2010. április 11., vasárnap

A. Niffenegger: Az időutazó felesége


Tetszett. Sőt nagyon tetszett!

Nagyon jól olvasható, gördülékeny a könyv. Napló bejegyzésekből áll az egész, amelyekben hol egyik, hol másik szereplő szólal meg.
A történet röviden: Henry egy genetikai hibának (vagy ki tudja minek) köszönhetően akaratától függetlenül utazik az időben. A lehető leglehetetlenebb pillanatokban tűnik el és fel. 30 éves kora körül látogatja meg először Clare-t, aki akkor 6 éves, ám Henry idejében már Henry felesége. És Henry onnantól kezdve rendszeresen jön és megy Clare életében. Az életük elkerülhetetlenül összefonódik...
Aztán a valós időben is találkoznak, megszeretik egymást, összeházasodnak, sok bánat és öröm éri őket, megszületik a kislányuk is, majd Henry meghal...

Nekem azt hiszem azért tetszett ennyire, mert a szereplők nagyon könnyen szerethetőek. Rengeteg "apróság" történik velük, amitől valóságos lesz a regény - olyan egyszerű, hétköznapi dolgok. Henry szenved többnyire az időutazástól, félelemmel tölti el, sok a rossz tapasztalata. Sokszor megverik, állandóan menekülnie kell. Ő maga ahol csak tud, igyekszik segíteni, főleg Clare-nek és korábbi, vagy későbbi saját magának...
Azt hiszem, ahhoz, hogy élményt nyújtson, nem nagyon kell feszegetni, hogy logikailag rendben van-e ez az itt-és-most-megfűszerezve-bárhol-és-bármikorral vonal a könyvben. egyszerűen el kell fogadni, hogy ez van... elvégre az idő még eléggé feltérképezetlen a mi korunkban... :-)

A hétköznapi történések mellett sok nem várt fordulat fűszerezi az amúgy is eléggé nyakatekert alaptörténetet, plusz egy eléggé keserédes befejezés, viszont úgy érzem, az is a helyén van...

Ja, és romantikus regény! (atyavilág, hát mégiscsak romantikus rajongó lennék? :-))

9/10

Hivatalos fülszöveg:

Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb. Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen. „Azoknak, akik azt mondják, nincsenek igazán új történetek, szívből ajánlom Az időutazó feleségét, ezt az elragadó regényt, amely irodalmilag kiváló, szédítően fantáziadús, és észbontóan romantikus.” Scott Turow


Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails