nagy tett volt és talán ez inditott el azon az uton, hogy "ügyintéző" legyek, azaz megoldjak problémákat. Ez nagyjából sikerült. Könyvtárba azóta járok, sokfélébe jártam, tanulni, kölcsönözni, munkahelyre, kerületibe stb. Ez valahogy jött. Hogy miért nem lettem könyvtáros, nem tudom, de nagyon szeretem a könyvtárakat. Jelenleg a kerületi könyvtárba járok általában 2-3 hetente hozok ki 8-8 könyvet. Nagyon tetszik, hogy kerületenként nagyon szépen felújitották a könyvtárakat és aránylag gazdag a felhozatal. Internetezni is ott szoktam, amikor itthon nem volt lehetőségem.
Kölcsönzéskor elöször megnézem az új könyveket és igyekszem abból válogatni. Meg kell mondanom, a választék olvasás szempontjából nem a leggazdagabb. Pl. az itt lévő könyvekből szinte egyet se láttam. Inkább olyan kézikönyvtárba való igen nagyalakú könyvekkel van teli. Regények -általam nem igen ismert magyar irók- műveivel. Párat elolvastam, de nemigen nyerte el tetszésemet. Mivel érdekel az elmúlt 40 év történelme más szemszögből, szivesen olvasok ilyeneket is, ebből kevesebb van. Ill. vannak lengyel cseh, orosz irók művei, de olyanokéi akik nyugaton éltek és visszaemlékezéseket irtak hol dokumentum, hol regéyn formában.
Szeretem a detektivregényeket. Ezért sokat hallagatok. Elsősorban a logikai Agatha Cristi féle regéyneket. Nem szeretem viszont, hogy az utóbbi időben sok magyar szerző lehetőleg angol nevet talál ki magának és a cselekméynt is nyugati országokba teszi. Én szeretem a regényekből az adott ország szokásait is megismerni. Ezekből kevésbé lehet. Sajnos egyes regényeknek a forditása nem jó. Vagy maga a regény sem jó? Erre nem tudtam rájönni. A kihozott könyveket nem mindig olvasom el, ha kb. a 10. oldalon rájövök, hogy nem tud lekötni, akkor félreteszem. Szerintem a könyvolvasáshoz is hangulat kell. Van olyan könyv amit minden évben elolvasok és mindig élvezek és van olyan, aminek tizszer nekikezdek és nem megy.
Kedvenceim ezenkivül az útleirások, az életrajzok és a cselekményes művek. Szeretnék magyar szerzőktől a mai életről reális könyveket olvasni.
Majd jövök az általam olvasott könyvek bemutatásával.

2009. augusztus 11., kedd

L. Ulickaja: Életművésznők

Azért kezdtem el Ulickaja-t olvasni, mert kíváncsi voltam, kit is ünnepelt a fél ország a könyvünnepen...
Hát megtudtam. Már a Szonyecska is elég jó volt, az Életművésznők viszont nekem még jobban tetszett. Foglalkoztat, nem tudom kikergetni a gondolataim közül és ez a jó, én ezt szeretem, olyan "csendesen-ütős" történet. És természetesen Ulickaja stílusa is nagyon tetszik nekem, ott pörgős ahol kell, ott lassul le, ahol emészteni kell az olvasottakat, egyszóval: tuti!
Az egyes fejezetek különálló történeteket mesélnek el, egy közös pontjuk van: Zsenya. Nem tudom leírni mi fogott meg benne igazán, ugyanis nem is az elmesélt-végig hallgatott történetek és nem is annyira a mesélő nők a fontosak, amikkel-akikkel Zsenya találkozik élete folyamán, hanem maga Zsenya, aki folyamatosan változik, "fejlődik" végig a történet folyamán. A mellékszereplők, akik meseszerűen valóságosak és különlegesek tudnak lenni, csak az kell, hogy Zsenya a maga nem mindennapi szemével és értékrendjével nézze őket: különleges csodabogarakká válnak.
Kitalált és valóságos történetek, életek, tragédiák kísérik Zsenyát, míg egy nap...

10/9.

És akkor jöjjön a fülszöveg:

Zsenya olyan nő, aki első látásra bizalmat ébreszt az emberekben. És nőtársai szinte gondolkodás nélkül elmesélik neki az életük történetét, a szerelmeiket, a családi drámákat, a szerencsés fordulatokat. A nyaralás közben megismert Irene azt mondja el, hogyan vesztette el négy gyerekét. A szomszéd kislány egy ufóról mesél, a távoli rokon kamaszlány arról, hogy szenvedélyes szerelmi viszonyt folytat a nagybátyjával. A Svájcban dolgozó orosz prostituált a nehéz gyerekkorát mondja el, és hogy egy érett férfi, egy bankár, végre elveszi feleségül. Zsenya felnőtt életének különböző szakaszaiban találkozik ezekkel a történetekkel. Hol éppen elvált az első férjétől, hol egy új szerelem tűnik fel a láthatáron, hol újra összeköltözik a második férjével. És mindig megrendül, amikor kiderül, hogy a lányok-asszonyok meséi - mesék. Hazugságok, ábrándok, vágyálmok. De ezeket is meg kell értenie, ha a saját életében rendet akar teremteni, ha meg akarja tanulni az élet hétköznapi művészetét. Persze, ha van ilyen egyáltalán... Ljudmila Ulickaja könyve hat történetből áll, mondhatni: hat este, hat nem is olyan könnyű darab, amelyeket lebilincselő elbeszélésmód, nagy-nagy életismeret és finom, szomorkás irónia jellemez. Ahogy a nagy orosz íróktól megszoktuk.

2009. augusztus 9., vasárnap

Joanne Harris: Csokoládécipő

Egymás után, szinte lélegzetvétel nélkül :) olvastam el a Csokoládét és a Csokoládécipőt. Mintha nem is ugyanaz az író írta volta.
A Csokoládé egy lágy, romantikus regény, némi pikáns fűszerezéssel, amit nem az erotika, hanem a hétköznapi mágia ad. Hogy Vianne tudja, kinek milyen csokoládé a kedvence, elég csak ránézni az illetőre. A gondolatokat néha meglátja. Kedvére tud tenni mindenkinek.

És bár megnyugtató lehet a Csokoládé végén azt gondolni, hogy végre minden rendbe jött; kezünkbe vesszük a Csokoládécipőt, és kiderül, hogy á, dehogy. Vianne elszürkül, beolvad, Annuk megnő, rosszul érzi magát a bőrében, az iskolában -és akkor jön valaki, egy személyiségtolvaj, aki beférkőzik az éltükbe és teljesen felforgatja azt.

A Csokoládécipő egyáltalán nem lágy nugátkrém, hanem egy csípős chillis csoki. A mágia a gonoszabbik arcát mutatja, az élet nem romantikus, inkább középszerű, vagy még az sem...

Izgalmas volt egymás után olvasni a 2 kötetet, jó lett volna rögtön egy 3. rész is :)

Hivatalos ismerető:
Ugye emlékeznek még Johnny Depp rosszfiús mosolyára és Juliette Binoche kacér boszorkányára? Öt év telt el a Csokoládé óta, amelyben egy "jó boszorkányt" hatéves lányával együtt egy előítéletekkel teli kis faluba fújt be a szél, hogy megnyissák a hírhedt csokoládéboltot, sokak örömére, és a helybeli pap bosszúságára.

Sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmartre-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél - egy időre - megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni az unalmas háziurához, aki anyagi biztonságot ígér. Anouk közben magányos kamasszá ért, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.

Ekkor robban be az életükbe Zozie de l'Alba, a gyönyörű, szenvedélyes bohém, aki összebarátkozik Anoukkal, dolgozni kezd a boltban, és könnyed bájával elbűvöli a környékbelieket. De Zozie-t nem az önzetlen segítőkészség vezérli. Fokozatosan hatalmába keríti Vianne-t, a csokoládéboltot, a vevőket, de elsősorban Anoukot, aki az anyja félelmektől nem gáncsolt, régi énjét látja benne. Ahogy közeledik a karácsony, nyilvánvaló lesz, hogy a család egy hideg és rosszakaratú lény karmaiba került, aki mohóbb minden csokievőnél...

Joanne Harris, a világszerte népszerű Szederbor és Ötnegyed narancs szerzőnője megírta a Csokoládé folytatását, amely saját szavaival: "néhol olvadós tejcsoki, máskor keserű csoki, de végül is, minden csoki finom".

Értékelés: 10/9.

2009. augusztus 4., kedd

Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Nagy szezonját éljük évek óta a gasztroregényeknek. Nekem ez volt az első, kb 12-13 éve.

Eléggé régen olvastam utoljára, mostanában viszont egyre sűrűbben kacsint rám a könyvespolcról és már érzem, hogy nem tudom majd megállni és belevetem magamat fülig...
És főzöm is amit csak tudok...

Ez a könyv él. Mozog, vibrál, hangulatai vannak, színei, illatai, hangjai. Suttog - titkokat... egyszerűen varázslatos. Olyan mélybordó, mámorító, bódító, és ... még annyi minden. tessék elolvasni! Megéri!

Volt olyan szerencsém, hogy videón meg volt a film is, sajnos a videó a divatból huss! ki, így már évek óta nem láttam Titát és történetét.
Hihetetlen jó! Jók a karakterek, jó a történet, pergős, olvastatja magát.
És kivételes a fülszöveg is jó! :)

Tripla-extra romantikus!

10/8.

Hivatalos ismertető:

A mexikói forradalom idején játszódó regény egy szenvedések nyomán nehezen beteljesülő szerelem története. Tita, egy mexikói gazdag parasztcsalád lánya, egy családi hagyomány miatt nem mehet feleségül szerelméhez. A fiú tehát Tita nővérét veszi el, hogy imádottja közelében maradhasson mégis. A konyhaasztalon született és a konyhában nevelkedett Tita, a csodálatos szakácsnő, minden örömét-bánatát, szenvedélyét és vágyát belefőzi ételeibe, s aki eszik azokból, mind valami különös varázslat részesévé válik.

Esquivel regényében az elfojtott szerelmi szenvedély együtt fortyog a mexikói konyha pompás ételeinek ízeivel, s a valóság és a fantázia határai észrevétlenül mosódnak egymásba a színek, ízek, illatok érzéki egyvelegében. A könyv minden fejezete egy-egy recepttel kezdődik, amely aztán szerves részévé válik a történetnek.

"Minden nő múltja benne rejlik a receptjeiben. A személyes múlt éppúgy, mint a nemzet múltja" - vallja a szerző, akinek mélységes életöröme varázslatos hatással van az emberekre, akárcsak Tita bűvös ételei.

Laura Esquivel, sikeres mexikói filmforgatókönyvek írója valósággal berobbant az irodalomba első regényével, s csakhamar meghódította az egész világot, ahogyan azután a regényből készült, nálunk is népszerű film is.

2009. augusztus 2., vasárnap

Marlena de Blasi: Ezer nap Velencében

Kellemes, nem pörgős, nem kapkodós, olyan "nyaralós" könyv. Engem szabályosan ringatott a történet. A sztori is kellemes: a megérdemelt, ám kicsit későn érkező boldogság kibontakozása... a velencei mindennapok... a hivatalok "működése"... néha olyan, mint egy fordított világ, amelyiken olvasóként jókat derülünk, viszont ha velünk esne meg, valószínűleg kevésbé lenne vicces.
Derűs kis könyv.
Nekem a legjobban a piacos és a főzős részek tetszettek. Ott hirtelen felpezsdül minden, színek, hangok, illatok, ízek, pörgés...
Kicsit olyan Mici néni két élete feeling suhan át több helyen a könyvön, pozitív értelemben.
Jó kis könyv! Aki szereti a hosszú leíró részeket, a piacokat, a délszaki mentalitást, szeret főzni és van egy szabad hete, amikor kipróbálná az ételeket amiket Marlena az Idegennek főzött, nos akkor: Huj, huj hajrá!

10/7

Hivatalos ismertető:


Marlena, az ötvenes éveinek elején járó, elvált amerikai nő Velencébe készül, hogy cikket írjon a város ételeiről. Nincs kedve oda utazni: nem vonzza a város, amelybe mindenki szerelmes. És baljós előérzete beigazolódik: velencei útja után élete fenekestül felfordul. Belép az életébe egy férfi, - az Idegen - akiért Marlena otthagy mindent: házát, munkáját, lassan felnőtt váló gyermekeit, és megpróbál igazi olasz feleség lenni. Ám ez nem könnyű egy meggyökeresedett városban - meg kell küzdenie a helyiek előítéletével, a férj rigolyáival, na és saját szenvedélyes természetével. A nem várt, megható szerelem azonban minden viharon átsegíti, miközben Marlena egyre csak kóstol, kísérletezik, receptet ír és főz a csodás Velencében.

2009. augusztus 1., szombat

Christopher Moore: Biff evangéliuma




"Jézus születésének történetét jól ismerjük. Csakúgy, mint bölcs tanításait, dicső cselekedeteit és önfeláldozását. De Isten Fiának gyermekkoráról és felnőtté válásának részleteiről senki nem tud semmit - Biffet, a Messiás legjobb haverját kivéve, akit most feltámaszt egy Raziel nevű botcsinálta angyal, hogy írja meg a saját evangéliumát. Úgyhogy Biff egy szállodai szobába zárva nekiáll elmesélni az elveszettnek hitt évek történetét. Senkit és semmit nem kímélve végre kipakol a maga sajátos stílusában (nem véletlenül törölték ki őt az evangéliumokból), és megosztja velünk, hogy hogyan is történt minden valójában. Biff evangéliuma tele van izgalmas kalandokkal, szerelemmel, varázslattal, gyógyítással, halottkeltéssel, démonokkal és dögös csajokkal. De történjen bármi, egyet biztosra vehetünk: Biffet nem olyan fából faragták, hogy csak úgy szó nélkül hagyja a legjobb barátját keresztre feszíteni. Nem. Ő harcolni fog a végsőkig."


Ez után a rövid ismertető után szinte kár lenne bármit is mondani, de azért íme az én véleményem:

Letehetetlen könyv. Sok humor, a Biff által feltalált szarkazmus, és váratlan fordulatok jellemzik a könyvet.
A történet jelentős része Jézus és Biff vándorlásáról szól, a napkeleti bölcsek valós arcát mutatja meg. Ahogy az ismertető is írja, van benne démonűzés, véres szertartások, és az erősen gyakorlást igénylő halottkeltés is.

Szerettem olvasni ezt a könyvet, mert bár tudtam, hogy nem a valóság, de akár így is történhetett volna, és ezzel a szemmel nézve sokkal jobban el tudom képzelni, hogy a pólyába csavart, jászollakó Jézuskából hogyan lett tömegeket vezető Messiás. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha tudnánk a folyamatot, ahogy Jézus megérleli magában a tanításokat és látnánk, hogyan alakulnak ki benne a gondolatok tapasztalatok és élmények segítségével, akkor szavai még több emberhez elérnének.

Végezetül: rendkívül humoros, de mély gondolatokkal átszőtt könyvet tart kezében a kedves olvasó, ha ezt a művet választja!!!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails