Kb az ötödik oldalnál rájöttem, hogy ezt bizony már láttam egyszer filmen (most utána is néztem: Megfestett sors a film címe).
Egy Vermeer kép körül forog a történet, melyet az évszázadok során megvásároltak, elloptak, elajándékoztak; gyűlölet, szerelem, aljasság, életek, halálok kísérték útját, ahányszor csak gazdát cserélt. Nekem tetszett, hogy az időben visszafelé utazva meséli el egy-egy történettel a kép sorsát. Az egyetlen közös ezekben a történetekben, hogy a kép mindenkire, aki kapcsolatba kerül vele, nagyon erős hatással van, már-már megigézi a szereplőket.
Olyan érzésem volt a könyvet olvasva, hogy a fejezetek különálló -egyébként elég jó- novellák, amiket valahogyan megpróbált összefűzni az írónő, és a festmény mindössze csak egy eszköz annak érdekében, hogy novellás kötet helyett regényt kapjunk. Jól sikerült! Kellemes olvasmány.
Annyi azonban hozzátartozik az igazsághoz, hogy vagy én voltam egy kicsit nyúzott állapotban, vagy valóban a történetek borúsabbak kicsit a kelleténél, de én a végére elfáradtam... A filmet könnyebben emészthetőnek érzem, meg persze a film mindössze 2 óra, a könyv majdnem 2 hét volt. Úgy éreztem, sok helyütt az írónő nem oldja fel a feszültséget, úgy megy tovább a következő történetre és ettől nekem egy kicsit nyomasztó volt... Azt hiszem ennél a könyvnél nem volt előny,hogy előbb láttam a filmet (2-3 évvel), mint olvastam a történetet, de ez van. :-)
Merem ajánlani mindenkinek, aki szereti a mély érzéseket, a "kosztümös könyveket" és még nem látta a filmet! :-)
10/7
A hivatalos fülszöveg:
Jácintkék ruhát viselő lány ül az ablaknál, és elvágyódó tekintettel nézi a kinti világot... A fiatal nőt ábrázoló Vermeer-kép sok ember kezén megfordul az évszázadok során. A regény fejezetei egy-egy időleges birtoklója életébe nyújtanak bepillantást, történeteket mesélnek el szeretetről, gyűlöletről, félelemről, árulásról, az érzelmek ezernyi árnyalatáról, a művészet végtelen erejéről. A más-más korban élt embereket csupán az köti össze egymással, hogy mindegyikük különleges személyes kapcsolatba kerül a festménnyel, sőt akadnak köztük olyanok, akiknek egész életét megváltoztatja a műalkotás. De vajon csakugyan a delfti mester művéről van-e szó, vagy ügyes hamisító festette a fiatal nőt ábrázoló képet? Amint a Vermeerhez méltó műgonddal, finomsággal megírt regény lapjain visszafelé, egészen a keletkezéséig követjük a festmény sorsát, erre a kérdésre is megkapjuk a választ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése