Oldalak

2009. július 2., csütörtök

Harmat Anett: Gólyára várva

Ma megint egy naplós sikerült találnom az Újdonságok között a könyvtárban. Vonzódom az önírásokhoz, úgy tűnik.
A cím nem árul zsákbamacskát, a szerző azt az utat írja le, amit be kellett járnia a gólyával való találkozásig. Több évnyi várakozás, hormonkezelés, inszemináció, 2 sikertelen lombik után spontán fogant meg végül a baba.
Nincs kétségem, hogy a leírtak >90%-a valóban igaz. Keresetlen őszinteséggel ír nemcsak a kínzó hiányérzetéről, hanem a családjához fűződő, ideálisnak egyáltalán nem nevezhető kapcsolatáról is.
Tisztelem azért, amiért mindezt le tudta írni, ki tudta adni magából, és ország-világ elé merte tárni. Ugyanakkor -magunk közt szólva- nem mondhatnám, hogy túl szimpatikus az írónő személye: sokszor mutatkozik rosszindulatú hárpiának, hisztis P-nak, és ezt nem foghatjuk mindig arra, hogy szegény szerencsétlen, nem jön össze a baba, azért ilyen keserű...
A könyv egyébként olvastatja magát, mintha a barátnőnket hallgatnánk, sallangoktól mentes, és valóban realisztikus.
Hivatalos ismertető:
"Nekünk elsőre sikerülni fog! Vagy másodikra... A biztonság kedvéért: hőmérőzés. Az orvos kedvéért: hormonkezelés. Mások gyerekeihez: mosolygós gratuláció. Félelemből: inszemináció. Dacból: természetgyógyász. Végső kétségbeesésből: pszichológus. Immáron elkerülhetetlen: az első lombik. Figyelem-elterelésnek: tanulás. Kérdezősködő rokonoknak: könnyed válaszok. Még mindig reménykedve: második lombik. Azután: élni tovább. Meggyőződés nélkül: készülni a harmadikra. Mindezek után: létezhet-e csoda?"

Értékelés: 10/7

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nem olvastam a könyvet, de mint téma: úgy érzem ide tartozik Almási Tamás filmje, a Sejtjeink.
Megrázó, szép, őszinte, dokumentumfilmek titulált film.

Móni írta...

A Sejtek c. filmről a könyvben is van szó.

Nekem nagyon szimpatikus volt az írónő, úgyhogy ez szubjektív dolog, egyáltalán nem éreztem hárpiának vagy nem is tudom, mi volt a kifejezés. Aki ezt a bejegyzést írta, az gondolom tökéletes egyéniség, mindenféle hiba nélkül...

N.Zsuzsi írta...

A kritika szubjektív. A vélemény pedig szabad. Gyerekes dolog a kritikust a véleménye miatt kérdőre vonni -lehet írni blogot bárkinek, ott pedig lehet dicsérni azt a könyvet, ami másnak nem tetszett. Hajrá.