2010. május 18., kedd

Silvana De Mari: Az utolsó tünde

Egy mesekönyvet ajánlok nektek. Jó szívvel. Felnőtteknek és nem annyira felnőtteknek is.
Nekünk magyaroknak mese ügyben nincs könnyű dolgunk-szerintem. Azért nincs, mert ha találkoztunk a saját hagyományainkból származó mesékkel, többel vagy kevesebbel, és hát... ugye azok azért csak megülnek a lelkünkben, azok valahogyan mércévé állnak össze.
Ehhez képest, amikor bugyuta mesékkel talákozunk, akkor nagy fanyalgás és csodálkozás veszi kezdetét. Fanyalgás, mert a bugyutaság nem emészthető, csodálkozás, hogy mégis hányan megeszik.
Éppen ezért manapság nem tartottam magam különösebb mesekedvelőnek.
Ettől az utóbbi véleményemtől az Silvana De Mari könyve szabadított meg. Milyen jól is tette.

Ugyanis ez a könyv - egy sebészorvos, később pszichiáter könyve- érdekes, izgalmas, lebilincselő és tanulságos. A szereplők tündék, sárkányok, főnixek, hercegek és közemberek, jók és gonoszok, ki-ki képességei szerint. Kalandok az utolsó lehetőségről, a világ megmentéséről, életről, halálról, az utolsó tündéről. Olyannyira szívesen feledkeztem bele a történetbe, hogy még azt is elfelejtettem továbbgondolni, hogy vajon milyen lehetne az utolsó ember története... vajon ki lenne még körülötte, aki segítené vagy hátráltatná. És győzne a jó? Vagy nem?

Úgy hiszem van a könyvnek folytatása is: Az utolsó ork.
Nem hiszem... inkább utánajárok.

A hivatalos fülszöveg:
"A főnixek voltak a legaljasabban korlátolt, tökéletesen ostoba madarak, amelyek valaha is léteztek a teremtésben. Amikor valaki úgy születik, hogy ennyire nincs egy csöpp esze sem, az ne panaszkodjon, ha egyszer csak kihal. A főnix nem tud semmi másra gondolni, mint a farktollaira és a szeme alatti ráncokra. Erről csak annak lehet fogalma, aki ismerte őket. Egy főnixszel beszélni siralmas, mint amikor valaki kiszáradt füvű réten áll, meg nem született virágok között. Még a puszta emléke is kétségebeejtő... Készek elevenen elégni, nehogy megöregedjenek. Nem született új főnix, érted: mindig ugyanaz az üresfejű tyúk született újjá."

És azt a mesés történetet, hogy hogy született ez az ajánló, itt olvashatod. :-)

1 megjegyzés:

ZsuKa írta...

kíváncsi lettem, köszönöm! :-) megszerzem!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails