2010. június 6., vasárnap

Ulickaja: Médea és gyermekei

Hát végeztem vele... Nagyon jó volt. Nekem határozottan olyan érzésem volt, mikor szegény Nagymamám mesélt a családról, az előttünk élt generációkról; biztosan mindannyian tudjátok miről beszélek... Amikor kiderül, hogy bizony-bizony az ősök sem voltak szentek..., a gyerekek éppen annyit rosszalkodtak, mint manapság..., szerettek, éltek és meghaltak, annak rendje módja szerint.
És hát ez nem véletlen, Ulickaja itt is egy családregényt vetett papírra.

Nem éreztem, hogy hajde mozgalmas lenne a könyv. Nem kalandregény! Mindazon által, nagyon jó volt olvasni. Kicsit álomvilág szerűen lehet elmerülni a történetben, kikapcsolni a napi rohanást és benyitni egy kisajtón a másik korba, másik országba, másik életbe, ami hihetetlenül hasonló a saját életünkhöz és közben mégis annyira izgalmasan más... :-)

Jó szívvel ajánlom!

A hivatalos ajánló:

Minden nyáron összegyűlik a rokonság a krimi görög Médea Szinopli hegyi házában. A gyermektelen Médea szülei elvesztése után egymaga tartja össze a viharosan gyarapodó családot. Nyári kalandjaik, tragédiáik, szerelmeik, elválásaik, csetepatéik hátterében pedig folyamatosan peregnek a történelmi események: háborúk és forradalmak. Médea háza azonban végig az összetartás szigete marad. Ulickaja bölcs iróniával, finom távolságtartással, és a legnagobb orosz írókat idéző, magával ragadó stílusban vall arról, hogy az emberi értékek minden sorscsapás ellenére megőrizhetőek. A Booker Díjas szerzőnek az 1980-as évektől jelennek meg írásai. A Médea a kortárs irodalom egyik remekműve. Médea addig a napig egy és ugyanazon a helyen élte az életét, ha nem számítjuk ide egyetlen moszkvai utazását Szandrocskával és elsőszülöttjével, Szergejjel, és ez az állandósult élet - amely egyébként önmagában véve viharosan változott: forradalmak, kormányváltás, vörösök, fehérek, németek, románok, egyesekt kitelepítettek, másokat - a menekülteket, a hontalanokat - meg betelepítettek, eredményezte végül is Médeában az olyan fáéhoz hasonlatos szilárdságot, amelyik belemélyeszti gyökereit a köves talajba, fölötte ugyanaz a nap süt, és nap mint nap, évről évre ugyanaz a szél éri, és hoz évszakhoz kötött illatokat, amelyek hol a parton száradó vízi hínárból, hol a nap alatt rothadó gyümölcsből, hol meg a keserű ürömből származnak.


6 megjegyzés:

Macus írta...

Én szeretem Ulickaja könyveit.

zazálea írta...

Én pedig csak szeretném, tekintve, hogy fél éve nem sikerül a könyvtárból kivennem egyet sem. :o((((
Erős a forgalom. :o)))

Eta írta...

ÉN is szívesen olvasom, bár a télen a Daniel Stein-be beletörött a bicskám. De azért nem adom fel, talán a nyáron lesz rá időm, módom, hogy befejezzem.

ZsuKa írta...

Macus: Én is nagy rajongó vagyok! :-)
a kedvencem az Életművésznők, azt hiszem... a Kukockijért határozottan remegtem, csak olvashassam... :-)
Zaza: nagyon szurkolok! A médea határozottan ringatós-kikapcsolós :-)
Eta: A Daniel Stein-t még nem olvastam, de csak jót hallottam róla.

Ildy írta...

Nekem ez a könyve nem tetszett. Nem derült ki számomra, hogy mit akart írni, hová akart kilyukadni. Nem volt kerek egész a történet.

ZsuKa írta...

Érdekes a véleményed, mert nekem éppen az tetszett benne, hogy nem egy történetet dolgoz fel, hanem csak mesél, mint a Nagyi...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails