Már a címe is nagyon jó, rögtön felkapja rá az ember a fejét. A királynő olvas? Nahát :)
Egy szerdai délután a királynő vélelenül összefut a palota mellet egy mozgókönyvtárral. Benne egy olvasottnak tűnő konyhás fiúval, akiből hamarosan szekretáriust csinál (ő ajánl könyveket, kölcsönöz a királynőnek, előolvas, ilyesmi). Az udvari bürokrácia nem nézi jó szemmel a királynő újonnan támadt érdeklődését a könyvek iránt, mert emiatt veszít érdeklődéséből, kötelességtudatából más dolgok iránt. Van ármány és cselszövés, de csak módjával.
A végén lévő csattanó nagyon tetszett, mert már épp kezdett kissé ellaposodni a történet, de így jól van, rendben van, az utolsó mondat mindent jóvá tesz.
Hivatalos fülszöveg:
"Az angol királynő éli az uralkodók dicsőséggel teli, ám roppant unalmas életét: gyárakat látogat, fogadásokat ad, megnyitja a parlamenti ülésszakot, negyedszerre is megnézi a Niagara-vízesést, és minden héten kötelezően meghallgatja miniszterelnöke érdekfeszítőnek éppen nem mondható beszámolóját. Ám egy szokványosnak induló napon, mikor az udvari kutyafalka megtámad egy mozgó könyvtárat, a királynő élete egy csapásra megváltozik: menthetetlenül rászokik az olvasásra. Alan Bennett, a népszerű író és színész könyvében finom humorral ábrázolja, hogy napjainkban milyen különc cselekedetté vált az olvasás (hiszen a canterburyi érsek is a Celebek a táncpar-kettent nézi esténként), emellett végigkövethetjük, hogyan próbálja a királynőt környezete leszoktatni erről a furcsa hóbortról. Bennett kisregénye szellemes válasz a "ment-e a könyvek által a világ elébb" örök kérdésére."
Értékelés: 9/10 + fenségesen szolíd kuncogás
Segítséget kérek: egyszer hallottam részleteket a rádióban egy könyvből, amit a királyné írt egyes szám első személyben (persze valójában nem :D), és az udvari életről szólt szórakotató formában.
Nem tudja valaki, melyik lehet ez a könyv???
1 megjegyzés:
:-) tetszik, köszi! :-)
Megjegyzés küldése