Stephanie Meyer: Twilight saga

Először, gondoltam megírom az Eclipse-ről a postot, aztán úgy elmerültem benne, hogy elolvastam gyorsan a breaking dawn-t is. Aztán arra jutotta, hogy jó-jó ez a vége, de akkormi lesz az elejével? Így hát mind a 4 könyvről írok egyben.

A Twilight furcsa módon került hozzám. Kedves barátnőm akkoriban külföldön élt, és megkért, vegyem meg neki magyarul, és hozzam ki, amikor jövök. Megvettem, és ott porosodott szegény a polcomon hetekig. Nem szeretem ezt a felhajtást, ami a nagyon "siker" könyvek körül van. E körül meg volt rendesen. Mégis olyan szép volt a borító, meg miért is ne... Szóval elkezdtem....

Amikor a mese és a valóság összemosódik, akkor jönnek létre ilyen történetek. Minden (tini?) lány álma, hogy rátaláljon a csodálatos herceg, és csak őt szeresse mindörökre...
Hiszen ki ne lett volna önbizalom hiányos kicsit esetlen 17 éves? És akkor itt ez mind megvan, igaz, hogy a herceg halhatatlan, és vért iszik, de hát kit zavar ez...
Szerettem ezt a történetet. Közel áll a szívemhez, mert izgalmas, kellemes, tele van olyan elemekkel, melyek a való életben is megtörténhetnének (elhagyja az embert néha élete értelme, van ilyen) és mégis olyan hihetetlenül csodálatos..
Főhőseink egyszerű emberek, és vámpírok, akik emberien próbálnak élni. A gonoszt itt azok a vámpírok képviselik, akik emberi vért isznak, hiszem ők gátlástalalanabbak, kegyetlenebbek. Persze nem minden esteben, hiszen köztük is vannak kevésbé embertelenek.
Kellemes kalandozás volt, egy olyan helyre, ahol vannak problémák, de azért jóra is fordulhatnak a dolgok, amire persze semmi garancia nincs...

Ajánlom azoknak, akik szeretik a romantikus történeteket, izgalommal bőven fűszerezve.
Mindenkinek, aki érzi magában ezt a bizonytalan lányt, és érdekli a története...
Azonban semmiképpen sem ajánlom azoknak, akiket egy ilyen lány csetlései, botlásai zavarhatnak, vagy ideges lesz, ha a szerelem kicsit túl nagy méreteket ölt.