Oldalak

2011. január 29., szombat

Jeanne Kalogridis: Én, Mona Lisa


Mielőtt még bárki más is bemenne önként és dalolva -mint én- ebbe a csőbe, hát a történetnek azt hiszem túl sok köze nincs a valósághoz. Illetve talán még annál is kevesebb... Egy középkori (az 1400-as évek vége) környezetbe helyezett romantikus krimi. A kor követelményeinek megfelelően szerelem, intrika, ármány, politika, egy kis művészet, egy kis pestis, sok-sok méreg, hazugságok, árnyalatnyi misztikus vonal, stb... szóval kosztümös thriller; az hiszem ez a műfaj jó megnevezése.
Igazság szerint, megint a saját naivitásom csapdájába estem, el nem tudom képzelni, hogy hogy gondolhattam, hogy sok száz oldalas regénynek lehetnek valós alapjai... a szereplők egy részén kívül semmi nem valós...

Nos a történet:
Egy firenzei gyapjú kereskedő család életébe csöppenünk bele: Anna, a feleség epilepsziás, Antonio, a férj mélyen vallásos, de valami baljós hangulat lengi körül, Lisa, a kislány egyértelműen a címszereplő és Zalumma, a rabszolganő, aki testvéreként szereti és védelmezi úrnőjét. A család sorsa és élete nagyon gyorsan összefonódik Firenze urainak, a Medici családnak sorsával és életével. Szerelmek, vágyakozások, gyilkosságok, melyek mind-mind hatással vannak Lisa sorsára. Rengeteg viszontagság közepette Lisa felnő, próbál boldog lenni, de életébe beleavatkozik a magas politika és egy szövevényes összeesküvés közepén találja magát, mint a legfontosabb kém. És természetesen titokban kezdetét veszi a kép születése is.

A történet nagyon összetett és szerteágazó, de szépen kidolgozott, sehol nem éreztem benne logikai bukfencet, elvarratlan szálat. Minden megkezdett vonal a végére szépen összeért, magyarázatot kapott, majd gyönyörűen illeszkedett bele a nagy egészbe.
Az egész történet mozgató rugója a szeretet és a hatalom, a hatalomvágy.
Egyértelműen Lisa és szeretteinek szemszögéből látjuk a történteket; nem is kísérli meg az írónő megmutatni az ellenfél érzéseit, így a rosszak könnyen tudnak rosszak maradni, a jók pedig természetesen feddhetetlenek - Lisa apján kívül nem is nagyon van a történetben kétértelmű szereplő, de neki Lisa megbocsát, hát mi se tegyünk másként...

Ha az elején (első harmad) sikerül átjutnunk, könnyen olvasható, kicsit túlságosan könnyen is. Az elején található előkészítés nekem nehézkes és hosszú volt, de ez után stílusa gördülékennyé válik, jegyeiben minden olyat tartalmaz, ami egy romantikus regényhez elengedhetetlen.

Évszaktól függetlenül: strandkönyv, legalább egy hetes, vízparti nyaraláshoz. Nem igazán elgondolkodtató, inkább szórakoztató, bár abból nem a top.

Az írónő a középkori nők írója; magyarul megjelent további könyvei: A Borgia menyasszony és a Medici Katalin, a démoni királyné.

10/6

A hivatalos fülszöveg:
Egy nő portréja, melyen az arcvonások az évszázadok során megfakultak, de így is mindmáig izgalomba hoz megannyi embert. Egy zseniális polihisztor, az emberiség történetének egyik legkiválóbb képzőművésze, aki bár számos tudománynak, s az élet számtalan titkának avatott ismerője volt, mégis mindenkinek ezt a festményt juttatja elsőként eszébe... Jeanne Kalogridis amerikai írónő nem mindennapi feladatra vállalkozott: elmeséli Mona Lisa életének történetét, s egy önmagában is lenyűgöző és drámai történelmi korszak keretei között közelről megismer kedhetünk Leonardo da Vincivel, Michelangelóval, Botticellivel, a művészetpártoló Lorenzo de Medicivel, Savonarolával, uralkodók, művészek, egyházfik és intrikusok egész sorával. A tizenötödik század végi Firenzében járunk, s aki elolvassa ezt a meghökkentően izgalmas, sodró erejű regényt, megismerheti Mona Lisa szerelmének megrázó történetét, sőt arra is kaphat egy lehetséges megfejtést, ki is volt valójában ez a titokzatos hölgy.

Nincsenek megjegyzések: