Orhan Pamuk: Az Új Élet

Tetszett. A könyv felénél még eléggé bizonytalan voltam. Ködös, homályos, több benne az érzelem, az érzések leírása, mint maga a történet.
A könyv közepénél kicsit le is ült (mármint a történet), nem nagyon látszott belőle más, mint a jövés-menés, életek-halálok, buszok-büfék, utazás; nekem kicsit nyomasztó volt...
A vége kiszámítható, kitalálható, nagy meglepetést nem okoz, viszont legalább feloldja az egész könyvön uralkodó nyomasztó hangulatot. Elgondolkodtató. Kétségtelenül nem a felszabadult vidámság sugárzik a könyvből, ennek ellenére jó volt olvasni.
A középtájon azon tanakodtam, hogy rá fogok-e jönni a végéig mitől Nobel-díjas Pamuk... hát nem jöttem rá, de a könyv a tetszett.
Vannak sokkal nagyobb írók, jobb könyvek, akik nem kaptak és sajnos már is nem fognak Nobel-díjat kapni.
(+1: szerintem a hivatalos ismertető megint sántít. Nem is kicsit!)

10/7

És akkor a hivatalos ismertető:

"Egy napon elolvastam egy könyvet, és ettől az egész életem megváltozott. ...láttam a másik életre nyíló ajtó küszöbénél kiszivárgó fényt; láttam mindent, amit már ismertem, és mindent, amit még nem... Mindaz, amit addig tanultam, minden, amiben addig hittem, megszűnt érték lenni... de azért csak folytattam az olvasást, mert minél inkább előrehaladtam a könyvben, annál jobban megértettem, hogy olyan útra tévedtem, ahonnan nem lehet visszafordulni."

Oszmant, az ifjú narrátort egészen felkavarja ez a titokzatos olvasmány. Évekig bolyong Törökországban, bejárja a legelhagyatottabb helyeket, s mindvégig ugyanaz az őrült szerelem és remény hajtja. Különös kalandokon át vezet az útja egészen addig a napig, amíg meg nem érti, hogy az új világ, amelyre oly igen vágyik, talán nem is egyéb, mint maga a fényes halál...

Az elképesztő fordulatokban gazdag, nyugat-európai hagyományokra épülő, finom humorú misztikus regény eleven és valósághű képet fest a keletről, a mai Törökország életéről, belső viszonyairól. A mágikus realizmus kiemelkedő keleti képviselőjeként ismert Orhan Pamuk művei közül ez a második, amely megjelenik magyarul. A fehér kastély szintén az Ulpius-ház gondozásában látott napvilágot. Pamuk könyveit eddig huszonnégy nyelvre fordították le, legjelesebb kritikusai - köztük John Updike - García Márquezhez, Kafkához, Borgeshez, Ecóhoz, Italo Calvinóhoz, Virginia Woolfhoz, Faulknerhez, sőt, még Prousthoz is hasonlították.