2010. április 30., péntek

Anna Gavalda: Vigaszág



... ünnepélyesen eldöntöttem: feladom.
Semmi örömet nem jelent az olvasása. Nem vágyik rá egyetlen porcikám sem, pedig csupa jót olvastam róla. Az eddigi Gavaldák tetszettek, de ezzel nem boldogulok, pedig már valahol a 50.-100. oldal között tartok; ott azért már illene beindulni a cselekménynek, de még mindig csak szenved benne mindenki, de azt nagyon. Pedig tetszenek a szenvedős könyvek általában, de ez nem... Ezt az ötven egynéhány oldalt is kb egy hét alatt sikerült elolvasnom...

Hát ameddig eljutottam:
Charles sokat dolgozó építész, a barátnőjével és annak kamasz lányával él. Egy napon a szüleihez érkezik neki egy levél benne két szó: Anouk meghalt. Anoukról kiderül, hogy Charles hajdani legjobb barátjának anyja és Charles gyerekkori szerelme. Feltűnik még a történetben egy transzvesztita is (egyébként az első részek kellemes színfoltja), egy kisiklott életű húg (a kisiklásnak köze lehet Charles hajdani barátjához).
Nagyon szaggatott, zaklatott, én több helyen elveszítettem a fonalat.
Végtelenül sajnálom, nem szeretem feladni, de ez most nem megy tovább nálam.
Talán később újra megpróbálom! :-)

A hivatalos fülszöveg:
Charles Balanda sikeres párizsi építész, szép feleséggel, egy kamaszodó nevelt lánnyal és gigantikus megrendelésekkel. Egy napon levelet kap, mely csak két szóból áll: „Anouk meghalt.” Az elhunyt nő Balanda fiatalkori, plátói szerelme volt, legjobb barátjának anyja. Charles nem tudja folytatni addigi életét, így hosszas vívódás után felkeresi Alexist, Anouk vidéken élő fiát, hogy szembenézzen a múltjával és önmagával. Balanda hirtelen kizökken a látszatmegoldásokkal és rutinokkal teli, érzelemszegény életéből, és úgy dönt, maga mögött hagyja a lelketlen szállodai szobák és az óriásprojektek világát. Anna Gavalda olyan jellemeket teremt a Vigaszág című könyvében, akiket nem lehet nem szeretni. Ha elmerülünk a szereplők életében, elégedett és álmodozó mosollyal búcsúzunk el tőlük. Jó lenne még velük időzni, de tudjuk: egyelőre csak nekik sikerült. Aki szerette az Amélie csodálatos élete című filmet, szeretni fogja Charles Balanda szokatlan és nem kevésbé franciás útkeresését.

Anna Gavalda könnyedén, érzékenyen meséli el a sírnivalóan szép történetet: nagy élethazugságokról, még nagyobb tragédiákról, elszalasztott lehetőségekről és szerelemről. Mindezt humorral, hogy ne fájjon. Annyira.

4 megjegyzés:

sese11 írta...

Ne add fel ! Nekem ez volt az első Gavalda könyvem, az elején küzdöttem, de később alig tudtam lerakni.

ZsuKa írta...

:-( már visszavittem a könyvtárba :-(

szeee írta...

Én nem is tudom miért, de csak most fedeztem fel a blogodat, pedig annyit kommentelsz hozzám.
Én is hülyét kaptam ettől a könyvtől, de úgy Gavaldától is általában. A 100. oldalon adtam fel. Úgyhogy egyetértünk.

szeee írta...

most látom, hogy hülyeséget kommenteltem ide, azt hittem, hogy ez Zazálea saját blogja. Ettől még a könyvre vonatkozó megjegyzésem áll :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails