Oldalak

2010. június 29., kedd

Susy McPhee: Férjek és hazugságok

Igazi nyári kis limonádé. Könnyed, szórakoztató olvasmány, akár még strandra is érdemes magunkkal vinni, bár ha nem szereted, hogy mások is látják a kicsorduló könnyeidet a végét ne emberek közt olvasd el, mert az kissé szomorú.
A könyv hátuljáról:
A látszat csal. Ne higgy a szemednek akkor sem, ha a nappalidban a feleséged egy idegen férfi mellkasán zokogva áztatja csuromvizesre annak pólóját. Hiába egyértelmű helyzet, ez nem az, aminek látszik!...
... Vannak emberek, akikért bármit megtennénk. A harmincas éveiben járó Fran számára ebbe a legbelső körbe tartozik a lánya, a férje és a legjobb barátnője, Alison, aki halálos beteg. Alisonnak meg vannak számlálva a napjai, ám halála előtt még szeretné kiválasztani az "utódját"egy új feleséget a férjének, aki majd felneveli a lányait. Megkéri Frant, hogy segítsen neki ebben az abszurd vállalkozásban. Barátnőjének egyáltalán nem tetszik az ötlet, de képtelen visszautasítani egy igaz barát utolsó kívánságát, és bejelentkezik egy internetes társkeresőre.

2010. június 22., kedd

Anna Gavalda: 35 kiló remény

Egy könyv az iskolai kudarcokról, egyes szám első személyben.
Gregorie 13 éves srác, akinek nem megy a tanulás, kétszer meg is bukik. Ugyanakkor a barkácsolásban nagyon jó. A szülei eszköztelenek: kiabálnak, fenyegetőznek, büntetnek. A fiú pedig egyre inkább elhiszi, hogy fafejű, értéktelen, buta.
Ördögi kör. Ő mégis talál kiutat.

Az írónő valószínűleg nem csak szülőknek, de kiskamaszoknak is szánta a könyvét, hiszen rövid, jól tagolt, könnyen olvasható akár egy olvasni nem kedvelőnek is.

,,Utálok suliba járni.
Az égadta világon semmit nem utálok így.
És ezzel még keveset mondtam.
Rámegy az életem."

Hivatalos ismertető:
A 35 kiló remény egy francia kiskamasz története, akinek remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret, hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Grégoire, bármit megszerel, szívesen segít barkácsolni imádott nagypapájának, de a matekkal és a szüleivel hadilábon áll. A helyzet napról napra romlik, kicsapják az iskolából, és senkinek sincs ötlete, hogyan tovább...

Anna Gavalda ifjúsági regényében minden írói erényét megvillantja: egy hétköznapi történetet mesél el rólad vagy a szomszéd fiúról, egy családról, ahol mindig lenne mit tenni, elfogadásról és elutasításról, és arról, hogy gyerekként sem könnyű az élet.

Értékelés: 9/10

2010. június 15., kedd

Biohazard


Nem nagyon olvastam még egy könyvesblogon sem Nelson DeMille-ről.
Pedig higgyétek el, érdemes tőle olvasni. Én már szinte az összes magyarul megjelent könyvét olvastam, jelenleg a Szilva-szigetet olvasom újra.

Tartalom röviden: Megölnek két, az Egyesült Államok egyik szupertitkos, állítólag biológiai fegyverkutatással foglalkozó laboratóriumában dolgozó tudóst. A csöppet életunt (nekem mindig Al Bundy jut róla eszembe)John Corey nyomozó próbálja kideríteni, mi állhat a gyilkosságok hátterében. Kell-e valamilyen halálos vírus elszabadulásától tartanunk vagy valami más okból ölték meg a tudósokat?

Senki ne gondolja ezt, hogy ez ponyvaregény. Letehetetlenül izgalmas és igényesen megírt is egyben.

A könyv a hihetetlenül izgalmas történet mellett fantasztikus atmoszférát teremt és olyan érdekesen és átfogóan mutatja be Long Island-et és annak történelmét, hogy én úgy éreztem, már ott élek.

A könyv egyik legnagyobb erénye John Corey nyomozó szarkazmusa. Haláli egy fazon, aki DeMille más könyveiben is feltűnik.

10/10-esre értékelem a könyvet és javaslom mindenkinek, hogy olvasson DeMille-t, ha igényes kikapcsolódásra és agytornára vágyik.

A tábornok lánya című film egy DeMille könyvből készült, és az összes könyvének megvették már a megfilmesítési jogait különböző filmstúdiók, így remélem, hamarosan élvezhetem a moziban is.

2010. június 10., csütörtök

Ó Capri


Elizabeth Adler: Nyár Capri szigetén című könyve miatt halálos szerelembe estem Caprival, illetve az egész Földközi-tengeri vidékkel, amelyen a regény végigvezet minket. Igazából azóta csak a tengerre tudok gondolni, meg a kis parti kávéházakra, frappékra, hmm...
Nekem nagyon tetszett ez a könyv. Ekkor pont túlvoltam 2 nem igazán jó könyvön (majd írok ezekről is) és nagyon vágytam valami igazi kikapcsolódásra, amit maximálisan megkaptam. A borítója alapján azt hittem, habkönnyű kis Danielle Steel-es romantika lesz (na majd a Nagyasszonyról és úgynevezett "regényeiről" is ejtenék néhány szót)
és mivel nem olvastam el a könyv hátoldalán a leírást, váratlanul ért, hogy ez valójában egy krimi.
Kicsit tingli-tangli, kicsit giccses, kicsit Agatha Christie-től lopott, de ettől függetlenül nagyon SZÓRAKOZTATÓ és IZGALMAS. Mivel én most csak ennyire vágytam, 10-esre értékelem a könyvet. Sőt, el fogom olvasni a többi könyvét is.


Könyv hátoldalán olvasható:

Vitorlázzon, szeressen és nyomozzon a nápolyi öbölben egy mesés jachton!

Elizabeth Adler, számos pazar helyszíneken játszódó romantikus regény világhírű szerzője Toszkána és Amalfi után, most Capri varázslatos mediterrán szigetére repít el minket, ahol mindenki gyanús, akár a legjobb Agatha Christie regényekben.

Egy dúsgazdag angol iparmágnás titokzatos körülmények között életét veszti, de levelet hagy hátra, amelyben hat nevet említ, akik a halálát akarhatták. Daisy Keane, a minden lében kanál titkárnő, és Harry Montana magánnyomozó összefog, hogy a gyanúsítottakat mesés földközi-tengeri hajóútra vigye, amelynek költségét a néhai Sir Robert állja. Miközben megjárják a kaszinók fényeitől csillogó Monte Carlót, St-Tropez-t és Sorrentót, a rejtély egyre kibogozhatatlanabb lesz, ahogy a gyilkos egy lépéssel mindig előttük jár, ráadásul a nyomozó páros is lángra lobban egymás iránt. A földközi-tengeri üdülőhelyek szépsége, a varázslatos hajóút, a szenvedélyek fellobbanása és a Villa Belkisz szépsége a zálog arra, hogy végleg beleszeressünk Adler regényeibe.

2010. június 6., vasárnap

Ulickaja: Médea és gyermekei

Hát végeztem vele... Nagyon jó volt. Nekem határozottan olyan érzésem volt, mikor szegény Nagymamám mesélt a családról, az előttünk élt generációkról; biztosan mindannyian tudjátok miről beszélek... Amikor kiderül, hogy bizony-bizony az ősök sem voltak szentek..., a gyerekek éppen annyit rosszalkodtak, mint manapság..., szerettek, éltek és meghaltak, annak rendje módja szerint.
És hát ez nem véletlen, Ulickaja itt is egy családregényt vetett papírra.

Nem éreztem, hogy hajde mozgalmas lenne a könyv. Nem kalandregény! Mindazon által, nagyon jó volt olvasni. Kicsit álomvilág szerűen lehet elmerülni a történetben, kikapcsolni a napi rohanást és benyitni egy kisajtón a másik korba, másik országba, másik életbe, ami hihetetlenül hasonló a saját életünkhöz és közben mégis annyira izgalmasan más... :-)

Jó szívvel ajánlom!

A hivatalos ajánló:

Minden nyáron összegyűlik a rokonság a krimi görög Médea Szinopli hegyi házában. A gyermektelen Médea szülei elvesztése után egymaga tartja össze a viharosan gyarapodó családot. Nyári kalandjaik, tragédiáik, szerelmeik, elválásaik, csetepatéik hátterében pedig folyamatosan peregnek a történelmi események: háborúk és forradalmak. Médea háza azonban végig az összetartás szigete marad. Ulickaja bölcs iróniával, finom távolságtartással, és a legnagobb orosz írókat idéző, magával ragadó stílusban vall arról, hogy az emberi értékek minden sorscsapás ellenére megőrizhetőek. A Booker Díjas szerzőnek az 1980-as évektől jelennek meg írásai. A Médea a kortárs irodalom egyik remekműve. Médea addig a napig egy és ugyanazon a helyen élte az életét, ha nem számítjuk ide egyetlen moszkvai utazását Szandrocskával és elsőszülöttjével, Szergejjel, és ez az állandósult élet - amely egyébként önmagában véve viharosan változott: forradalmak, kormányváltás, vörösök, fehérek, németek, románok, egyesekt kitelepítettek, másokat - a menekülteket, a hontalanokat - meg betelepítettek, eredményezte végül is Médeában az olyan fáéhoz hasonlatos szilárdságot, amelyik belemélyeszti gyökereit a köves talajba, fölötte ugyanaz a nap süt, és nap mint nap, évről évre ugyanaz a szél éri, és hoz évszakhoz kötött illatokat, amelyek hol a parton száradó vízi hínárból, hol a nap alatt rothadó gyümölcsből, hol meg a keserű ürömből származnak.


2010. június 4., péntek

Elizabeth Gilbert: Eat, pray, love

Először is: a borító egy nagy átverés.
Láttam ezt a könyvet régebben is, de olyan a borítója, mintha egy Sophie Kinsella -szerű, tartalmú iromány lenne, nekem meg az nem műfajom.
Aztán belefutottam egy előadásba, ahol Elizabeth Gilbert beszélt a kreativitásról, és annyira elvarázsolt, elbűvölt, ,,megvett kilóra", hogy úgy gondoltam, el kell olvasnom ezt a könyvet.

Másodszor is: van egy nagy tévedés, nincs ott az előzéklapon, hogy Dear Sue, ezt a könyvet Neked írtam, fogyaszd egészséggel. With love: Liz. Mert hogy ezt a könyvet nekem írta. Egy kicsi részén RÓLAM, de úgy egészében véve NEKEM. És fogalmam sincs, honnan ismer engem ilyen jól :)
Valószínűleg pasik kezébe nem való. Nem azért, mert csajos könyv, hanem azért, mert mélyen NŐI könyv. Nem az a fontos, hogy mi törtéik, hanem a, hogy HOGYAN. 

Szóval nőtársaim, teljes szívvel ajánlom! A hivatalos fülszöveg kicsit félrevisz, de azért bemásolom:
Elizabeth harmincas, sikeres nő – volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy „ettől a naptól kezdve változtatok az életemen”. Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk.

Értékelés: 10/10 és még további csillagok!!!

2010. május 25., kedd

Van egy meghívónk, van kedve valakinek elmenni?


Tisztelt Szerkesztőség!
  
Mellékelt meghívónkkal szeretettel meghívjuk Önöket a 2010-es EXPO városában élő,  Sóvári Mónika: Szerelmem, Sanghaj című könyvének bemutatójára, és az azt követő állófogadásra.
 
A bemutató házigazdája Lévai Balázs, a könyvet Hajba Tamás, volt sanghaji főkonzul mutatja be.

            Helyszín:        Balassi Intézet (Bp. I., Somlói út 51.)
            Időpont:          2010. május 28., péntek 17 óra

A könyvről
Lehet valaki szerelmes egy városba? Erre a kérdésre még adható nemleges válasz. Lehet valaki szerelmes Sanghajba? Nos, aki elolvassa Sóvári Mónika első, élénk és vibráló színekkel festett, minden fejezetében magával ragadó regényét, biztos lehet benne, hogy erre a kérdésre az egyetlen helyes válasz: IGEN!

 

Az írónőről

A könyv írója újságíróként egy kis bükki faluban élte zárkózott, de boldog életét, amikor hirtelen minden megváltozott. Családjával a világ egyik legnagyobb és legnépesebb városába, Sanghajba kellett költöznie egy teljesen idegen kultúra ölelésébe.
A szerző izgalmas önéletrajzi művéből megismerhetjük a kínai emberek és egy kínai nagyváros mindennapi életét. A könyv kedves világa, humoros hangvétele és hitelessége miatt nagyszerű olvasmány az ázsiai kultúra iránt érdeklődők számára.

Az írónő önvallomása:
„Minden írásom egyetlen közös célja, hogy a saját érzéseimen keresztül mind jobban megismerjem magam, megértsek másokat, megfejtsem a világ rendjét és összefüggéseit. Az írás számomra terápia, mások és magam gyógyítása.”

Kérem, részvételi szándékát jelezze felénk!

2010. május 18., kedd

Silvana De Mari: Az utolsó tünde

Egy mesekönyvet ajánlok nektek. Jó szívvel. Felnőtteknek és nem annyira felnőtteknek is.
Nekünk magyaroknak mese ügyben nincs könnyű dolgunk-szerintem. Azért nincs, mert ha találkoztunk a saját hagyományainkból származó mesékkel, többel vagy kevesebbel, és hát... ugye azok azért csak megülnek a lelkünkben, azok valahogyan mércévé állnak össze.
Ehhez képest, amikor bugyuta mesékkel talákozunk, akkor nagy fanyalgás és csodálkozás veszi kezdetét. Fanyalgás, mert a bugyutaság nem emészthető, csodálkozás, hogy mégis hányan megeszik.
Éppen ezért manapság nem tartottam magam különösebb mesekedvelőnek.
Ettől az utóbbi véleményemtől az Silvana De Mari könyve szabadított meg. Milyen jól is tette.

Ugyanis ez a könyv - egy sebészorvos, később pszichiáter könyve- érdekes, izgalmas, lebilincselő és tanulságos. A szereplők tündék, sárkányok, főnixek, hercegek és közemberek, jók és gonoszok, ki-ki képességei szerint. Kalandok az utolsó lehetőségről, a világ megmentéséről, életről, halálról, az utolsó tündéről. Olyannyira szívesen feledkeztem bele a történetbe, hogy még azt is elfelejtettem továbbgondolni, hogy vajon milyen lehetne az utolsó ember története... vajon ki lenne még körülötte, aki segítené vagy hátráltatná. És győzne a jó? Vagy nem?

Úgy hiszem van a könyvnek folytatása is: Az utolsó ork.
Nem hiszem... inkább utánajárok.

A hivatalos fülszöveg:
"A főnixek voltak a legaljasabban korlátolt, tökéletesen ostoba madarak, amelyek valaha is léteztek a teremtésben. Amikor valaki úgy születik, hogy ennyire nincs egy csöpp esze sem, az ne panaszkodjon, ha egyszer csak kihal. A főnix nem tud semmi másra gondolni, mint a farktollaira és a szeme alatti ráncokra. Erről csak annak lehet fogalma, aki ismerte őket. Egy főnixszel beszélni siralmas, mint amikor valaki kiszáradt füvű réten áll, meg nem született virágok között. Még a puszta emléke is kétségebeejtő... Készek elevenen elégni, nehogy megöregedjenek. Nem született új főnix, érted: mindig ugyanaz az üresfejű tyúk született újjá."

És azt a mesés történetet, hogy hogy született ez az ajánló, itt olvashatod. :-)

2010. május 14., péntek

Rosamunde Pilcher könyvek

Kíváncsi vagyok, olvasott-e már valaki közületek ettől az írónőtől, esetleg több könyvet is? ahogy elnézem, nagyon termékeny író :)
Én az utóbbi pár hónapban minden alkalommal hoztam ki tőle könyvet a könyvtárból (,,rákattantam"), de azt veszem észre magamon, hogy egyre inkább egybemosódnak ezek a könyvek, mintha nem is különálló művek lennének, hanem egyetlen nagy Saga alkotóelemei.
A tetszési indexek nálam meglehetősen magasak, mert jó történetek. Szerintem.
Ti mit mondotok?

2010. május 8., szombat

S. Collins: Az éhezők viadala

A történet a távoli jövőben játszódik, amerikai földrészen, az Egyesült Államok helyén, egy elképzelt "országban", Panem-ben. Panem 12 körzetből áll, illetve 13-ból, de a 13. körzet lakhatatlan, magas a radioaktív sugárzás a területén a 74 évvel korábbi lázadás óta, ugyanis a Kapitólium, Panem vezetősége, a lázadáskor ezen a körzeten statuál példát: elrettentve a többi 12-t, ezt elpusztítja (a könyv mintegy sugallja, hogy a következő részekben a 13 körzet fontos helyszín lesz! várjuk hát türelemmel!). A 12 megmaradt körzet meghatározott feladatot végez, pl: a első luxuscikkeket gyárt a Kapitóliumi lakosok számára, a 11-esben folyik a növénytermesztés, a 12-es (történetünk kiinduló pontja) pedig a bánya-körzet. A körzetek között ebből adódóan vannak gazdagabb és szegényebb körzetek, jellemzően azonban jegyrendszer van, kvóták, fejadagok és mint ahogyan azt már a történelem során láthattuk, az ilyen viszonyok között virágzik a fekete kereskedelem is.
A 74 évvel korábbi lázadásra nem tér ki a könyv bővebben, de annyit ki lehet venni, hogy a 13 körzet összefog és megpróbálja megdönteni a Kapitólium hatalmát, ami nem sikerül. A lázadás és főleg annak leverésének emlékét azonban a Kapitólium nagyon is igyekszik elevenen megőrizni az emberekben: minden évben az aratáskor megrendezik az Éhezők viadalát, egy rendkívül kegyetlen, véres versengést, melyen 24 gyerek, 12 fiú és 12 lány vesz részt, 12-18 év közöttiek. A viadal életre-halálra szól, csak egy maradhat, tehát minden évben 23 gyerek a halálba megy. A gazdagabb körzetek jól táplált családjai már születésüktől kezdve harcosnak képzik a gyerekeiket, így többnyire onnan kerülnek ki a győztesek.
A könyv főhőse Catniss, a félárva, 16 éves lány. Édesanyjával és a húgával él, többnyire abból, hogy kiszökdös a kerítésen túli erdőbe vadászni. Ő a családfenntartó. A zsákmány hol az ő asztalukra, ám többnyire a körzet tehetősebb családjainak asztalára kerül. A dolgok egészen tűrhetően mennek, messze nem jól, de az éhezés legalább egyelőre elkerüli a lányt és családját.
A 74. viadal sorsolásán Catniss húgát, Primet sorsolják ki, aki még csak 12 éves. Catniss természetesen gondolkodás nélkül áll Prim helyére és ő vállalja a harcot a másik 23 választottal.
Az egész viadal egy szrönyen megalázó live-show, úgy fogadnak a gyerekekre, mint egy kutyaviadalon, a tv folyamatosan mutatja hogyan boldogulnak az erdőben, hogyan küzdenek egymással és hogyan halnak meg. Nincs választás: ölsz, vagy ölnek! Catniss próbál úgy taktikázni, hogy hátha megtalálja a harmadik utat... Nagy segítségére van az, hogy évek hosszú során át vadászott az erdőben, így tud magának élelmet szerezni, tud rejtőzködni, egyáltalán: van esélye.

És az én érzéseim: nem tudom miért vettem ki ezt a könyvet a könyvtárból. Valahol olvastam róla, feljegyeztem a címét és mikor kiderült, hogy a közel 40-50 címet tartalmazó listámról alig 5-6 könyv van bent a könyvtárban, köztük ez is, hát nem volt mit tenni: hoztam ami volt.
Azt hittem a sztori kizárólag a 16 és 20 év közötti szerepjátékos, elborult agyú, sci-fi imádók táborának élvezhető, de adtam egy esélyt (a baj az volt, hogy nem írtam a listámra commentet, hogy miért is ragadta meg a figyelmemet ez a könyv...).
Igaz, hogy kaland regény, egy elképzelt diktatúra, de emberekről szól, az érzéseikről, a változásaikról, a küzdelemről, ami Catniss lelkében erősebb, mint a napi életben maradásért vívott harca.
Szóval tetszett! Nem tudtam letenni. Nagyon jól megírt, fordulatos történet sok meglepetéssel, sok belső vívódással... A befejezés viszont olyan, mint egy olcsó dél-amerikai szappanoper: Folyt.köv. és persze a legérdekesebb résznél, ahol lehetne domborítani még jobban a jellemeket, a lelki szálat lehetne kezdeni bonyolítani, a szerelmiről már nem is beszélve... Mert persze szerelmi szál is van, elvégre ne felejtsük el amerikai írónővel van dolgunk! Viszont talán ez is a helyén van, elvégre csinoska, 16 éves lány a főszereplő, és hát mindannyian voltunk 16 évesek, meg csinoskák is :-)!

10/9

A hivatalos fülszöveg:
Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

2010. április 30., péntek

Anna Gavalda: Vigaszág



... ünnepélyesen eldöntöttem: feladom.
Semmi örömet nem jelent az olvasása. Nem vágyik rá egyetlen porcikám sem, pedig csupa jót olvastam róla. Az eddigi Gavaldák tetszettek, de ezzel nem boldogulok, pedig már valahol a 50.-100. oldal között tartok; ott azért már illene beindulni a cselekménynek, de még mindig csak szenved benne mindenki, de azt nagyon. Pedig tetszenek a szenvedős könyvek általában, de ez nem... Ezt az ötven egynéhány oldalt is kb egy hét alatt sikerült elolvasnom...

Hát ameddig eljutottam:
Charles sokat dolgozó építész, a barátnőjével és annak kamasz lányával él. Egy napon a szüleihez érkezik neki egy levél benne két szó: Anouk meghalt. Anoukról kiderül, hogy Charles hajdani legjobb barátjának anyja és Charles gyerekkori szerelme. Feltűnik még a történetben egy transzvesztita is (egyébként az első részek kellemes színfoltja), egy kisiklott életű húg (a kisiklásnak köze lehet Charles hajdani barátjához).
Nagyon szaggatott, zaklatott, én több helyen elveszítettem a fonalat.
Végtelenül sajnálom, nem szeretem feladni, de ez most nem megy tovább nálam.
Talán később újra megpróbálom! :-)

A hivatalos fülszöveg:
Charles Balanda sikeres párizsi építész, szép feleséggel, egy kamaszodó nevelt lánnyal és gigantikus megrendelésekkel. Egy napon levelet kap, mely csak két szóból áll: „Anouk meghalt.” Az elhunyt nő Balanda fiatalkori, plátói szerelme volt, legjobb barátjának anyja. Charles nem tudja folytatni addigi életét, így hosszas vívódás után felkeresi Alexist, Anouk vidéken élő fiát, hogy szembenézzen a múltjával és önmagával. Balanda hirtelen kizökken a látszatmegoldásokkal és rutinokkal teli, érzelemszegény életéből, és úgy dönt, maga mögött hagyja a lelketlen szállodai szobák és az óriásprojektek világát. Anna Gavalda olyan jellemeket teremt a Vigaszág című könyvében, akiket nem lehet nem szeretni. Ha elmerülünk a szereplők életében, elégedett és álmodozó mosollyal búcsúzunk el tőlük. Jó lenne még velük időzni, de tudjuk: egyelőre csak nekik sikerült. Aki szerette az Amélie csodálatos élete című filmet, szeretni fogja Charles Balanda szokatlan és nem kevésbé franciás útkeresését.

Anna Gavalda könnyedén, érzékenyen meséli el a sírnivalóan szép történetet: nagy élethazugságokról, még nagyobb tragédiákról, elszalasztott lehetőségekről és szerelemről. Mindezt humorral, hogy ne fájjon. Annyira.

2010. április 24., szombat

Susan Vreelend: a jácintkék ruhás lány


Kb az ötödik oldalnál rájöttem, hogy ezt bizony már láttam egyszer filmen (most utána is néztem: Megfestett sors a film címe).

Egy Vermeer kép körül forog a történet, melyet az évszázadok során megvásároltak, elloptak, elajándékoztak; gyűlölet, szerelem,  aljasság, életek, halálok kísérték útját, ahányszor csak gazdát cserélt. Nekem tetszett, hogy az időben visszafelé utazva meséli el egy-egy történettel a kép sorsát. Az egyetlen közös ezekben a történetekben, hogy a kép mindenkire, aki kapcsolatba kerül vele, nagyon erős hatással van, már-már megigézi a szereplőket.

Olyan érzésem volt a könyvet olvasva, hogy a fejezetek különálló -egyébként elég jó- novellák, amiket valahogyan megpróbált összefűzni az írónő, és a festmény mindössze csak egy eszköz annak érdekében, hogy novellás kötet helyett regényt kapjunk. Jól sikerült! Kellemes olvasmány.

Annyi azonban hozzátartozik az igazsághoz, hogy vagy én voltam egy kicsit nyúzott állapotban, vagy valóban a történetek borúsabbak kicsit a kelleténél, de én a végére elfáradtam... A filmet könnyebben emészthetőnek érzem, meg persze a film mindössze 2 óra, a könyv majdnem 2 hét volt. Úgy éreztem, sok helyütt az írónő nem oldja fel a feszültséget, úgy megy tovább a következő történetre és ettől nekem egy kicsit nyomasztó volt... Azt hiszem ennél a könyvnél nem volt előny,hogy előbb láttam a filmet (2-3 évvel), mint olvastam a történetet, de ez van. :-)

Merem ajánlani mindenkinek, aki szereti a mély érzéseket, a "kosztümös könyveket" és még nem látta a filmet! :-)

10/7

A hivatalos fülszöveg:

Jácintkék ruhát viselő lány ül az ablaknál, és elvágyódó tekintettel nézi a kinti világot... A fiatal nőt ábrázoló Vermeer-kép sok ember kezén megfordul az évszázadok során. A regény fejezetei egy-egy időleges birtoklója életébe nyújtanak bepillantást, történeteket mesélnek el szeretetről, gyűlöletről, félelemről, árulásról, az érzelmek ezernyi árnyalatáról, a művészet végtelen erejéről. A más-más korban élt embereket csupán az köti össze egymással, hogy mindegyikük különleges személyes kapcsolatba kerül a festménnyel, sőt akadnak köztük olyanok, akiknek egész életét megváltoztatja a műalkotás. De vajon csakugyan a delfti mester művéről van-e szó, vagy ügyes hamisító festette a fiatal nőt ábrázoló képet? Amint a Vermeerhez méltó műgonddal, finomsággal megírt regény lapjain visszafelé, egészen a keletkezéséig követjük a festmény sorsát, erre a kérdésre is megkapjuk a választ.

2010. április 14., szerda

Kerstin Gier: Anyák maffiája


Ő Kerstin Gier.

Mindhárom magyarul megjelent regényét olvastam, a Férfiak és egyéb katasztrófák -nem más, mint a német környezetbe helyezett Bridget Jones naplója... egy huszonéves egyetemista lányról - üdítő marhaság; majd jött a Halálom után felbontandó - még üdítőbb, még nagyobb marhaság egy harminc körüli szingliről; végül most az Anyák maffiája... - a harmincöt éves, elhagyott-válófélben lévő két gyerekes anyával (Connyval) a középpontban... korban is ez áll hozzám közelebb... mondanom sem kell, hogy ezen szórakoztam a legjobban.
Tegnap este fejeztem be a könyvet, fél tíz körül a családom rám szólt, hogy sírok-e, vagy nevetek? de tök mindegy is, kicsit halkabban kéne, mert egyesek már aludnának!, miközben én hangosan vinnyogtam... a nevetéstől, :-) és közben hálát adtam, hogy nem a buszon értem ehhez a részhez, mert valószínűleg közfeltűnést keltettem volna, amint hangosan vihogok...
Igen, ez is üdítő marhaság. Talán esetleg még mondanivalója is van, bár én nagyon nem kerestem benne :-), de azt hiszem ennek a könyvnek a felhőtlen szórakoztatás a célja, nem pedig az elgondolkodtatás.
A szereplők egy részében hol magamat, hol szűkebb-tágabb környezetemet véltem felfedezni... biztosan véletlenül :-).
Kaján, jó humorú, ahogyan azt már az előző könyvben megszokhattuk.

A csinos, szőke, gyanútlan 35 éves (édes Istenem csak 35!), jómódban élő, hosszú combú feleséget egyik napról a másikra lecseréli a férje egy másik hosszú combúra... egy bő 10 évvel fiatalabbra.
Conny, a feleség természetesen belenyekken, elutazik a szüleihez a világ végére. Éppen jönnek haza a kisebbik gyerekkel, amikor bekapcsolódunk a történetbe... és végigkísérhetjük, hogyan hányja le-, össze- és vissza a kisfiú fél Németországot, a vonatokat, a pályaudvarokat és természetesen a leendő gonosz szomszédot. A vagyon elosztása címen a Férj elköltözteti Conny-t és két közös gyereküket (14 éves lány, 4 éves kisfiú) a kertvárosba, a nemrégiben meghalt Wilma Nagyi szörnyűséges berendezésű, szörnyűséges házába, ahol a gonosz Ex-Férj felnőtt, ahol minden bútor mahagóni, minden háztartásigép működésképtelen, és egyáltalán minden nyomasztó. Férj nuku, pénz nuku, kilátások: egy sem... Így indul új életébe Conny, találkozik új barátokkal és a SzuperAnyu klubbal. Persze pillanatokon belül rájön, hogy bármennyire szeretne is a SzuperAnyu klubba tartozni, nem való oda, azon egyszerű okból, hogy belőle hiányzik az a sunyiság, kivagyiság, gonoszság, és még kb 2 sor rossz tulajdonság, ami a jómódú, unatkozó szipi-szupi kertvárosi Anyukat jellemzi.
Ellenben szinte észrevétlenül megalakul Conny új és régi barátnőiből az ellentábor, az Anyák maffiája. Conny szépen lassan, az Anyák maffiája segítségével kigyógyul a válás okozta sokkból, rendbe hozzák a házat kalákában, meg egymás lelkét is szintén kalákában... Szembe szállnak a rosszindulatú szomszéddal és persze győznek. Többekre rátalál a szerelem, anyára és lányára egyaránt...
Persze egy kis krimi is kell, a kertváros SzuperAnyui által halálra ajnározott zongoratanár lelepzesése.
És persze a Gaz-Ex-Férj is kellőképpen meglepődik a regény végére, ahogyan azt már az elején sejtettük.

Elképesztő, abszurd helyzetek tömkelege vonul fel a könyvben... talán éppen ezért is: én nagyon jól szórakoztam, bár talán ezt már írtam... :-)

10/10 TELITALÁLAT!



Hivatalos fülszöveg:

A 35 éves, kétgyermekes Constanze jómódú, békés életét bombaként tépi szét férje bejelentése: válni akar. Nagyvonalúan neki ajándékozza elhunyt szülei házát, amelyről kiderül, hogy őskövület, a gyerektartásból pedig éppen kenyérre és vízre futja. 14 éves lánya a tinikor problémáival küzd, négyéves fiát viszont felveszik a kertvároska óvodájába. Constanze ennek köszönhetően hamarosan megismerkedik a település szupermami egyesületével, mely kezdetben segítőkész, összetartó csapatnak látszik. Lassanként azonban bepillantást nyer a felszín alá: valójában rosszindulatú, önző, irigy nők gyülekezete, akik nem mennek a szomszédba ötletért, ha mások életének megkeserítéséről van szó. Conny lassan felismeri az erőviszonyokat, és barátnőivel létrehozza kreatív ellenmozgalmát: az Anyák maffiáját. Idővel a szerelem is megjelenik Conny életében egy jóképű ügyvéd személyében.

2010. április 11., vasárnap

A. Niffenegger: Az időutazó felesége


Tetszett. Sőt nagyon tetszett!

Nagyon jól olvasható, gördülékeny a könyv. Napló bejegyzésekből áll az egész, amelyekben hol egyik, hol másik szereplő szólal meg.
A történet röviden: Henry egy genetikai hibának (vagy ki tudja minek) köszönhetően akaratától függetlenül utazik az időben. A lehető leglehetetlenebb pillanatokban tűnik el és fel. 30 éves kora körül látogatja meg először Clare-t, aki akkor 6 éves, ám Henry idejében már Henry felesége. És Henry onnantól kezdve rendszeresen jön és megy Clare életében. Az életük elkerülhetetlenül összefonódik...
Aztán a valós időben is találkoznak, megszeretik egymást, összeházasodnak, sok bánat és öröm éri őket, megszületik a kislányuk is, majd Henry meghal...

Nekem azt hiszem azért tetszett ennyire, mert a szereplők nagyon könnyen szerethetőek. Rengeteg "apróság" történik velük, amitől valóságos lesz a regény - olyan egyszerű, hétköznapi dolgok. Henry szenved többnyire az időutazástól, félelemmel tölti el, sok a rossz tapasztalata. Sokszor megverik, állandóan menekülnie kell. Ő maga ahol csak tud, igyekszik segíteni, főleg Clare-nek és korábbi, vagy későbbi saját magának...
Azt hiszem, ahhoz, hogy élményt nyújtson, nem nagyon kell feszegetni, hogy logikailag rendben van-e ez az itt-és-most-megfűszerezve-bárhol-és-bármikorral vonal a könyvben. egyszerűen el kell fogadni, hogy ez van... elvégre az idő még eléggé feltérképezetlen a mi korunkban... :-)

A hétköznapi történések mellett sok nem várt fordulat fűszerezi az amúgy is eléggé nyakatekert alaptörténetet, plusz egy eléggé keserédes befejezés, viszont úgy érzem, az is a helyén van...

Ja, és romantikus regény! (atyavilág, hát mégiscsak romantikus rajongó lennék? :-))

9/10

Hivatalos fülszöveg:

Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb. Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen. „Azoknak, akik azt mondják, nincsenek igazán új történetek, szívből ajánlom Az időutazó feleségét, ezt az elragadó regényt, amely irodalmilag kiváló, szédítően fantáziadús, és észbontóan romantikus.” Scott Turow