Szavazásra bocsájtom

Van néhány (höhh) könyv, ami szemrehányóan néz rám a polcról: olvass már el!
Na, melyik legyen az első? Szavazás a bal oldali sáv tetején.

Őszikék

Mostanában ezeket olvastam:

Jostein Gaarder: A kártya titka	2012. szeptember 1., 06:59 →2012. október 5., 07:52		Ugrás
Vámos Miklós: Zenga zének	2012. október 5., 07:54 →2012. október 12., 11:33		Ugrás
Tisza Kata: Reváns	2012. október 5., 07:53 →2012. október 12., 11:33		Ugrás
Polcz Alaine: Asszony a fronton	2012. október 5., 07:55 →2012. október 12., 11:34

De milyen jó, csak kimásolom a molyról, hát nem kényelmes?

Gaarder belépett a kedvenc íróim társaságába. Csodás meséket sző, nem szokványos, nem kiszámítható. Vár még a Narancsos lány és a Sophie világa -mindkettőt happoltam. 9/10 + csokitörpék

Vámos könyve a jellegzetes Vámos-könyvek közé tartozik, nem meglepetés, de nem is csalódás. A vallás és a politika abban az időben ('50-es évek) még antagonisztikus ellentétben álltak, ma már nehéz megérteni egy bizonyos kor alatt, hogy milyen is lehetett Öcsinek az élete. Én még voltam úttörő, van némi fogalmam a belénk sulykolt ideológiákról. 7/10 + Mókus örs

Tisza Kata könyvét is happoltam, de gyorsan re-rerukkoltam. Miközben olvastam, rájöttem, hogy már korábban is próbálkoztam vele -könyvtári példánnyal-, és már akkor sem szerettem. Az első sztori még jónak ígérkezett, de minden további egyre gyengébb és gyengébb lett. Felfújt lufi. 5/10 +médiacsirke

Polcz Alaine-től ez volt az első könyv, amit olvastam. A Kossuthon hétköznaponként éppen az Asszony a fronton hallható 1 óra után, hangoskönyvként, a szerző tolmácsolásában. Előre lehetett sejteni, hogy nehéz könyv, fejbevágó könyv, de különös módon nem telepedett rám, nem volt tőle gyomorgörcsöm. Inkább könnyebbséget érzek, hogy nekünk nem kell ilyenben élnünk. Bár biztosan az akkori emberek sem gondolták a II. vh. előtt, hogy részük lesz ilyen borzalmakban pár évvel később. 8/10 + tömény múlt.

Sic transit... 2.

Bár már 2 hónapja azt írtam, hogy befejezem a rukkolázást, akkor a beérkezett-beérkezendő könyvek egyensúlyának felborulása miatt még egy kicsit nem hagytam abba.

De most már igen, tényleg eljött az a perc.

Egyáltalán nem rukkolnak már elő jó (=nekem tetsző) könyvekkel az emberek, túlságosan felhígult az egész. Általában minden könyv megérkezik, nekem ezzel annyira még nem volt gondom, bár most is vank sok napja várt könyvem, nem aggódom emiatt.

Pár napja találkoztam egy kis hülyével, gyerekem lehetne a koránál fogva, mégis úgy beszélt velem, mintha együtt homokoztunk volna a játszótéren. Nekem ilyen idiótákra nincs szükségem.Ez volt az utolsó csepp a pohárban.

Hogy mi még?

- mostantól a könyvekre sorrend van, nem jelenik meg addig az aktualitások között, míg a happolásra bejelölők között 1 perces időközönként ki nem megy a mél-értesítő. Miközben én pont azért nem jelöltem be a hiányzó, ámde vágyott könyveket, hogy ne kelljen utólag az értesítők felett búsulnom -hiszek az F5 hatalmában!

- nincsenek jó könyvek, már csak amolyan ,,valamire csak jó lesz" kategóriájúakat tudok happolni

- szabad teleszemetelni Julia-Romana- Jenny kategóriájú szarokkal, mert pont jár érte

- szabad feltenni elavult tankönyveket a '80-as évekből, mert pont jár érte

- sok az új felhasználó, aki egyből rányomnak a Passzolom gombra

- sok az új felhasználó, akik nem olvasnak szabályzatot

- sok a postaköltség ---> bár az utóbbi 1 hónapban mindent simán, ajánlás nélkül, 200 Ft-os postakészben küldtem. Ez rizikós, de minden könyvem megérkezett a címzetthez.

- a fb-on volt egy jó közösség, de most már csak a nyifi-nyafi, az egymás lenyomása megy, hátkösszép

Mindent egybevéve azért inkább jó volt, mint rossz, hiszen lett 115 lezárult happolásom (hú, ez most engem is meglepett), és ebben vannak nagyon-nagyon remek könyvek is, és olyanok is, amikről korábban nem is hallottam, de most így az enyémek lettek és örülök nekik.

Köszönöm az elmúlt ~4 hónapot, Rukkola, minden jót neked (féltelek)!

Baráth Katalin novellái -ingyen

Tessék, szépen le lehet innen tölteni, tökéletesen legális:
http://afeketezongora.blogspot.hu/2012/10/e-novellaskotet-ajandekba-nektek.html

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

A cirkusz váratlanul érkezik.

Jövetelét nem jelzi semmi.

Egyszerűen csak ott van, holott tegnap még nyoma sem volt.

Ez a világ egyszerre ragyogó és sötét. Nem akarsz majd kilépni belőle.

Az éjszakai cirkusz fekete-fehér sátraiban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!

A varázslat és a füst mögött azonban ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermek koruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másikon. Sokáig nem is sejtik, hogy mestereik egy olyan játszmába kényszerítették őket, aminek a végén csak egyikük maradhat életben. Ám Celia véletlenül rájön erre, s feladva a versenyt, közösen lenyűgöző varázslatba kezdenek. Erejüket onnantól fogva csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben gyanútlanul egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a meleg. Mestereik azonban megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, és közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen kiutat látnak, de ahhoz minden tehetségüket latba kell vetniük...

Az Éjszakai cirkusz 2011 szeptemberében jelent meg Angliában és Amerikában, azóta számos nyelvre lefordították. Több héten át vezette a The New York Times bestseller-listáját, 2011-ben pedig jelölték a Guardian legjobb elsőkönyves díjára.

A bestseller alapján 2013-ban elkészülő film forgatókönyvírója a Jane Eyre című filmben végzett munkája révén híressé vált Moira Buffini, producere pedig a Twilight-sorozat mögött álló Summit Entertainment és a Harry Potter-filmek producere, David Heyman lesz. 

Anyám. Ez a könyv... nem nagyon tudok róla spoiler nélkül beszélni, inkább tennék ide nektek néhány képet, ami egy teljesen más könyvből készült film kockáiból készült szubjektív válogatás (Neil Gaiman: Tükörálarc), mert a hangulata szerintem pontosan ilyen:

Látod, érzed már? ilyen szürreális, álomszerű, mesés, sodró a történet. A cirkusz csak éjszaka tart nyitva, sok-sok sátorral, mindegyik külön tematikával, szokatlan, mágikus előadásokkal, történésekkel...

Számomra minden szereplő fontos volt, mindegyik a helyén volt, egyiknek a szerepe sem volt homályos (több blogban is olvastam olyat, hogy egyik-másik mellékszereplőt túlságosan is mellékesnek találták). 

A  belőle készülő filmet nagyon várom.

Jajj, de kellenek a lelkemnek az ilyen könyvek!

Értékelés: 10/10 + el vagyok varázsolódva

Sic transit gloria mundi

Rövid életű rukkola-lázam csillapodóban, gyógyír volt rá a bizalmatlanság megszületése.

Roald Dahl: Matilda

Először is tisztázzuk: ki az a Roald Dahl? Ebben a wikipedia lehet a segítségünkre:

Roald Dahl (1916. szeptember 13. – 1990. november 23.) norvég származású, Walesben született angol nyelvű novellista, regény- és forgatókönyvíró. Az 1940-es években gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt való könyveivel szerzett hírnevet és lett a világ egyik legsikeresebb írójává.

Számos műve jelent meg magyarul, köztük a Karcsi és a csokoládégyár, a Matilda (mindkettő fordítója Borbás Mária), a Szofi és a HABÓ (ford.Nagy Sándor) c. meseregények, valamint a felnőtteknek szánt Meghökkentő mesék. Több művéből filmsorozat, játékfilm, ill. rajzfilm is készült.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Roald_Dahl

Na, most már képben vagyunk, a Charlie és a csokigyár c. filmet biztosan majd' mindenki látta (és élvezte).

Szóval ez a jóember írta meg Matilda történetét is.

Ez a kislány hasonlít egy cseppet Harry Potterre: fura magányos kisgyerek, akivel nevelői (jelen esetben a saját édesszülei) egy cseppet sem törődnek, púp a hátukon, a másik gyerekük az, aki hozzájuk hasonlít, ő kapja a több figyelmet.

A történet során Matilda is varázsol egy picit, de a filmváltozat címével ellentétben (Matilda, a kiskorú boszorkány) nem igazán boszi.

Rövid kis könyvecske, nehéz spoiler nélkül beszélni róla, így inkább azt említem még meg, hogy remekbe szabott a fordítás, különös tekintettel a nevek megmagyarítására. Igazi jó gyerekkönyv. Az én példányom az a kiadás, ahol a filmből vett képkockák illusztrálják a történetet, jópofa.

Hivatalos fülszöveg: Matildával sok a baj. Falja a betűket, könyvtárnyi olvasnivalót cipel haza, valóságos fejszámoló művész. Szülei szörnyülködve szemlélik leányuk különcségeit, s megpróbálják rávenni az egyetlen értelmes elfoglaltságra, a televízió bámulására. Matildával azonban nem sokra mennek. Iskolába akar járni és tanulni szeretne. Itt találkozik a tündéri tanító nénivel, Édess kisasszonnyal, és a félelmetes igazgatónővel, Ordass kisasszonnyal. Számtalan torokszorító és mulatságos kaland közben döbben rá, hogy csodatevő képességgel is rendelkezik… 

Matilda fordulatos és meghökkentő története Roald Dahl legújabb, ifjaknak szóló fantasztikus varázslata.

Értékelés: 9/10 + néhány napig kitartó esti mese

Lélekbonbon

Kedves Steiner Kristóf!

Először is bocsánatot kell kérnem tőled, amiért annyira mást gondoltam rólad (aha, az a tipikus magyar celeb), aztán írsz egy ilyen könyvet, ami minden, csak nem tipikus, és nem celebes.

Számomra ez a könyv nem is bonbon, hanem Bagoly Berti-féle mindenízű drazsé. Milyen könyvben fér meg a kabbala, Madonna, Barbie baba, a jóga, a menage a trois, a fura, de mégsem fura találkozások, az autokrata unokanővér, a... nem is folytatom.

Tehát kedves Kristóf, azt hiszem, remek könyvet alkottál, többet adtál, mint amit leírtál, és ezt én most értem, más meg nem biztos.
Nagyon szeretném elolvasni a többi könyvedet is, remélem, egyszer hozzájutok.

Egy történetet szeretnék kiemelni, egy jemeni fiúról, akinek kincs van a torkában, ámde nem bír közönség előtt énekelni. De mégis :) pedig Madonna az, aki közös turnét szervezett vele, ami nem piskóta, lássuk be.

Isaac történetét köszönöm leginkább az egész könyvből. És ezt a dalt.

Hivatalos fülszöveg: Steiner Kristóf második könyve leginkább egy doboz szellemi csokoládéhoz hasonlatos: bárhol felnyithatjuk, és szemezgethetünk a hetvenkét történet, emlék, gondolat, álláspont, vagy szokatlan párbeszéd között. 

A „buddhista családban nevelkedett, Izraelben élő vegán, meleg kabbalista celebritás” a ráaggatott címkéket olykor leszaggatva vagy azokra önironikusan ráerősítve hol viccesen profán, hol szándékosan gejl, hol meglepően mély, és ezúttal édesen kesernyés „lélekbonbonokkal” kínálja meg azokat az olvasókat, akik a szerzővel együtt hisznek benne: miként az étel, a boldogság is csak akkor igazán finom, csak akkor valódi, ha megosztjuk valakivel.

Értékelés: nem akarom pontozni, nem is fogom. Egyszerűen nem érzem helyénvalónak.

Guillaume Musso: Ott leszel?

Eltelt néhány hónap (inkább év), amióta nem volt kezemben Musso-könyv, de még mindig a kedvenc íróim közé sorolom,

Visz a történet, sodor, nekem csak tartanom kell vele a ritmust, nem hagyni magamat kizökkenteni -ez mondjuk nehéz 3 gyerek, munka, háztartás, költözködés mellett, de 2 nap alatt még így is sikerült végeznem vele.

A történet a klasszikus ,,mi-lett-volna-ha?" spekulációra épít, de itt lehetőség van arra, hogy az elméletből gyakorlat váljék. Elliottnak módjában áll meghatározott számú alkalommal visszatérni az időben, és változtatni néhány dolgon.

Bár nem mindig tűnik úgy, hogy a változtatás pozitív eredményt hoz, a végén mégis minden a helyére kerül.

Úgy szerettem ezt a könyvet is Musso-tól. Remélem, minden könyvét lefordítják magyarra -vagy kénytelen leszek megtanulni franciául :) 

Várok a héten még egy Musso-könyvet, nagyon várom...

Érdekességképp: Musso napra pontosan fél évvel öregebb nálam. 

Hivatalos fülszöveg: Kezedben a lehetőség, hogy változtass a múlton! Elliott Cooper, a neves San Franciscó-i sebész harminc éve nem tudja elfelejteni élete szerelmét. A bájos Ilenát baleset érte, de Elliott azóta is önmagát vádolja a haláláért. Aztán egy napon, amikor a Vöröskereszt önkénteseként éppen Kambodzsában dolgozik, különös ajándékot kap egy hálás öregtől: egy fiolát, tele kicsi, sárga pirulákkal, és egy mágikus ígéretet: ha sorra beszedi őket, újra láthatja Ilenát. Elliott élete új értelmet nyer: egy-egy napra visszatérhet a múltba, és találkozhat szerelmével, sőt, egykori énjével, az akkor harmincéves, forrófejű és forróvérű fiatal orvossal. Vajon jóváteheti-e a hibát, amit annak idején elkövetett, megakadályozhatja-e Ilena halálát, újraírhatja-e kettejük közös történetét? Guillaume Musso Franciaország egyik legsikeresebb kortárs írója. Fordulatos, finom humorú és az élet szépségébe vetett hittel teli regényeit huszonnégy nyelvre fordítják. Az Ott leszel? páratlan utazás, amelyet megtéve kicsit máshogy tekintünk saját életünkre is.

Értékelés: 10/10 + telitalálat idézetek (ne ugord át őket a fejezetek elején!)

Lady Chatterley szeretője

Azt hiszem, ez a könyv abba a kategóriába tartozik, amiről mindenki hallott ugyan, mindenkinek vannak róla elképzelései, de valójában kevesen olvasták. Ezidáig magam is így voltam ezzel.

Első happolásaim egyike ez a könyv, zsigerből választottam, és milyen jól tettem!

A fülszövege szerint pornográf jellege miatt kora botránykönyvének számított, többször be is tiltották. Mai szemmel egyáltalán nem az. Köze sincs A szürke ötven árnyalata-féle öncélú keménykedéshez. Ebben a könyvben nagyon sok a pszichológia, még ha nem is direktben. Mélyrehatóan elemezgeti a nő-férfi kapcsolatot, ugyanazt a kérdést több szemszögből is megvizsgálva. A könyv igazi értéke számomra ezekben az eszmefuttatásokban van, nem a testiség leírásában -egyébként aki ez utóbbi miatt veszi meg, az csalódni fog, mert nem ezzel van tele a könyv :)

A történet röviden: Lady Chatterley egy fiatal skót asszony, akinek a férje egy sérülés miatt tolószékben éli az életét, és annak jellegéből következően képtelen a házastársi kötelezettségei ellátására (de szépen körülírtam, nem? :D ) Az asszonynak persze vannak szükségletei... igazi férfira akad a vadőr személyében, aki egykor katonatiszt volt, tehát ragadt rá némi jómodor is. Innentől jönnek a bonyodalmak. Aminek a megoldását nem kapjuk meg egészen a könyv végén, olyan félig-meddig befejezett, de ez nem is baj, hiszen az életben sincsenek igazán befejezett történetek, minden egy folyamat, nem igaz?

Hivatalos fülszöveg: 

Constance egy szerelem nélküli házasságban él deréktól lefelé mozgásképtelen gazdag férjével, előkelő birtokukon. Az arisztokrata fiatalasszony szenvedélyes viszonyt kezd férje szolgálójával, aki nyers erejével és magatartásával, alsóbb osztálybéli származásával, és nem utolsósorban férfiúi bájaival legyőzi Constance minden fenntartását, és bűnre csábítja… D. H. Lawrence botrányos regénye máig felkavaró erővel tárja fel egy férjes, ám magányos asszony vágyainak szenvedélyes beteljesülését. A felvállaltan érzéki, sokszor pornográf jelenetei miatt többször tiltólistára került mű nyíltan szól a szenvedély erejéről, amellyel gyilkolni éppúgy lehet, mint új életet adni, vagy legalább elfogadni önmagunkat, vágyainkat, angyali és ördögi mivoltunkat.

Értékelés: 9/10 + párkapcsolati analízis

Rukkolok, happolok

...és ennek ezután külön oldalon adok hangot :) közvetlenül elérhető a felső sorban, lapozható fülként.

Körké(rdé)ses

1. Egyszerre egy könyvet olvasol csak, vagy szoktál párhuzamosan is többet?

Általában egyet, nagy néha kettőt, ennél többet nem igazán. Van, hogy az egyiket gyorsan vissza kéne vinni a könyvtárba, de a másiknak is jó a sztorija -olyankor az egyik stabilan a lakás legkisebb helyiségében található, szükség esetére :)

2. Mi a fontosabb szerinted egy jó regényben? A szerethető, azonosulható karakterek vagy a történet újszerűsége?

Nem tudnám különválasztani. Legyen jó a történet, de kidolgozott karakterek nélkül meglehetősen élvezhetetlen a legjobb sztori is.

3. Bírod a sok, és hosszadalmas leírásokat?

Bírom-e a sok, hosszadalmas leírást? Nem. Bevallom, ezeket legtöbbször átugrom.

4. Emlékszel arra a könyvre, amely után megszeretted az olvasást?

Nekem úgy rémlik, mindig is szerettem olvasni, nincs ilyen kiemelt könyv. Már úgy mentem iskolába, hogy tudtam olvasni, és használtam is ezt a tudásomat, egész biztos már nagycsoportosként elolvastam pl. a Mosó Masát.

5. Mennyire ragaszkodsz a kedvenc szerzőidhez, műfajaidhoz, és mennyire vagy hajlandó kipróbálni új szerzőket, műfajokat?

Ragaszkodom, Stephen Kingtől pl. megvan a legtöbb magyar nyelven kiadott könyv. Viszont elengedni is bírom, feltettem már a rukkolára olyan könyveit, amit nem annyira szerettem tőle. Műfajokat általában nem kóstolgatok újakat (nem hiszem, hogy valaha is mangákat kezdenék olvasni), de új szerzőket szívesen. Leginkább kortárs női szerzőkkel vagyok kezdeményező kedvemben.

6. Csak regények, vagy szakkönyvek is játszanak?

Pedagógiai, pszichológiai is jöhet.

7. Volt álomszakmád gyerekkorodban? Most visszanézve azt csinálod/tanulod, vagy teljesen mást?

Nagyon sokáig tanítónéni szerettem volna lenni, de mindenki lebeszélt. Lettem helyette nagy sokára andragógus, ami némileg határos a pedagógusi pályával, de mióta kisegítek a helyi könyvtárban, azt gondolom, könyvtárosnak kellett volna mennem. Még benne van a pakliban, hogy elvégzek egy segédkönyvtárosi képzést.

8. Zavar, ha egy regény nem happy enddel végződik, vagy nem pozitív figura a főhős?

Nem, egyáltalán nem.

9. Mennyire van hatással rád a borító? Megveszel egy könyvet, csak azért, mert tetszik a külseje?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a borító nem befolyásol, de nem csak az befolyásol. Amúgy én nem veszek könyveket már jóideje. Vagy kiveszem a könyvtárból, vagy átveszem, amit postán küldenek a rukkolók :)

10. Elolvasol valamit csak azért, mert rengetegen olvassák éppen, vagy felkapott, netán ömlik a reklám az adott regényről?

Igen, és van úgy, hogy nem csalódom (Vándorsólyom kisasszony), és van úgy, hogy nagyon (Szürke ötven). Jellemzően inkább nem csalódom, körbe szoktam járni több bloggernél is. Nekem leginkább az ő véleményük a mérvadó, nem a hivatásos kritikusoké.

11. Szerinted mennyire elterjedt, hogy aki rendszeresen olvas, az előbb-utóbb írni is fog, vagy eljátszik a gondolatával?

Nem tudom, biztosan eléggé. Én is írok, sokat, ámbár nem könyveket.

Rukkola

Azt hiszem, a könyves bloggerek zöme nem tudja -és talán nem is akarja- kikerülni a legújabb őrületet, a rukkolázást. Ez egy nagy könyvcserélős játszótér, ahol a felkínált könyveinkért pontot kapunk, a célbaérés szintén pontokat jelent nekünk, ezeket a pontokat pedig arra használhatjuk, hogy mi magunk is válasszunk a sok tízezres kínálatból magunknak valami kedvünkre valót. Jó kezdeményezés, egyelőre némi gyerekbetegséggel.

Sokan állítják, hogy függőséget okoz, van benne némi igazság, ámde a postaköltség összege, na az ki tud gyógyítani belőle...

Mások is írnak a rukkolázás jelenségéról:

http://librarian.blog.hu/2012/07/31/a_rukkola

http://diamantolvas.blogspot.hu/2012/07/oromkodes-rukkola-miatt.html

http://tunderke.blogspot.hu/2012/08/rukkolaa-regi-konyveim-uj-otthona.html

http://zakkantolvas.blogspot.hu/2012/08/rukkola-20.html

Szabó Magda: Az ajtó

Egy történet… ami staccato-élményeket hagy maga után...

Egy rendkívüli történet átlagosnak tűnő emberekről…, érzésekről…, érzelmekről…, az elfogadásról…, gondolatokról…, szándékokról…, tettekről…, önfeláldozásról…, hősiességről…, egy szóval életekről. Nem egyszerű életekről, de mégis csak életekről.Mesél anyákat meghazudtolóan szeretni tudó, soha anyává nem váló asszonyokról; vagy talán inkább fizikai kényszerűség nélkül anyává váló asszonyokról… Mert Magduska is…Megrázó…, de letehetetlen. Minden fejezet önálló katartikus élmény. Szívszaggató, feljajduló... együtt halós…

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Szabó István mit tett vele? Mit tesz együtt velem a két legkedvesebb Szabó-m?

Nagyon jó szívvel ajánlom! Olvasni is és Kútvölgyi Erzsébet előadásában a hangoskönyvet is!
Értékelésem: 12/10

Hivatalos fülszöveg:

Ez a könyv, pontosabban mostani új kiadása, több okból kivételes állomás írói életutamon: elsősorban amiatt, hogy míg készült, szüntelenül azt éreztem, hasztalan tettem papírra, senkit nem fog érdekelni Szeredás Emerenc, még kevésbé az én nem is valami vonzó arcképemet rögzítő gyónás, mely összetört tükörcserepekből egybetákolt keretbe szorítja az írót és a megsérthetetlen, mégis megsértett igazságot. A mindig is mitológiai személyiségnek érzékelt Emerenc aztán megtette első csodáját: az első kiadás megjelenése utáni héten már nem volt kapható története, a könyv üzenetét, amelynél magánabb magánügy igazán nem volt elképzelhető, személyes ügyüknek vállalták fel azok, akik az írót élete minden buktatóján átsegítették: az olvasók. A sepregető öregasszony, aki ha teheti, mindenki útjából el iparkodott seperni a bajt, veszedelmet, áthágta a magyar határt, alakját éppúgy ismerik német földön, mint az Északi-tengernél vagy Svájcban, a Columbia Egyetem Kelet-európai Arcképek sorozatából holdtükör arcába nézhetnek az olvasni szerető New York-iak. Lakásomat vadidegenek keresik fel miatta, állnak az erkélyemen, ahonnan még látni egykori otthonát, kértek tőlem már fényképet róla és valami emléket Viola kutyáról. Az Európa Könyvkiadó is nyilván Emerenc ösztönzésére döntötte el, hogy mikor újraindítja a szerző életműkiadását, nem a pályakezdő Freskó megjelentetésével teszi, amikor az arénába visszatért fiatal író szenvedélyének lángjai először lobbannak a higgadttá modulált mondatok között, hanem Az ajtó-val, amely alkotója jelenlétét harmincnégy nyelven igazolja vissza a nemzetközi könyvpiacon. Testi anyámnak, Jablonczay Lenkének megépítettem a síremlékét a Régimódi történet-ben, negyedszázad eltelte után nem hittem volna, hogy lesz még egy kifizetetlen adósságom. De lett, s ennek kiegyenlítése Az ajtó: halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását. Mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Becstelen adósa volnék, ha én el nem mondtam volna róla azt, amit meg én tudtam.

Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

Hmmm... hmmmm...

Mit is írhatnék, mit is írhatnék...?!?!

Ez is egy "olyan" könyv...
Olyan, amelyikben betűk vannak, sorok, mondatok, lapok és egyszerre mi is valahogy beleszövődünk, belekeveredünk és elveszünk...

Egyszerre szól a könyv magáról az olvasás és a könyvek szeretetéről és egy történetről. Illetve nem is egy történetről, hiszen, mint az a könyv vége felé az egyik főszereplő szájából elhangzik: Mindenkinek megvan a maga története...

A könyv első részében Margaretről olvashatunk - azért olvashatunk, mert megismerni majd csak sok-sok oldal múlva lehet szerencsénk -, aki egy antikváriumban él és hódol a könyvek iránti imádatának, amiben édesapja is partnere, sőt tanító mestere. Lassan kibontakozik Margaret tragédiája, az ikerség... ennél a pontnál kicsit megbillent a könyv a kezemben, már-már letettem... személyes érintettségem van a témában... de nem bántam meg, hogy nem tettem le, viszont azt el kell ismerjem őszintén: nem könnyű könyv.

Sötét, depresszív. Minden oldalát, minden sorát, minden betűjét belengi valamilyen nyomasztó hangulat és ez alól csak a történet végén kapunk néhány pillanatra feloldozást, igaz akkor sem a főszereplőktől.

Gyönyörűen ír D. Setterfield a olvasásról, az olvasás élményéről, azokról a pillanatokról, azokról érzelmekről, melyek egy könyv kézbevételekor ébrednek az emberben. Szívemből beszélt; én sem tudnám (mi több nem is tudom) szebben megfogalmazni a kinyílás és befogadás felemelő, bensőséges, már-már áhítatos pillanatait. Hosszan, de olyan érzékletesen ír a könyvek szeretetéről, hogy az egy pillanatra sem unalmas; a saját, soha meg nem fogalmazott érzéseimet láttam viszont a papíron. Emiatt aztán a történet lassan indul be, bevezetések sorozata után, de meglepően ez cseppet sem zavaró. Nekem nagyon tetszett. Nem tudom mi volt benne az a valami, ugyanis más esetben röviden csak annyit mondanék: a történet eléggé vontatottan indult... Talán az, hogy olyan, mint egy álomvilág... amiből hamarosan a rideg valóságba, igaz meseszerű valóságba érkezünk, ám a mese sarka néha meglibben és kilátszik, hogy az egész nem más, mint megtévesztés, titkok sokasága, alakoskodás, megkockáztatom hazugság... egy ál-világ.

Akkor vissza a történethez:
Margaret édesapja antikváriumában éli napjait. Nagyon más, mint a többi ember, de ő mindig is más volt. Neki inkább csak az édesapjával van kapcsolata, jóllehet az édesanyja is él, de ...
Azután kiderül, hogy Margaret iker-pár élő "fele" és kezd világossá válni a másság oka is.
Margaret egy nap levelet kap egy híres, titokzatos írónőtől azzal a félkéréssel, hogy írja meg az élettörténetét; azt az életrajzot, melyet eddig soha, senki sem ismerhetett: a valóságot, az igazit! Itt voltak részek, melyek engem kicsit zavartak, de nem voltak ezek olyan nagy problémák... csak kis hullámok a tavon.
Margaret elvállalja a feladatot és az írónőhöz utazik, a házában lakik, az ételét eszi és belefolyik az életébe is, ahogyan az írónő is, az egész miliő Margaretébe. Mindez megviseli Margaretet. Menne is, maradna is; néha megy, néha marad... látomásszerű állapotok váltják fel a valóságot, de egyfajta feszítő türelmetlenség végig jelen van.
Margaret egy idő után nem csupán lejegyzi Vida Winter életét, történetét és szavait, hanem nyomozásba kezd, utánajár a dolgoknak, kutat; meg akarja érteni az ismert részeket, kideríteni a titkokat. Innentől helyenként inkább krimit olvashatunk, egyre kevésbé hasonlít az első rész elmélkedős belső utazásához.
Végig lappang valami baljóslatú hangulat a könyvön, ami a végkifejletben teljesen meglepő, váratlan fordulatban teljesedik ki... (megjegyzem, nem feltétlenül a történet alakulása ejtett rabul)

Nekem nagyon tetszett, nem bántam meg, hogy végig olvastam, bár a befejezés másnapján olyan nyomott voltam tőle, mintha legalábbis beteg lennék. Nem hagy békén azóta sem... Ahogyan Margaret is megfogalmazza a könyv végén: Vannak könyvek, melyek után nem szabad újabbat kézbe venni egy ideig, mert ülepednie, tisztulnia kell az élményeknek...

10/10

És akkor a hivatalos fülszöveg:
Margaret Lea kisasszony egy angol kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapja antikváriumban dolgozik, s mivel imádja a letűnt korok stílusát és történeteit, rég elhunyt írók életrajzának megírásával szórakoztatja önmagát és olvasóit. Egy nap azonban furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki felkéri, írja meg az ő életrajzát is. A leghíresebb élő angol írónő életéről már sokan írtak, de minden biográfusának más és más élettörténetet mondott el. A legfurcsább talán mégis az, hogy első művében a címben ígért tizenhárom történet helyett csak tizenkettő szerepel. Vajon csak véletlenül maradt ki, vagy szándékosan nem került bele? Ez a sok rejtély elegendő ahhoz, hogy Margaret elfogadja a felkérést és elinduljon az írónő házába, ahol még több titok, meglepetés és szellemi kaland vár rá...