2009. június 15., hétfő

Pözsi naplója



Elég sok blogot olvasok szerte a neten. Tematikusakat, szaktémájúakat, személyeseket egyaránt.

A minap egy könyv formában kiadott blogon akadt meg a szemem a könyvtárban. A könyv tisztelgés a szerző előtt, nem ő akarta kiadni, az élet hozta így, hogy a hátrahagyott szerettei gondolták ennek szükségességét.

Maga a blog csak néhány hét történését öleli fel, egy kórházi tartózkodás apropóján. Tulajdonképpen nem sok minden történik benne, olvashatunk sok kezelésről, emberi kapcsolatokról, de úgy gondolom, ennyit bármelyik netes blogtól is megkapunk.

Hiányosnak, befejezetlennek érzem az egészet, bár tudom, szerzője nem irodalmi alkotásnak szánta. Mindenesetre jó, hogy nem vettem meg, kicsit sok lenne érte a 3.500.-, nem az a kategória, amit időnként újra kedvem támadna elolvasni.

Hivatalos ismertető:

"A könyv első részében a szerző őszintén vall a betegségéről, a gyógyulásba vetett hitéről. Olykor rideg tárgyilagossággal ecseteli küzdelmét, máskor viszont a mély, bensőséges érzéseit tárja fel. Hiteles képet ad egy ember testi-lelki vívódásáról. A betegség legyőzésében lelki támasza a sok barát és az édesapa, akik tartják benne a hitet, amikor elkeseredik, amikor a fájdalom leküzdhetetlennek tűnik. A szerző könnyed, humoros stílusa és finom öniróniája magával ragadja az Olvasót, ugyanakkor szívbemarkoló pillanatoknak is tanúi lehetünk. A versek ugyanezt tükrözik, immár rímekbe szedve. A megszólított a Kedves, a barát, a társ, akihez érzelmesen és szenvedéllyel szólnak a sorok…"

Értékelés: 10/5

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails