2010. október 24., vasárnap

Napsütötte Toszkána

Annyira irigy vagyok, majd megpukkadok. De komolyan. ÉN akarok Toszkánában élni, ÉN akarok egy régi házat olajfákkal, ÉN akarom azokat a fenséges borokat inni, mennyei eledeleket enni... no de vissza a valóságba. 

Már egész csinos sorozat kerekedhet a könyvekből, amit mostanság olvastam olasz vidékekről, emberekről, mentalitásról, étkekről (pl. Eat, pray, love olasz színtere; vagy az Extra szűz). És azt hiszem, könnyen meg bírnám szokni. Testem-lelkem ilyen helyen vágyna élni. Már egy csomó olasz szót is ismerek, hála ezeknek a könyveknek :)

Kicsit későn ébredtem rá, amikor már visszavittem a könyvtárba, hogy ki kellett volna fénymásolni a recepteket, de ezt a könyvet úgyis saját tulajdonomban akarom látni, megkérem a Jézuskát, csempéssze be a könyvespolcomra.

Ja, hogy a történet. Nos, ne várjunk nagy kalandokat, csak adjuk át magunkat a mediterrán érzésnek, nevessünk a jópofa anekdotákon, és szerezzük be a könyv folytatását!

Hivatalos fülszövegA könyv egyaránt nevezhető útleírásnak, szakácskönyvnek vagy társadalomrajznak, de leginkább mégiscsak regény. Frances Mayes naplószerűen beszéli el, hogyan teremtettek , férjével igazi otthont egy Cortona melletti régi házban, és leltek második hazára Olaszországban. A látszólag érdektelen apróságok - a ház renoválása, a takarítás nehézségei, az olajfa-liget újraélesztése, a kert szépítgetése, a piaci bevásárlások, a séták, az üldögélés a város fő terén egy erős espresso mellett, a receptek, a dolce far niente, vagyis az édes semmittevés élvezetes olvasnivalót nyújtanak. Az írónő egyszerre tudja rabul ejteni az olvasó gondolatait és érzékszerveit. A sültmalacárus, a zöldséges, a lengyel kőművesbrigád, a házvétel körüli hercehurca, a toszkán konyha megannyi fortélya, a pohárban megcsillanó bor ugyanolyan fontosságot kap, mint a történelmi, művészettörténeti, irodalmi kitekintés. A lét végső értelme és a hideg fokhagymaleves nem is esik olyan messze egymástól. Vagy ha mégis, ebben a hőségben az nem számít. Frances Mayes amerikai író- és költőnő. Az olaszországi Cortonában és San Franciscóban él. Kreatív írást tanít a San Franciscó-i egyetemen. Ez a könyve megjelenését követően több mint két évig folyamatosan szerepelt az amerikai bestsellerlistákon.

Értékelés: 10/10 +mikor utazhatok én is???

3 megjegyzés:

ZsuKa írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
ZsuKa írta...

Én olyan 3-4 éve olvastam és akkor is csak félig... :-(
Engem sajnos nem tudott elvarázsolni, igaz, én a filmet előbb láttam és a könyv csalódás volt ezek után. A Napsütötte Toszkánát letettem a felénél, éppen úgy, mint az Extra szűz-et; a második rész pedig a polcomon csücsül, már 2-3 éve... olvasatlanul. Zsuzsi hatására megpróbálkozom újra! :-)

annamarie írta...

És persze egy-két etruszk cuccot találni a földben, és az sem baj, ha a festővel az irodalomról lehet fecsegni:)
Imádtam én is a könyvet.
Sajnos a film iszonyatosan rossz volt, ráadásul úgy megváltoztatták a történet menetét is, hogy méltó a felirat "A NApsütötte Toszkána című könyv alapján".

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails