Én már elég régen irtam ide. ennek oka nem abban keresendő, hogy nem olvasok, hanem -sajnos- nincs időm szkennelni és irni. De most egy olyan jelenségre hivnám fel a figyelmetek, amelyben kiváncsi vagyok a véleményetekre.
Kaptam két könyvet, mindegyikben 3-4 kisregény. A kiadó egy nagy cég, nem akarom megnevezni (ujságot küld, könyveket lehet rendelni, üzletben nem árul!) Szóval elolvastam a kisregényeket, aztán valami felderengett, hogy én ezt a regéynt már olvastam. Akkor elkezdtem keresni és rájöttem, hogy egy-egy regényt röviditett formában közöltek. Igy egy kötetben 3-4 elfér. Namármost a story megvan és röviditve. Ebben a rohanó világban nem kell minden apró részletre odafigyelni! Igy viszont elmondhatjuk, hogy ezt is olvastuk, azt is. Én nem értek egyet ezzel a megcsonkitással. Sok olyan könyv van, ahol talán nem is annyira a történet, de maga a leirás az amit élvezek, ami kikapcsol mindenből. Ha ezt röviditik, akkor elvész az élvezetem. Biztos nagyon ügyes szerkesztők röviditik, de mégis. Ez olyan mint a kötelező olvasmáynok egy kötetben. Nekem csalódás volt a két könyv, nem tudom ez lesz a jövő? Pl. sokszor filmen sem szeretem megnézni az olvasott könyvet, mert nem mindig ugyanazt adja vissza, amit éreztem olvasáskor.
Ti hogy vagytok ezzel?
4 megjegyzés:
Szia!
Elég érdekes az a miről írtál...én személy szerint mindig is utáltam a rövidített változatokat,mármint egy esetben volt hasznos amikor a kötelezőket számon érték és gyorsan átfutottam a rövidítést.De amúgy én nem szeretném ha ez lenne a jövő....persze az embernek előfordul hogy nincs ideje olvasni(én 2 hete nem tudom olvasni a könyvet amit elkezdtem),de egy rövidített változat nem jelenthet erre megoldást.Inkább valamelyik nap nem mosogatok el és akkor olvashatok a könyvemből.De komolyra fordítva a szót,szerintem nem adhatja vissza a rövidített változat az eredeti hangulatát!Nem pótolhatja azt....
Tavaly Debrecenből jöttem haza, és elfogyott az olvasnivalóm. A Szabó Magda könyvesboltban megvetem egy Verne-regényt - gyerekként szerettem, és örültem, hogy újraélhetem a történetet. Gyanús lehetett volna, h túl olcsó volt, de csak a vonaton tűnt fel, hogy egy csomó rész hiányzott belőle, pl. a leírások. Hihetetlenül rossz élmény volt. Ráadásul azzal magyarázták a fülszövegben, hogy megcsonkították, hogy így a gyerekek számára tették élvezhetőbbé. Hát.... nem tudom. Ha gyerekként ezzel a változattal találkozom, biztos nem akarom újraolvasni.Így meg másnap elmentem a könyvesboltba és megvettem a díszkiadást :o)- ez meg ment a papírgyűjtésbe. Szerintem kiszúrnak az olvasókkal az ilyen csonka kikadások készítői.
Szervusztok!
részben csatlakozom, én sem szeretem a rövidített sztorikat, bár éppen az egyik bejegyzésem egy ilyen rövidített regény alapján íródott (a Mázlista c., de ezt sajnos még teljes terjedelmében nem adták ki magyarul). Valahogy felszínes lesz a rövidített regény... éppen a lényeg vész oda. Ha választani lehet rövidített és teljes könyv között, én biztosan a teljeset választom (feltéve, hogy jó a történet...).
Én viszont a film-könyv párhuzamot nagyon szeretem! Most pl a Felolvasót olvastam, majd néztem meg és tetszett, hogy 2 különböző aspektusból közelít az író és a rendező, és ettől valahogy több élményben van részünk...
És olyan is történt már velem, hogy a film után olvastam a könyvet, annyira felcsigázott a film. Most pl Susan Minot Este c. könyvét vadászom, a filmet már láttam, érdekes volt, nem is annyira a történet, mint a képek és a hangulatok. Nagyon kíváncsi lettem az eredeti műre is...
Megjegyzés küldése