2009. szeptember 23., szerda

J. Picoult: A nővérem húga

Kétségeim voltak ezzel a könyvvel kapcsolatban, már hogy el kell-e olvasnom... Nagyon izgatott, ezért elolvastam. Most sem tudom, hogy jól tettem-e, mert engem bizony megviselt. Nem is kicsit. Már az alap történet is olyan, amit senki sem kíván még az ellenségének sem.
Adott egy három gyerekes család, ahol a középső gyerek leukémiás és nem is az egyszerűbb, "jobb túlélési statisztikájú" fajtából, hanem a nagyon súlyosból. Illetve a történet még visszanyúlik abba az időbe, amikor csak két gyermek van, és a kisebb gyerek beteg lesz. Mivel nincs a családban senki, aki donorja lehetne, úgy döntenek a szülők, hogy vállalnak egy újabb babát, akit mesterségesen választanak ki a minél nagyobb genetikai egyezőség
kedvéért, hogy majd köldökzsinórvért adhasson (bár ezt nem is a baba adja, ez "csak úgy van" a születés során). És itt elszabadul a folyamat. A beteg kislánynak, ahányszor visszaesik a gyógyulásban, és vérre, csontvelőre, meg ilyesmire van szüksége, innentől a kishúg szolgáltatja ezeket. Így telnek az évek. A beteg lánynak, Kate-nek már a veséi is felmondták a szolgálatot... tehát Anna "segítsége" újra felmerül.
Ám Anna bepereli a szüleit, hogy önmaga rendelkezhessen a saját testével, mintha nem akarná a veséjét adni... Pedig nagyon szereti a testvérét.
Jól megírt történet, nagyon jó, ahogyan a 7 szereplő önálló fejezetekben, napról napra meséli el a történéseket ez alatt az egy hét alatt.
Nekem vizont a vége furcsa nagyon. Az utolsó 60-80 oldalon az egész történet tótágast áll, semmi sem az aminek hisszük, ez még rendben van. De a végkifejlet határozottan zavar... nekem ennyi tragédia már sok volt. Elismerem, hogy matematikailag így stimmel az egyenlet, de mégis... olyan Vészhelyzetes.
Örülnék, ha valaki írna róla véleményt, jó lenne kicsit megvitatni...
Ja, és a fülszövegtől eltérően nekem sok hangulatom nem volt nevetgélni...

10/7

a fülszöveg:
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. A legidősebb testvér, Jesse már a "sötét oldalon" jár; a középső lány, Kate súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig - a tudomány jóvoltából eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen a nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna bepereli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. A lelki örvények egyre mélyebbre húzzák a jogászból lett főfoglalkozású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyerekeket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elvesztettnek hitt kedvesét is. A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyorsléptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi...

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails