A.A Milne: Micsoda négy nap!

Ezt a könyvet nagyjából 15 éve vettem meg, és azon ritka darabjaim egyike, amiket Anyukámon kívül senkinek nem adok kölcsön (a többiek az agyon dédelgetett A. Christie-k). És nagyon nem bántam meg... sem azt, hogy megvettem, sem azt, hogy nem adom kölcsön (mert ha ezt valaki nem adná vissza... hát bele sem akarok gondolni...). Ha rossz a kedvem, ha nagyon ritkán megengedem magamnak azt a luxust, hogy ágynak esem és már túl vagyok a 48 óra permanens alváson, egészen biztosan a kezembe veszem.

Nagyon szeretem ezt a történetet. Pihe könnyű, szórakoztató, kedves, cselekményes, kicsit titokzatos, kicsit regényes (elvégre regény), kicsit krimis, kicsit átlátszó... olyan igazi tévedések vígjátéka rengeteg félreértéssel, együgyű konspirációval, csipetnyi szerelemmel... Kicsit ütődött benne mindenki, vagy legalábbis annyira ártatlan, hófehér lelkű és naiv, hogy annak tűnik, mármint ütődöttnek. Végtelenül brit, vagy angol, kinek hogy tetszik, egy lehelletnyit talán még Wodehouse-feeling-es is... azokban is mindenki ütődött, csak ott nem kicsit!

Karinthy Frigyes zseniális fordítása azt hiszem mindent kihoz a sztoriból, ami csak kihozható. Nekem éppen olyan fontos a jó fordítás egy külföldi könyvnél, mint maga a sztori. Karinthy fordításait pedig nagyon szeretem, mint ahogy a könyveit is, de most Milne van terítéken...

Ezt a könyvet kíváncsiságból vettem meg, mert Milne-ről nem sokkal korábban azt olvastam, hogy melankóliára hajlamos volt (akkor meg hogy tudna vidám könyvet írni? Hát tud!), a Micimackóhoz meg valószínűleg nem voltam sosem ideológiailag eléggé fejlett (nem azt mondom, hogy nem tetszett, de nem annyira, mint amekkora felhajtás van körötte).

Jenny Windell története viszont nálam tarolt, elsőre és egyértelműen...:)))

Nem tudom, hogy valaha is színpadra vitték-e, vagy esetleg megfilmesítették-e, lehet, hogy érdemes lenne...

10/9.

És akkor a hivatalos fülszöveg:
A bájos szőke, tizennyolc esztendős Jenny Windell egy szép napon visszatér őseinek immár fél éve elhagyott hajlékába - és voltaképpen nem is csudálkozik különösebben, amikor a szalonban egy holttestre bukkan. Még az sem lepi meg nagyon, hogy a takaros hullában tulajdon nénikéjére, az örökifjú, és nem kevéssé kétes hírű Jane Latour művésznőre ismer. A címben foglalt négy nap így kezdődik - és talán még kalandosabban folytatódik. A Micimackó világhírű szerzőjének ez a regénye a vidám kalandokat és humoros fordulatokat kedvelő felnőtt olvasók szórakoztatására íródott. A regény megihlette Karinthy Frigyest, aki nem sokkal az eredeti mű megjelenése után fordította le. Jenny Windell kalandjait most új kiadásban, új köntösben olvashatják Micimackó szerzőjének és fordítójának kedvelői.