A 70-es években, egy amerikai kisvárosban egy családban 5 lány, 13 és 17 év közöttiek, öngyilkosok lesznek.
Nem csupán a lányokról és az öngyilkosságokról szól a könyv, illetve ezek az események mégiscsak a könyv meghatározó eseményei, de jóval több van benne, mint az események leírása. kicsit oknyomozás, kicsit kor-rajz.
Néhány fiú a szemközti házból lesi huzamosabb ideig a Lisbon-lányok házát és persze a lányokat, fáról, padlásról, szomszédból, tetőről, ahonnan csak tudják és erre emlékeznek vissza sok év után. És persze, mint minden visszaemlékezésben, elmesélik az öngyilkosságokat megelőző és követő eseményeket, hangulatokat is, „elhelyezik korban, térben és időben” mindezt. Visszaemlékeznek arra az évre, amikor kamaszodó fiúk lévén még meg akarták érteni a világot és a történéseket amik a tragédiákhoz vezettek. Elmesélik minden érintkezésüket, kapcsolatukat a lányokkal. És persze elmesélik, milyen kíváncsian leskelődtek is, mint minden kamasz.
Kellemesen negédes amerikai kisvárosban játszódik a történet, egy zárt közösségben, már amennyire egy utca, egy városrész, egy kisváros lakói zárt közösséget alkotnak…
Mindenki csendben él, nincsenek botrányok, nincs rendbontás, nincsenek nagy bulik, az élet a maga kis csendes medrében csordogál.
Ebben a kellemesen langyosvíz hangulatban történik az első lány öngyilkossági kísérlete, majd néhány héttel később a halála. Számomra fojtogató volt még így, olvasva is az anya által megteremtett légkör. A szigor, a bezártság, vaskalapos erkölcsök, az állandó gyanakvás… annyira érzéketlennek láttam szegényt, hogy már-már megsajnáltam.
Az akarat gyenge apa, aki ráadásul pedagógus… mégis a legkevésbé a gyerekekkel tud szót érteni, vagy csak a saját gyerekeivel nem akar? Zavaróan irreálisak a szülők, pedig úgy rémlik, azt olvastam valahol, hogy a könyv valós eseményekből táplálkozik…
A lányok minden alkalmat megragadnak arra, hogy kitörjenek, ami néha sikerül is, a szülők pedig (főleg az anya) minden szálat igyekeznek elvágni, ami a külvilághoz köti a családot. Az első öngyilkosság után a ház idővel börtönné válik: a lányok már templomba sem, iskolába sem járhatnak, az ételt először házhoz szállíttatják, majd már azt sem, a pincében felhalmozott készleteket élik fel; egy idő után az apát is elbocsátják az iskolából, így ő sem lép ki a házból; az ablakokat vastagon lepi a piszok, se ki- se belátni nem lehet…
A baljós hangulat, mint egy rossz álom telepszik rá a városkára, de senki sem tud felébredni belőle.
És ebből a börtönből, rossz álomból a négy életben maradt lány is már csak egyetlen kivezető utat lát…
10/7.
A hivatalos fülszöveg:
Öt lánytestvér, öt rejtélyes, megmagyarázhatatlan öngyilkosság. Pedig a lányok szépek voltak, és még annyi minden állt előttük. Miért pazarolták el feleslegesen az életüket? Miért választották az élet helyett a halált? Mi volt az igazi ok? Korszellem? Predesztináció? A szigorú szülők, akik mindenben a fertőzést látva az egészségeset is elpusztították? A szerző feszült légkörű regényében a lélek sötét zugai tárulnak az olvasó elé, elfojtott vágyak, eltorzult emberi viszonyok, melyek tragédiát szülnek. A 70-es évek amerikai kisvárosában játszódó történet egyszerre hátborzongató, kísérteties, humoros, lebilincselő és összességében mélyen emberi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése