2010. február 4., csütörtök

Nem nekem való könyvek

Időnként előfordul, hogy mellényúlok, de az meglehetősen különös és ritka alkalom, hogy a 6 könyvtári könyvből 3 is hümhüm.

1.Charlaine Harris: Inni és élni hagyni
Hivatalos fülszöveg:
Sookie Stackhouse pincérnő a louisianai Bon Tempsben. Csinos, de csendes lány, aki nem jár el szórakozni. Oka van rá. Sookie ugyanis olvas mások gondolataiban. Bill magas, sötét hajú, jóképű srác – és a lány egy árva szót sem hall a gondolataiból. Tehát pontosan az a fajta pasi, akire egész életében várt...
Azonban Bill szörnyű titkot rejteget; ő ugyanis vámpír. Váratlanul Sookie egyik kolléganőjét megölik, nem is akárhogyan – miközben megátalkodott vámpírok csoportja veszi üldözőbe Billt. Az idegeneknek tervei vannak Sookie-val, a kérdés csupán az, ki tudja jobban és gyorsabban kihasználni emberfeletti képességeit.
CHARLAINE HARRIS a világ sötét oldalára kalauzol minket. Magával ragadó bestsellerében mesterien népesíti be világunkat vámpírokkal, nem kevés humorral és izgalommal fűszerezve. „Anita Blake rajongói imádni fogják” – Publisher’s Weekly „Pikánsan pokoli” – Dallas Morning News
kép és fülszöveg: bookline.hu


Elkezdtem, de nem. Egyszerűen nem. pedig annyi helyen dicsérik, sokak szerint jobb, mint a Twilight-saga, bár nekem azzal szemben is vannak fenntartásaim (az első kötet egész jó, a második már nem annyira, a harmadikat még csak elkezdtem, de nem érzek égető késztetést a továbbolvasásra).

2. Verebes István: Ornél
Hivatalos fülszöveg:
Benede Kornél, azaz Ornél, fényképész, aki huszonegy éve él feleségével ugyanabban a lakásban. Úgy él, ahogy sokan ma Magyarországon. Se szenvedélyes szerelem, se nagy lakás, se utazások, se fényes karrier. Aztán egy nap meglátja szomszédja lilával kicsempézett fürdőszobáját, és Ornél fellázad unalmas élete ellen, elhatározza, hogy ő is „befut”. A vakszerencsének köszönhetően bekerül az egyik tévé körülrajongott show-műsorába, és a nézők azonnal ráharapnak. Ornélt kezelésbe veszik a sztárcsinálók, és karrierje egyre meredekebben ível felfelé. Lecseréli ruhatárát, szokásait, lakhelyét és feleségét, és aztán… Verebes István első regénye igazi szenzációt sejtet, hiszen szerzője kellő rálátással írja meg a média ezerszer felmagasztalt és elátkozott világát; elsőkkel és utolsókkal, tehetségekkel és dilettánsokkal, sztárokkal és kontárokkal. Hogy az én barátom ért az íráshoz, azt eddig is tudtam. De hogy regényt…! És ilyen jót! Erről azért nem volt szó! Akkor ő most író lett?!... Azanyja!... Most irigykedjem, vagy gratuláljak?! Kern András A könyv olvasása közben remekül szórakoztam. Felismertem a hazai televíziózás valóságos alakjait, folyamatait, és azok kisszerűségét. Verebes ezzel a könyvvel elérte a „kint is vagyok, bent is vagyok” szabadságát. No de hogyan tovább!? Jakupcsek Gabriella

Én nem is tudom, hogy feltételezhettem Verebesről, hogy tud írni. Annyira nyögvenyelős, vontatott, az ember nem is tudja, mi a fenét akar leírni, most akkor mondja, vagy nem mondja?!
Véleményem vszeg nem egyedülálló, mert a bookline.hu olvasói értékelése: 
kép és fülszöveg: bookline.hu

3. Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
Hivatalos fülszöveg:
Mit tegyen az ember, mármint a főhős, ha kilencéves, New Yorkban él, és 2001. szeptember 11-én eltűnt a papája? Ha nincs más fogódzója, csak a régi holmik, és az apja utolsó telefonhívásai az üzenetrögzítőn, amit el kell dugnia a mamája elől? Mit tegyen, ha talál egy titokzatos borítékot, amelyben csak egy kulcs lapul, és a papíron egyetlen szó: Black? Mi mást? Fel kell keresnie az összes Black nevű embert New Yorkban, és megtudakolnia, hogy milyen zárat nyit a kulcs. Ami 216 lakáscím. Vagy megkeresni a zárat, bár köztudott, hogy minden 2777-ik másodpercben egy újabb zár születik New Yorkban. Egyszerű. Csak közben számos más kérdés is akad.

Hogy miért vettem ki ezt a könyvet... talán a címe volt annyira fura, hogy muszáj volt jobban szemügyre venni. Nem is állítom, hogy rossz könyv, de annyira nagyon elvont, olyan nem evilági, nem hétköznapi a gondolkodása, amire én most nem tudok koncentrálni. Talán majd egyszer újra nekifutok.

kép és fülszöveg: bookline.hu

2 megjegyzés:

Eta írta...

Fuss neki majd még egyszer, mert nagyon szép!!! A Minden vilángol-t olvastad tőle? Tényleg nem könnyű olvasmány, de a megírás módja és a gondolatok is megkapóak. Szeretet, felelősség, összetartozás és a 20. század (ez emberiség) szégyene.
Megéri a fáradságot. (vajom sikerült-e rábeszálnem Téged? )

Eta írta...

Vajon :o)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails