2009. június 26., péntek

Tracy Chevalier: Leány gyöngy füldbevalóval

Ezt a könyvet biztosan sokan olvastátok már, vagy a filmet láttátok.

Én most télen olvastam először a könyvet, a filmet pedig már kb másfél éve láttam... Nekem nagyon tetszett. A film eléggé rossz kritikákat kapott a neten, el is csodálkoztam rajta. Valami nagyon okos film-tudor azt írta róla, (sajnos nem emlékszem már melyik fórumon) vontatott, szenvelgős, unalmas, nulla színészi teljesítménnyel, elnagyolt képekkel. Hát nem igazán érettem. Azt hiszem ez az egyik olyan film, amit először látni kell, majd a történetet olvasni... Főleg, ha valaki nem mozog otthonosan Vermeer korában...

A könyv: Lassan, türelmesen indul a történet, de már az első oldalakon érződik rajta egyfajta feszültség. Vihar előtti csend? Egy egyszerű csempefestő lánya (Griet), aki a konyhában, a leveszöldségek között is megleli a Harmóniát a színben és formában? Mi történik itt?

És szépen lassan kiderül, mi is történik itt. A tehetség, mely bármelyikünkben ott bujkálhat, néha a legvalószínűtlenebb helyeken bukkan fel. Eléggé rendesen romantikus a történet... a szereplők pedig eléggé végletesek ahhoz, hogy elgondolkodjunk azon, mindenki csak fehér és fekete? Vagy: bizony, bizony... sokan kényszerpályán futunk, megalkuszunk és erőlködünk? Hogy amit a magunkénak vélünk, valóban a miénk-e? Hogy hol kezdődik a művészet és hol végződik az egyszerű, a hétköznapi...

A meg nem értett művész és a művészi adottságokkal rendelkező cselédlány plátói szerelme; karnyújtásnyira elérhetetlenül?

A szigorú, zsarnok, már-már kegyetlen (hárpia) nagymama; ő az egyetlen a történet végére aki együtt tud érezni a főhőssel, Griet-tel és a lánya, az ostobácska és céltalan fiatal anya, akinek kedvessége, szeretete, empátiája egyre fogy minden gyereke megszületésével és lesz a történet végére elégedetlen, követelőző, féltékeny (,sajnálnivaló hárpiává) feleséggé.

A másik cseléd és a festő lánya, akik már akkor féltékenyek, gyűlölik Griet-et, amikor az először belép az ajtón...

És nekem Griet anyja is nagyon tetszett. Csendes, törődött asszony. Ő mindvégig tudja valahol egészen mélyen - szinte magának sem vallja, de tudja -, hogy mi történik, de már belefáradt az életbe, a megpróbáltatásokba és csendes félelemmel nézi, ahogy családja egyre fogyatkozik... látja a veszélyeket, próbálja biztonságba terelni egyetlen gyerekét, akit még talán megmenthet.


Nagyon összetett történet, de nagyon szép is. A film jól egészíti a könyvet, szépek a képek (Peter Webber rendezte és Eduardo Serra fényképezte), jól adják meg a színek az alaphangulatokat.


A könyv érdekes, olvastatja magát, a film nem egy pergő akciófilm, de nagyon szép és eseménydús. Jó szívvel ajánlom.

10/9.

A fülszöveg:

Az írónőt Vermeernek Delft egyik legszebb, legtitokzatosabb lányáról készült portréja ihlette a könyv megírására. Különleges regényében az ártatlanság megrontásának és a zsenialitás árának megható történetét olvashatjuk.

3 megjegyzés:

Cesile írta...

A filmet láttamcsupán de azt szerettem. A könyvet felvettem a listámra :)

zazálea írta...

Micsoda gyönyörű film! A képi világa is olyan volt, mint egy festmény...

AnneShirley írta...

Nekem a könyv, film egyaránt elnyerte tetszésemet! :]

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails