Oldalak

2011. május 24., kedd

Nina Stein: Katalin lányai


Régen szerepelt már a könyves listámon, valószínűleg most volt itt az ideje...
Akkor hallottam erről a könyvről először, amikor évekkel ezelőtt C.P. Murphytől a Pápa lányát olvastam (megjegyzem nagyon tetszett...) és mi sem természetesebb, Katalin cárnőre asszociáltam és meg is maradtam ostoba tévedésemben, míg ki nem nyitottam a könyvet... én ugyanis nagyon ritkán olvasom el a fülszövegeket, mert nekem szinte még sosem jött be egy sem. Hát persze, hogy megint bementem az erdőbe... Viszont, a könyv tetszett! Könnyen olvasható, helyeske főszereplőkkel, érdekes a cselekménnyel; meghagyja a gondolkodást, a logikázgatást, nincsenek benne nagyobb logikai bukfencek sem, az elvarratlan szálak is csak inkább a homályba futnak, igazság szerint egy-egy későbbi utalással szépen lerendezi őket a szerző.
Tetszett a naplószerű elrendezés, ahogyan az egyes bejegyzések dátumai mutatják, éppen a több száz éves naplót olvassuk, vagy a jelen történéseibe csöppentünk vissza. Hihetőnek tűnő képet mutat a nők 18. századi életéről, társadalmi helyzetéről, megítéléséről, illetve annak egy igen szűk szeletkéjéről - mert a többi a történet szempontjából közömbös -, és teszi mindezt olyan módon, hogy a nem átlagos sorsú nő szavaiból ismerjük meg a többiek sorsát.
Nagyjából az első oldalnál kezd gyanús lenni, hogy magyar írónő működik álnéven (megjegyzem: engem zavarba hozott egy bő félórára...) és lőn: más rokon-blogok szerzői a konkrét személyt is tudják/tudni vélik, meg is nevezik őt.
A történet kicsit Da Vinci kódos, kutatós, kincskeresős, régi naplós, ásatós, misztikás, alkimistás, régészes-történészes, okoskodós.
Az első naplóbejegyzés egy menekülőben lévő, rémült fiatal lány bejegyzése.

Az egyetemista Mira (vagy Mari) kutatásba fog és milyen a véletlen, éppen belefut egy ásatásba, mely szorosan összefügg kutatásával. Egyre jobban belebonyolódik a történetbe, megsuhantja egy mellette elsuhanó kisebb összeesküvés szele, de Mira "ráharap" a témára és megy előre. Segítségül érkezik a KönyvmolyLovag és együtt folytatják a nyomozást. Bennem mindvégig motoszkált a gondolat, hogy a Lovag (Berdis - számomra csak Dervis) a végére nagyon el fogja árulni...de nem. A tirpei ásatáson indul be a történet, majd a kiásott ház valaha élt lakóinak naplójával folytatódik. Innentől pedig fordulatokban gazdag, imhol misztikus, szórakoztató történéseken keresztül érünk el a végkifejletig. (Nekem az egész történet után, kicsit egyszerű lett a befejezés, illetve azt hiszem a befejezés megfogalmazása.)

10/8

1806 november 25-én Szent Katalin ünnepére készült Tirpe városa. A Szent Katalin leánynevelde növendékei ekkor tartják szokásos évi körmenetüket. Ezúttal a felvonulás tragédiával végződik, mert rejtélyes körülmények között eltűnik az egyik Katalinleány. Szökés vagy emberrablás? Ez foglalkoztatja a város lakóit, a leánynevelde vezetőnője azonban, hogy elejét vegye a rosszindulatú pletykáknak, fogadalmat tesz: tizenhat évre bezárja az intézet kapuit a külvilág elől. Kétszáz évvel később a csinos történészhallgató, Mira egy rejtélyes mintázatú terítőt lát meg egy régi újság fényképén. Barátjával, a művészettörténész Berdissel próbálják megfejteni a furcsa szimbólumok jelentését. A kutatás az egykori tirpei leányneveldéhez vezet, ahol a két bölcsész hátborzongató felfedezésekre jut, misztikus társaságok nyomára bukkan, miközben úgy tűnik, valakiknek még most is nagyon fontos, hogy a sötét titkok rejtve maradjanak... Megtudhatjuk-e évszázadok múltán, mi történt akkor abban a titokzatos házban? A Magyarországon és Törökországban játszódó történelmi regény a misztikus rejtélyek világába kalauzolja az olvasót.

Nincsenek megjegyzések: