2009. június 18., csütörtök

Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene


Bizony, hogy indiai a szerző, de ha valakinek lenne előítélete, felejtse el. És nem, előítélet alatt nem a bőrszínt, nem a származást, sokkal inkább a megfoghatatlanság miatti előítéletet értem. Mert távol van, meg nem is ismerjük, nem is hallunk híreket onnan, ja, meg van az a kasztrendszer is, ami önmagában is érthetetlen a mi felvilágosult és minden tekintetben modern gondolkodású (és demokratikus!) Európánk számára, ahol, ugye, a demokrácia már ősidőtől fogva...

Nos, tulajdonképpen akárhol, meg bárhol is játszódhatna a történet, de mégsem. Nem mondom el, miről szól, még bennem is alakul a kép, de egy biztos: az ember mindenhol ember, a kötöttségeivel, a kicsinyes és alantas tetteivel, de ennek ellenpontja is igaz, vagyis, hogy az örömeivel, a beteljesült és beteljesületlen vágyaival. És vannak sorsok, amelyek függetlenek a helyszíntől, a körülmények mindenhol lehetnek ugyanazok vagy éppen mégsem, és a jellem akkor is úgy alakul, ahogyan - jó kis rébuszok ezek.
Lehet ítélni és elítélni, voksot tenni valamelyik szereplő mellett, szeretni vagy undorodni, meg nem érteni és elutasítani, de valljuk be: ezek mi vagyunk. Ha nem így és nem ebben a formában és nem ezen a helyen, akkor máshogy, máshol és másképp, de az ember mindenhol ember.

Csak mondom: Salman Rushdie óta a legjobb indiai regénynek tartják. Ami nekem azért is érdekes, mert ez a könyv (az írónő egyetlen könyve) 1997-ben íródott, 2005-ben jelent meg magyarul, vagyis teljesen Rushdie idejében. :o)

1 megjegyzés:

szeee írta...

érdekes, mert én épp mostanában olvasgatom Rushdie egyik regényét és nagyon sokszor eszembe jutott ennek a könyvnek az olvasása közben. És nem India miatt, hanem a stílus valahogy nagyon hasonló...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails