2010. április 30., péntek

Anna Gavalda: Vigaszág



... ünnepélyesen eldöntöttem: feladom.
Semmi örömet nem jelent az olvasása. Nem vágyik rá egyetlen porcikám sem, pedig csupa jót olvastam róla. Az eddigi Gavaldák tetszettek, de ezzel nem boldogulok, pedig már valahol a 50.-100. oldal között tartok; ott azért már illene beindulni a cselekménynek, de még mindig csak szenved benne mindenki, de azt nagyon. Pedig tetszenek a szenvedős könyvek általában, de ez nem... Ezt az ötven egynéhány oldalt is kb egy hét alatt sikerült elolvasnom...

Hát ameddig eljutottam:
Charles sokat dolgozó építész, a barátnőjével és annak kamasz lányával él. Egy napon a szüleihez érkezik neki egy levél benne két szó: Anouk meghalt. Anoukról kiderül, hogy Charles hajdani legjobb barátjának anyja és Charles gyerekkori szerelme. Feltűnik még a történetben egy transzvesztita is (egyébként az első részek kellemes színfoltja), egy kisiklott életű húg (a kisiklásnak köze lehet Charles hajdani barátjához).
Nagyon szaggatott, zaklatott, én több helyen elveszítettem a fonalat.
Végtelenül sajnálom, nem szeretem feladni, de ez most nem megy tovább nálam.
Talán később újra megpróbálom! :-)

A hivatalos fülszöveg:
Charles Balanda sikeres párizsi építész, szép feleséggel, egy kamaszodó nevelt lánnyal és gigantikus megrendelésekkel. Egy napon levelet kap, mely csak két szóból áll: „Anouk meghalt.” Az elhunyt nő Balanda fiatalkori, plátói szerelme volt, legjobb barátjának anyja. Charles nem tudja folytatni addigi életét, így hosszas vívódás után felkeresi Alexist, Anouk vidéken élő fiát, hogy szembenézzen a múltjával és önmagával. Balanda hirtelen kizökken a látszatmegoldásokkal és rutinokkal teli, érzelemszegény életéből, és úgy dönt, maga mögött hagyja a lelketlen szállodai szobák és az óriásprojektek világát. Anna Gavalda olyan jellemeket teremt a Vigaszág című könyvében, akiket nem lehet nem szeretni. Ha elmerülünk a szereplők életében, elégedett és álmodozó mosollyal búcsúzunk el tőlük. Jó lenne még velük időzni, de tudjuk: egyelőre csak nekik sikerült. Aki szerette az Amélie csodálatos élete című filmet, szeretni fogja Charles Balanda szokatlan és nem kevésbé franciás útkeresését.

Anna Gavalda könnyedén, érzékenyen meséli el a sírnivalóan szép történetet: nagy élethazugságokról, még nagyobb tragédiákról, elszalasztott lehetőségekről és szerelemről. Mindezt humorral, hogy ne fájjon. Annyira.

2010. április 24., szombat

Susan Vreelend: a jácintkék ruhás lány


Kb az ötödik oldalnál rájöttem, hogy ezt bizony már láttam egyszer filmen (most utána is néztem: Megfestett sors a film címe).

Egy Vermeer kép körül forog a történet, melyet az évszázadok során megvásároltak, elloptak, elajándékoztak; gyűlölet, szerelem,  aljasság, életek, halálok kísérték útját, ahányszor csak gazdát cserélt. Nekem tetszett, hogy az időben visszafelé utazva meséli el egy-egy történettel a kép sorsát. Az egyetlen közös ezekben a történetekben, hogy a kép mindenkire, aki kapcsolatba kerül vele, nagyon erős hatással van, már-már megigézi a szereplőket.

Olyan érzésem volt a könyvet olvasva, hogy a fejezetek különálló -egyébként elég jó- novellák, amiket valahogyan megpróbált összefűzni az írónő, és a festmény mindössze csak egy eszköz annak érdekében, hogy novellás kötet helyett regényt kapjunk. Jól sikerült! Kellemes olvasmány.

Annyi azonban hozzátartozik az igazsághoz, hogy vagy én voltam egy kicsit nyúzott állapotban, vagy valóban a történetek borúsabbak kicsit a kelleténél, de én a végére elfáradtam... A filmet könnyebben emészthetőnek érzem, meg persze a film mindössze 2 óra, a könyv majdnem 2 hét volt. Úgy éreztem, sok helyütt az írónő nem oldja fel a feszültséget, úgy megy tovább a következő történetre és ettől nekem egy kicsit nyomasztó volt... Azt hiszem ennél a könyvnél nem volt előny,hogy előbb láttam a filmet (2-3 évvel), mint olvastam a történetet, de ez van. :-)

Merem ajánlani mindenkinek, aki szereti a mély érzéseket, a "kosztümös könyveket" és még nem látta a filmet! :-)

10/7

A hivatalos fülszöveg:

Jácintkék ruhát viselő lány ül az ablaknál, és elvágyódó tekintettel nézi a kinti világot... A fiatal nőt ábrázoló Vermeer-kép sok ember kezén megfordul az évszázadok során. A regény fejezetei egy-egy időleges birtoklója életébe nyújtanak bepillantást, történeteket mesélnek el szeretetről, gyűlöletről, félelemről, árulásról, az érzelmek ezernyi árnyalatáról, a művészet végtelen erejéről. A más-más korban élt embereket csupán az köti össze egymással, hogy mindegyikük különleges személyes kapcsolatba kerül a festménnyel, sőt akadnak köztük olyanok, akiknek egész életét megváltoztatja a műalkotás. De vajon csakugyan a delfti mester művéről van-e szó, vagy ügyes hamisító festette a fiatal nőt ábrázoló képet? Amint a Vermeerhez méltó műgonddal, finomsággal megírt regény lapjain visszafelé, egészen a keletkezéséig követjük a festmény sorsát, erre a kérdésre is megkapjuk a választ.

2010. április 14., szerda

Kerstin Gier: Anyák maffiája


Ő Kerstin Gier.

Mindhárom magyarul megjelent regényét olvastam, a Férfiak és egyéb katasztrófák -nem más, mint a német környezetbe helyezett Bridget Jones naplója... egy huszonéves egyetemista lányról - üdítő marhaság; majd jött a Halálom után felbontandó - még üdítőbb, még nagyobb marhaság egy harminc körüli szingliről; végül most az Anyák maffiája... - a harmincöt éves, elhagyott-válófélben lévő két gyerekes anyával (Connyval) a középpontban... korban is ez áll hozzám közelebb... mondanom sem kell, hogy ezen szórakoztam a legjobban.
Tegnap este fejeztem be a könyvet, fél tíz körül a családom rám szólt, hogy sírok-e, vagy nevetek? de tök mindegy is, kicsit halkabban kéne, mert egyesek már aludnának!, miközben én hangosan vinnyogtam... a nevetéstől, :-) és közben hálát adtam, hogy nem a buszon értem ehhez a részhez, mert valószínűleg közfeltűnést keltettem volna, amint hangosan vihogok...
Igen, ez is üdítő marhaság. Talán esetleg még mondanivalója is van, bár én nagyon nem kerestem benne :-), de azt hiszem ennek a könyvnek a felhőtlen szórakoztatás a célja, nem pedig az elgondolkodtatás.
A szereplők egy részében hol magamat, hol szűkebb-tágabb környezetemet véltem felfedezni... biztosan véletlenül :-).
Kaján, jó humorú, ahogyan azt már az előző könyvben megszokhattuk.

A csinos, szőke, gyanútlan 35 éves (édes Istenem csak 35!), jómódban élő, hosszú combú feleséget egyik napról a másikra lecseréli a férje egy másik hosszú combúra... egy bő 10 évvel fiatalabbra.
Conny, a feleség természetesen belenyekken, elutazik a szüleihez a világ végére. Éppen jönnek haza a kisebbik gyerekkel, amikor bekapcsolódunk a történetbe... és végigkísérhetjük, hogyan hányja le-, össze- és vissza a kisfiú fél Németországot, a vonatokat, a pályaudvarokat és természetesen a leendő gonosz szomszédot. A vagyon elosztása címen a Férj elköltözteti Conny-t és két közös gyereküket (14 éves lány, 4 éves kisfiú) a kertvárosba, a nemrégiben meghalt Wilma Nagyi szörnyűséges berendezésű, szörnyűséges házába, ahol a gonosz Ex-Férj felnőtt, ahol minden bútor mahagóni, minden háztartásigép működésképtelen, és egyáltalán minden nyomasztó. Férj nuku, pénz nuku, kilátások: egy sem... Így indul új életébe Conny, találkozik új barátokkal és a SzuperAnyu klubbal. Persze pillanatokon belül rájön, hogy bármennyire szeretne is a SzuperAnyu klubba tartozni, nem való oda, azon egyszerű okból, hogy belőle hiányzik az a sunyiság, kivagyiság, gonoszság, és még kb 2 sor rossz tulajdonság, ami a jómódú, unatkozó szipi-szupi kertvárosi Anyukat jellemzi.
Ellenben szinte észrevétlenül megalakul Conny új és régi barátnőiből az ellentábor, az Anyák maffiája. Conny szépen lassan, az Anyák maffiája segítségével kigyógyul a válás okozta sokkból, rendbe hozzák a házat kalákában, meg egymás lelkét is szintén kalákában... Szembe szállnak a rosszindulatú szomszéddal és persze győznek. Többekre rátalál a szerelem, anyára és lányára egyaránt...
Persze egy kis krimi is kell, a kertváros SzuperAnyui által halálra ajnározott zongoratanár lelepzesése.
És persze a Gaz-Ex-Férj is kellőképpen meglepődik a regény végére, ahogyan azt már az elején sejtettük.

Elképesztő, abszurd helyzetek tömkelege vonul fel a könyvben... talán éppen ezért is: én nagyon jól szórakoztam, bár talán ezt már írtam... :-)

10/10 TELITALÁLAT!



Hivatalos fülszöveg:

A 35 éves, kétgyermekes Constanze jómódú, békés életét bombaként tépi szét férje bejelentése: válni akar. Nagyvonalúan neki ajándékozza elhunyt szülei házát, amelyről kiderül, hogy őskövület, a gyerektartásból pedig éppen kenyérre és vízre futja. 14 éves lánya a tinikor problémáival küzd, négyéves fiát viszont felveszik a kertvároska óvodájába. Constanze ennek köszönhetően hamarosan megismerkedik a település szupermami egyesületével, mely kezdetben segítőkész, összetartó csapatnak látszik. Lassanként azonban bepillantást nyer a felszín alá: valójában rosszindulatú, önző, irigy nők gyülekezete, akik nem mennek a szomszédba ötletért, ha mások életének megkeserítéséről van szó. Conny lassan felismeri az erőviszonyokat, és barátnőivel létrehozza kreatív ellenmozgalmát: az Anyák maffiáját. Idővel a szerelem is megjelenik Conny életében egy jóképű ügyvéd személyében.

2010. április 11., vasárnap

A. Niffenegger: Az időutazó felesége


Tetszett. Sőt nagyon tetszett!

Nagyon jól olvasható, gördülékeny a könyv. Napló bejegyzésekből áll az egész, amelyekben hol egyik, hol másik szereplő szólal meg.
A történet röviden: Henry egy genetikai hibának (vagy ki tudja minek) köszönhetően akaratától függetlenül utazik az időben. A lehető leglehetetlenebb pillanatokban tűnik el és fel. 30 éves kora körül látogatja meg először Clare-t, aki akkor 6 éves, ám Henry idejében már Henry felesége. És Henry onnantól kezdve rendszeresen jön és megy Clare életében. Az életük elkerülhetetlenül összefonódik...
Aztán a valós időben is találkoznak, megszeretik egymást, összeházasodnak, sok bánat és öröm éri őket, megszületik a kislányuk is, majd Henry meghal...

Nekem azt hiszem azért tetszett ennyire, mert a szereplők nagyon könnyen szerethetőek. Rengeteg "apróság" történik velük, amitől valóságos lesz a regény - olyan egyszerű, hétköznapi dolgok. Henry szenved többnyire az időutazástól, félelemmel tölti el, sok a rossz tapasztalata. Sokszor megverik, állandóan menekülnie kell. Ő maga ahol csak tud, igyekszik segíteni, főleg Clare-nek és korábbi, vagy későbbi saját magának...
Azt hiszem, ahhoz, hogy élményt nyújtson, nem nagyon kell feszegetni, hogy logikailag rendben van-e ez az itt-és-most-megfűszerezve-bárhol-és-bármikorral vonal a könyvben. egyszerűen el kell fogadni, hogy ez van... elvégre az idő még eléggé feltérképezetlen a mi korunkban... :-)

A hétköznapi történések mellett sok nem várt fordulat fűszerezi az amúgy is eléggé nyakatekert alaptörténetet, plusz egy eléggé keserédes befejezés, viszont úgy érzem, az is a helyén van...

Ja, és romantikus regény! (atyavilág, hát mégiscsak romantikus rajongó lennék? :-))

9/10

Hivatalos fülszöveg:

Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb. Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen. „Azoknak, akik azt mondják, nincsenek igazán új történetek, szívből ajánlom Az időutazó feleségét, ezt az elragadó regényt, amely irodalmilag kiváló, szédítően fantáziadús, és észbontóan romantikus.” Scott Turow


2010. április 4., vasárnap

Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka


Elolvastam... nem valószínű, hogy mást is olvasok Rakovszky Zsuzsától...
Nekem túlságosan ömlengős, elnyújtott, már-már unalmas volt. Keveredik a régies nyelvhasználat a modernnel... a történet maga éppen ilyen össze-visszaságot mutat. Nem jött be. Becsülettel végigolvastam, bár a történet eléggé rémisztő volt. Valószerűtlen, homályos utalások a főszereplő későbbi életére (gondolom azokat a további könyvekben találhatjuk), helyenként elnagyolt, elnyújtott történetvezetés, majd ezt követően hihetetlen aprólékossággal megírt jelentéktelen részletek.
Olyan szenvedős könyv... szenvednek a főhősök és valljuk meg nőiesen, én sem élveztem...

10/3.

A hivatalos fülszöveg:

Rövid leírás: Magyar Irodalmi Díj 2002 - Az év legjobb könyve A költőnek ez az első regénye, amelyben egy öregasszony meséli el gyermek- és leánykorát, majd felnőtt életét. Nagy bűne miatt tizenhat éven át titokban kell tartania kilétét, hogy ne kerüljön hóhérkézre. A lány és patikus apja a külvilág előtt házaspárként mutatkozik, titkos, otthoni életükben szeretet, gyűlölet, féltékenység és szenvedély egymást váltva uralkodik.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails