2009. július 6., hétfő

Hemingway: Vándorünnep

Ugyan megfogadtam, hogy ide csak a friss élményeket írom le, mégsem bírok magammal, mert egy másik könyves blogon (olvasok néhányat) az abszolút kedvenc könyvemről írtak. Ez az a könyv, amit még soha senkivel nem tudtam megbeszélni, mert senki nem ismerte. :o( Én is csak véletlenül, a kezembe adta valaki 19 éves koromban. Emlékszem a mozzanatra is.

Magát Hemingway-t én nem annyira, mondhatnám: egyáltalán nem, mert bár érzem én a mély igazságokat magában hordó klasszikusát, de hát mit tegyek, nem lopta be magát a szívembe. Hasonlóképpen vagyok szegény Márquez-zel is, tudom én, hogy a Száz év magányért illik lelkesedni, ezzel szemben én a Szerelem a kolera idején- t tartom a szívemben. Hm, a hiba lehet, hogy bennem van.

Mindenesetre ez egy karcsú kötet, amely nem szól semmiről. Semmi dráma, semmi magasság és mélység, csak egy fiatal író Párizsban, aki szegény is bizonyos értelemben, egy másikban viszont nagyon nem, és talán erről az utóbbiról szól. Ha nagyon konkrétum kell, akkor azt mondom, hogy Hemingway és Párizs abban az időben, amiről azt gondolom, hogy visszahozhatatlan. Olyan idő, amelyet én igenis fel akartam idézni Párizsban, a lüktető, intellektuális, művészi átitatódást. Persze, nyomokban, de mégiscsak éreztem, talán, mert nagyon akartam.

Ez a hír jelent meg:

Sean Hemingway azokat a kéziratokat rendezte újra egy kötetbe, amelyek nagyapja Párizsban töltött éveiről szólnak. Az újraszerkesztésnél igyekeztek hűek maradni az eredeti szöveghez. A végeredmény állítólag jobb lenyomata lett Hemingway munkájának, mint az a kötet, ami az író halála után három évvel, Vándorünnep címmel jelent meg.Ernest Hemingway 1920-as évekbeli párizsi visszaemlékezéseiből készült memoárt 1964-ben, Hemingway negyedik felesége adta ki. Az író fia, Patrick Hemingway szerint azonban az akkori kiadásba sok olyan dolog is belekerült, amit nem is Hemingway írt. Az előszó, a befejezés és a cím sem volt még készen akkor, mikor az író meghalt. Ráadásul az első kiadásból sok minden ki is maradt, amiket Seán Hemingway új kötete már tartalmaz. Ugyan az új kiadás egy nyersebb verzió, egy befejezetlen munka, mégis jobban tükrözi Hemingway eredeti elgondolásait, és olvashatóbb is, mint a '64-es változat - állítja Patrick Hemingway.

Az átdolgozott kiadásban szó esik Hemingway első feleségéről, fiáról Jackről, van benne egy portré F. Scott Fritzgeraldról és az első írói szárnypróbálgatásokról is lehet majd olvasni. A kötet júliusban fog megjelenni az Egyesült Államokban, az író fiának előszavával.

Egy másik helyről, azt hiszem, talán ez igazabban adja át a lényeget, én csak bénáztam. :o)

Fülszöveg

A Vándorünnep az író posztumusz kötete, melyben ifjúkora egyik nagy élményét, az "elveszett nemzedék" húszas évekbeli Párizsát idézi fel. A laza visszaemlékezés-füzér feleleveníti a feledhetetlen város hangulatát, a dohányfüstben pácolódó Café des Amateurs jellegzetes bűzét, a lovas tartálykocsik dübörgését, a hazafelé vezető út kis üzleteit, kereskedőit, újságárusait, a hotelt, ahol Verlaine meghalt, s amelynek legfelső emeletén maga az író lakott és dolgozott. "Enyém egész Párizs, de én a füzetemé meg a ceruzámé vagyok" - írja Hemingway. A későbbi világsikerű könyvek alkotója feldolgozoandó nyersanyagként szemléli az őt körülvevő világot, az "amerikai kolónia" figuráit, kiváló portrékat rajzolva többek közt Gertrude Steinről, Ezra Poundról, Frod Max Fordról, s kiváltképp Scott Fitzgeraldról.

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails