L. Ulickaja: Kukockij esetei

A hivatalos fülszöveg alapján azt hiszem, ha ütöttek volna sem olvastam volna el! Íme:

Pavel Alekszejevics Kukockij nőgyógyász pályakezdésével indul a cselekmény, s megismerkedhetünk titokzatos látásával, amely segíti, hogy megfoganása pillanatától lássa a magzatot, észlelje a női testben végbemenő változásokat. De lehet, hogy inkább a körülötte megforduló nőkről szól a regény, nem csak a névtelen szülő és elvetélő nőkről, hanem a feleségéről, Jelenáról, lányáról Tányáról fogadott lányáról Tomáról, a pótnagymama-házvezetőnő Vasziliszáról s Zsenyáról az unokáról. Igazából szinte mindenki egyenlő a regényben, mindenkinek megvan a maga élete, története, a kiteljesedése. Jelena volt Pavel Alekszejevics egyetlen nagy szerelme, aki mellett nem tűnt el titokzatos tudása, mégis elveszítette őt, amikor kiderült, hogy az orvos elsősorban azért küzd, legalizálja a Szovjethatalom az abortuszt, s ne kelljen tízezreknek meghalnia a kontár műtétek miatt. A nő fokozatosan visszavonul saját világába, eltávolodik a férjétől, aki miután eléri célját, de elveszíti élete értelmét, alkoholizmusba menekül. Az egyszerű, de mélyen vallásos Vaszilisza szemében is magává az ördöggé válik vallomását követően az addig istenített Kukockij. Tánya rajongott apja nyomát követve biológusnak készül, de megijed attól, hogy értékrendje a folyamatos patkány-gyilkolászástól eltorzul, s megpróbálja megkeresni magát. S kisebb kitérők végül az alkotásban, és a zenében talál magára, s leli meg lelki társát is. Ulickaja szereplői között található Goldberg, a genetikus, akinek pályafutása Pavel Alekszejevicsével együtt indult, ám indulatos, meg nem alkuvó természetének köszönhetően zsenialitása ellenére többször is megjárja a lágereket, hogy végül Amerikában teljesedjen ki tudományos munkássága.

Mivel valószínűleg ezt a bejegyzést már teljesen fordítva fogom iderittyenteni, hát következzék az értékelés:
10/10
Bizony, bizony...
Mostanában valahogy nagyon jó könyveket sikerül kivennem a könytárból. Ulickajától eddig is tetszett, amit olvastam. Sokan ajánlották a Kukockij-t... és a könyvtárban legutóbb, mikor egyetlen régen keresett könyvet sem találtam bent, éppen szembe jött velem, hát hagytam magam. És nem bántam meg! Nagyon nem! Nem könnyed, szombat esti olvasmány! Igazi Ulickajás, elmélyülős, sokrétű. Ha a szó szoros értelmében vesszük, valóban egy családregény. Meg valahogy sokkal több is annál. Talán egyfajta korrajz a szocializmusról, arról, hogy ezek között az igen szoros korlátok között is keresték az emberek a maguk útját, amikor kellet sírtak, szerettek, gyűlöltek, jók voltak, vagy szimplán gonoszak, hogy sok minden megváltozott, de több dolog nem... szóval megint egy olyan könyvvel jöttem össze, ami szerintem nagyon emberi. Olyan egyszerű benne minden. Nincsenek hihetetlen fordulatok, minden természetes és logikusan következik az előzményekből.
Az egyetlen, ami egy kicsit zavart, Jelena álma, amiben előrevetül az "agybaja" (azért írom így, mert nem kimondottan elmebeteg, de mégiscsak elveszti a világgal való kapcsolatát és ez a változás az agyából indul ki). Szóval Jelena álma engem egy kicsit meglepett, hogy 100 oldalon át mit keresett ott, igyekeztem kibogozni, de aztán inkább csak elfogadtam...
Érdekes módon, a könyvön végighúzódó kicsit nyomott hangulat egyáltalán nem volt nyomasztó. A könyv fő vonala mentén rengeteg kis történet, önállóan is életképes novella mutatja be a szereplőket, az egyes szituációkat. Szépek a leíró részek, cseppet sem unalmasak.
Nem tudom a történetet röviden bemutatni, megpróbáltam az előbb, de iszonyú hosszú lett. Esetleg annyit: nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek :-).