Az, hogy szerintem milyen könyv- az nem sokat nyom a latban, bár Kicsoda kérésére az ajánló végére kimondom, amit ki kell. :o) Az viszont, hogy Updike mit gondol róla - az azért releváns. Márpedig szerinte letehetetlen olvasmány és ellenállhatatlan metafizikai mákony.
Murakami Haruki a világ legnépszerűbb kortárs szerzője, írásai álomszerűek, szürrealisztikusak, misztikusak, amelyekben még a valóságos tények is képesek a csalóka látszat szórakoztató és meghökkentő csapdájába ejteni az olvasót. "A saját történetemet keresem, és mélyen, a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet"- mondja M. H.
Az a problémám, hogy ha az általam korábban ajánlott és élvezetes (!) Spanyol menyasszony mások számára zavaros és érthetetlen, akkor mit mondjak erről a könyvről? Tény és való, hogy nem egy Fejős Éva regény, amelyet kisebb megszakításokkal 2 nap alatt, ráérősebben egy éjszaka alatt el lehet olvasni következmények nélkül, itt azért van min töprengeni, van megfejtésre váró szál. Mert talány, az aztán van benne. :o)
Legalább olyan nehéz elmondani, hogy miről szól, mintha a kedvenc filmemről (A nagy kékség) kellene beszélni. Persze, a könyvben van benne materiális történet, mely a maga útján folyik, két szálon is, de aztán az lehet kérdés, hogy ez a két szál hol is kezd összefolyni, egymás mellé simulni. Mert egybmás mellé simul, sőt... valahogy úgy, ahogy a párhuzamosak a végtelenben összetalálkoznak - bármennyire is hihetetlennek sé érthetetlennek (netán felfoghatatlannak) tűnik is. :o)
A könyv szerintem jó. Ez nem egy Updike-szerű vélemény, nem is oly hiteles, de ígéretet tettem (magamnak), hoyg értékelek minden könyvet, ami idén a kezembe kerül. Valakinek az én véleményem elrettentő lesz, valakinek vonzó, így van ez, kérem.
Még valami: a két, 20 éven aluli Csemetém is elolvasta a könyvet, többször is. Ez viszont lehet vonzó...
Hivatalos ismertető:
A "Kafka a tengerparton" hullámzó, nyugtalan textúrája két rendkívül színes és gubancos szálból szövődik össze. (mondtam én) Az egyik páratlan vonulat Tamura Kafka története, azé a tizenöt éves fiúé, aki az oidipuszi végzet elől megszökve anyja és nővére keresésére indul. A páros fejezetek hőse egy különös, félszeg, együgyű öregember, Nakata, aki sosem heverte ki a II. világháborús sérülését, és számára felfoghatatlanul sodródik a felnőtté válás magányával és bizonytalanságával küszködő Kafka felé. Ő a leghétköznapibb dolgok összefüggéseit sme érti, mégis sok olyan tulajdonsága van, amelyek rendkívülivé teszik. A két szál rafináltan és talányosan kapcsolja össze a tragédiában és komédiában, álmokban és csalóka tényekben, természetes és természetellenes szexben, fájdalomban és fergetes humorban bővölködő fejezeteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése