Oldalak

2009. június 21., vasárnap

Vámos Miklós: Hogy volt

Vámosról az Apák könyve óta tudom, hogy jó író, szeretni való író. Bár az Utazások Erotikában c. művét még mindig nem tudtam megbocsájtani neki, mindmáig nem vagyok képes anélkül beszélni róla, hogy a hangom el ne csuklana, szemem meg ne homályosulna -na de erről majd máskor.

A Hogy volt egy múltba merengő írásokból összefűzött memoár-kötet. Úgy tűnik, Vámos mindenkit ismer vagy ismert a XX. század írói, költői közül, mi több, határokon is átível (lsd Arthur Miller), amikor barátairól, ismerőseiről ír. Mindenkiről van egy sztorija, vagy legalábbis pár mondat, amit váltott vele. Némely név igen ismert (Mészöly Miklós, Ottlik Géza, Mándy Iván, Örkény István stb.), mások a feledés homályába vesztek, legalábbis a nagy publikum számára (vagy szimplán csak alulművelt vagyok ;) ).


De Vámosnak meg lehet bocsájtani, igazán nem kérkedve mesél híres barátairól, ismerőseiről, pártfogóiról. Még csak nem is mindig szépítve. Szóval rendben van a stílus, nekem fekszik ez az adomázós, helyenként szurka-piszka, borozgatós estéket idéző múltidézés.

Most őszintén: ha magam elé idézem Vámos alakját, úgy képzelem, mint íróasztal mellett ülős, ki nem mozdulós, már-már emberkerülő magányos alkotót. Közben meg kiderül róla, hogy nem, dehogy.

A könynek 2 nagy hatása volt rám:
  1. Kíváncsivá tett jónéhány szerzőre
  2. Azonnal kedvem támadt beiratkozni a bölcsészkarra, és link szerzőként, dramaturgként, filmgyári vagy kiadói kitudjakiként tengetni további életemet :)

Hivatalos ismertető:


Vámos Miklós emlékei, portréi, vallomásai a huszadik század harmadik harmadából. Híres, sok esetben immár klasszikussá vált írókról, művészekről, szerkesztőségekről és kiadókról, szerkesztőkről és szerkesztettekről, cenzorokról és cenzoráltakról. Mindenkinek ajánlható, aki szeretne gusztust kapni, hogy még többet olvasson róluk - tőlük. A sírva-nevetős szövegekből a kíváncsi elme sok olyan személyes részletet tudhat meg, amelyek izgalmasabbá és érthetőbbé teszik a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évekről a köztudatban élő képet.

Értékelés: 10/8

3 megjegyzés:

Mehike írta...

Vámost mindig is szerettem, bárcsak a TV-n keresztül ismerem őt. Még soha nem olvastam Tőle semmit, de most biztos ezen is változtatok.

Névtelen írta...

Én is nagyon szeretm Vámost, nézni is olvasni is, bár ezek a legutóbbiak még nincsenek meg..., de ami késik, az is egyszercsak utolér! Főleg, ha elébe megyek! :)

zazálea írta...

Az Anya csak egy van c. könyve nekem különösen szívemhez nőtt, oka van. Ezt elolvasom, milyen jó, hogy írtál róla, Zsuzsi!