2009. december 1., kedd

Anna Gavalda: Együtt lehetnénk


Szabad egy könyvről szuperlatívuszokban beszélni? Nanáá!
Érzékeny, finom, lágy, ringatós és egyszerre durva, kemény, orr-beleverős... de mégis inkább romantikus, belehalós, aggódós, felemelő és szeretet teljes.
Engem elvarázsolt... Mostanában csupa olyan könyv kerül a kezembe, amelyik elvarázsol... vajon bennem van elvarázsolódós hajlam, vagy a könyvek ennyire jók? Nem tudom, de talán mindegy is.
Egy fiatal (hozzám képest feltétlenül) és nagyon tehetséges festő leányzó keresi az útját. Mint nagyon tehetséges, persze extra problémás is, ahogyan az már lenni szokott. És persze nagggyon-nagggyon keresi (saját magát is és) az útját is. Már-már annyira, hogy szinte el is vész a nagy keresésben. És akkor találkozik - a 21. század techno világában értéktelennek tűnő - ám abszolútértékben annál értékesebb arisztokratával, Philou-val, aki hazacipeli (lecipeli néhány emeletnyit) másik kis védencéhez, a túlhajtott szakácshoz... Érdekes szereplők, érdekes helyzetek, fejlemények, konfliktusok, utak, végzetek. És csendben feltűnik a színen a szakács nagymamája is... mint egy kamara előadás. Hihetetlen érzelmek szabadulnak el. El kell olvasni, egyszerűen nincsenek szavaim azokra az érzelmi hullámzásokra, amit a könyv okoz. Mint a tengeren egy darab deszka tetején, feldob és mélybe ránt, édes és keserű, .... csodajó!
Mindenkinek merem ajánlani! Romantikusoknak és szentimentálisoknak feltétlenül! :-)

10/10

A hivatalos fülszöveg:
Egy ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama - az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és a bolondos arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás - á la Utolsó tangó Párizsban -, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt mindennapjai, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül - erről szól Anna Gavalda új könyve, mely rövid idő alatt óriási siker lett Portugáliától Oroszországig.

2 megjegyzés:

Honfi Viktória írta...

Szerintem Te vagy nagyon romantikus ill. romantikus hangulatban :) :) :)

Sajnos nekem nem tetszett annyira a Szerettem őt, mint Neked, de nem volt rossz. Azért még a 32 kg remény-t (remélem jól emlékszem a címére) még elolvasom...

Laucica írta...

Olvasd el a Vigaszágat is, talán még ennél is nagyobb érzelmi hullámzásokat okoz!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails