Ha szabad múlt, vagy azt megelőző havi élményekről is beszámolni, engedjétek meg hogy nagy kedvencem önéletrajzát ajánljam bárkinek, aki szereti az önéletrajzokat.
Én alapban elfogult vagyok, mert gyűjtöm megszállottan az A. Christie könyveket; a második világháború után magyarul megjelent művei mind megvannak, némelyik duplán is, mert néhány éve nagy divat különböző címeken, különböző kiadók által kiadni ugyanazt, ami hozzáteszem nem baj, mert így a fordítók találékonyságában és eredetiségében tudok gyönyörködni.... szóval, nem kicsit vagyok elfogult.
De ez a könyv nem az amit vártam. Nem is tudom vártam-e valamit. Szuper kíváncsi voltam, mivel mindenevő vagyok könyvügyileg, főleg A. Christie-t illetően: hát belevágtam. Nos, nem elalvás előtt olvasandó, mert
a., : olyan vastag, hogy ha elalszol és az orrodra ejted, mehetsz az éjszakai sebészeti ügyeletre,
b.,: olyan érdekes, hogy ez legkorábban éjfélkor következik be (feltételezve, hogy 9-kor ágyban vagy), tehát fél egykor kerülsz orvoshoz, aki minimum egy órája alszik, és iszonyú dühös lesz, ha egy szimpla orrtörés miatt felkeltik... :)
Elég az erőltetett jópofiból: jó a könyv. Én ittam minden sorát. Egyszerű, emberi, néhol gyarló, de főleg naiv és jóindulatú. Olyan érzésem volt végig, hogy ő maga volt az utolsó, aki elhitte, hogy igazi íróvá lett. Leírja az események sorát, amik formálták, alakították, a hozzáállását ami hihetetlenné változtatta a való világ eseményeit számára. Álomvilág? Lehet. A Krimi NagyAsszonya, a Lady, aki mosogatás közben ötli ki legsikeresebb történeteit (és aki mellesleg nem csak krimit, hanem színdarabokat, gyermek meséket - melyek korántsem véresek - novellákat, romantikus regényeket is írt), aki gyanútlan marad az élettel szemben, miközben briliáns logikával dolgoz ki minden történetet, mint egy kristálytiszta matematikai feladványt.
És mindeközben oly mértékben brit, angol, vagy csuda tudja mi rá a jó szó, szóval más, hogy az számomra igazi élmény volt. Nagyon nagy élmény (azt hiszem ez rá a legjobb szó) belelátni egy függöny keskeny résén egy másik világ felfogásába, habitusába... Ahol a szeretet és a hűtlenség megférnek egymással egy kapcsolaton belül... Egy rendkívül tiszta fejű asszony álomvilága? Lehet... De nagyon szimpatikus nekem. Mi más is lehetne, hisz én elfogult vagyok...:)
Olvassátok el, ha szembejön veletek a könyvtárban, megvenni csak a függők vegyék meg, mert elég drága... :)
Összegzésül: csodálatos leírások, hihetetlen élettörténetek, egy nagy varázslat volt számomra ez a könyv; olyan, mintha beléptem volna egy ajtón, mely egy 100 évvel ezelőtti angol, polgári család nagy szalonjába vezet. Tele érzelmekkel, dilemmákkal, ki nem mondott érzésekkel és titkokkal, hihetetlen mennyiségű szeretettel és elnézéssel, megbocsátással, vívódással... Talán azért tűnt olyan szép álomvilágszerűnek, mert mi magyarok ennél jóval hevesebbek vagyunk.
Egyetlen negatív(?) kritika: nekem furcsa ahogyan a gyerekéhez viszonyult. De én mivel erősen végletes vagyok,lehet, hogy ő a normális... :)
És csodaszép a Max Mallowannel kialakuló szerelme és házassága is. Az új élet, az újra kezdés, lassú, kevésbé heves, de sírig tartó szerelmük leírása...
Azt hiszem az fogott meg benne, hogy tények mellet többnyire az érzéseiről ír, amiket megélt. Én is így tudok megjegyezni dolgokat, inkább az élmény, az érzés marad meg bennem, majd ezek után az események...
Jó szívvel ajánlom...
10/10.
a hivatalos ismertető:
Agatha Christie-t (1890-1976) az egész világ ismeri. Több mint száz regényt, elbeszélést, színdarabot és rádiójátékot írt. Könyveit milliárdos példányszámban olvassák a világ összes nyelvén - ő a világirodalom legolvasottabb szerzője.
Az Életem (An Autobiography) 1977-ben, az írónő halála után egy évvel jelent meg, s bepillantást nyújt elképesztően színes és fordulatokban gazdag magánéletébe a kisgyermekkortól a házasságokon és a háborúkon keresztül az alkotói mindennapokig, valamint a második férjjel, Max Mallowannel közösen folytatott extrém kalandtúrákig, azaz a régészeti expedíciókig. Szinte személyes ismeretségbe kerülhetünk e zsenivel - egy olyan mű révén, amely játszódjék akár az "unalmas" viktoriánus Angliában vagy a titokzatos, ismeretlen Keleten, legalább annyira lebilincselő, mint a szerző legizgalmasabb regényei.
8 megjegyzés:
Te vagy az én emberem! Agatha Christie- rajongó családdal van dolgod, mi is gyűjtjük, de csak a krimijeit, a szépirodalma csapnivaló- szerintem. És én is olvastam az életrajzát, meglepő és érdekes. Szeretem, nagyon.
Előrebocsátom 2X szállt el a hozzászólásom, ez a harmadik szóval lehet nem is kellene megírnom. Nos én is nagyon szeretem, bár ha leírom, hogy a Mary Westmacott álnéven írt könyvei közül kerülnek ki a kedvencek, akkor Zazálea mint örök ízlés ficamost fog elkönyvelni. Ez van sajnálom a hiba bennem lehet. :P
Amúgy nemsokára tervezzük hogy elmegyünk abba a nyaralójába, amit megnyitottak. Képeket adok bűnbocsánatért? :D
Ó igen, képeket, képeket! :D
Sose hallgass rám, Cesile, egyébként nem, de könyvben valóban sarkos a véleményem. Érezd jól magad, az a fontos és élvezd az olvasást. Mi kellhet még?
Ha írok valamit, nem akarok bántani, ezt mindig hangsúlyozom.
És igen, képek jöhetnek, tárt karokkal fogadjuk őket.:o)))
Ne félj, tudom, csak rövid időn belül másodszor jött elő a véleménykülönbség :D Ha olvasok, annak minden percét élvezem, hiába, ez családi örökség. Ígérem, amit meglesznek a képek fel is pakolom őket valahova...
mondjuk, majd csinálok neki helyet.
De ez még a jövő zenéje, 3-4 hét legalább mire eljutok, szabadság függő a dolog. Pedig már nagyon várom...
Állítólag nagyon szép környék.
Legközelebb mindenképpen keresni fogom a könyvtárban ezt a könyvet.:) Köszi!
Jaj a hozzászólásomat az előbb véletlen kitöröltem! :O No de akkor újra. :) Na hát pont ez kellett nekem! :) Akárhányszor könyvtárban vagyok, mindig megfogom ezt a könyvet, nézegetem, bűvölgetem és aztán visszateszem a polcra. :) Valahogy visszatartott eddig a vastagsága... De ez most löketett adott nekem, úgyhogy megyek is hétvégén és kiveszem! :) Köszönöm! :)
Megjegyzés küldése