L. Ulickaja: Szonyecska

Nagy levegő... és: ez az első bejegyzésem egy közös blogban.

Akkor a hivatalos könyvismertető:
Egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története. Szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtáros lány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától fogva elszántan, szenvedélyesen, mámorosan a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell...

És az én véleményem:
Nagyon könnyen olvasható, bármilyen nehéz korban, bármilyen mérhetetlen nyomorról és szenvedésről szól is helyenként.
Viszont bármennyire is tetszett, mást vártam. Biztosan fogok még Ulickajától mást is olvasni, mert az érdeklődésemet felkeltette, de el nem tudott telíteni... Nekem határozottan vázlatszerű volt, valahogy nagyon sok mindent bízott a fantáziámra -ami nem baj, sőt... azt is nagyon szeretem-, de valahogy a fülszöveg után én egy kicsit jobban kidolgozott történetre számítottam. Hát egy biztos: nem terjengős, nem pátoszos, kellemesen pörgő-sodró elbeszélés...
Olyan volt, mint egy forgatókönyv, amit még meg fog tölteni tartalommal a színészek egyénisége, játéka, a fények, a díszletek...
Nekem Szonyecska olyan embernek tűnt végig, aki nagyon is pontosan tudja mi történik körülötte a világban (néha mintha még a jövőt is sejtené), de nem hajlandó csak az élet jó oldalával foglalkozni. Mint azt egy nagyon kedves foltos-blogoló társunk írta egyszer: a Boldogság nem állapot, hanem tulajdonság. Teszi a dolgát, ami bizony nem könnyű abban a kitaszítottságban, amibe a férje miatt kerülnek.
És a férj: húhh, nagyon érdekes művészember. Nehéz élet, sok hatás, lent és fent, sok minden megtörténik vele élete során, ami emberrel csak történhet.
Szépen viszi végig Ulickaja ahogyan Szonyecska a történet (és élete) során befogadóból tevő emberré lesz, majd újra befogadóvá.
Azt hiszem, ha egyszóval kell kifejezni milyen ez a könyv: Derűs.

+1 modat: a fülszöveggel szemben nekem nem tűnik úgy, mintha Szonyecska bármikor is csalatkozna bárkiben, vagy bármiben is...

10/6.