Oldalak

2010. július 22., csütörtök

Díjat kaptunk

... Mónikától, köszönjük szépen!

Szabályok:
1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.



1. köszönöm
2. kitettem
3. linkeltem
4. ezzel bajban vagyok, mert a könyves bloggereket nemigen ismerem, és nem akarok tolakodó lenni
5. lsd előző pont
6. szintén
7. mivel ez egy közös blog, nem lenne fair, ha magamat helyezném előtérbe, még ha én is vagyok az adminisztrátor :) szóval inkább lássuk a másik feladatot:
,, írjál ki tíz plusz egy könyvet, amiket te már olvastál, de ajánlanád a többieknek."


1. Bulgakov: A Mester és Margarita
2. Stephen King:  A kér Rose
3. Joanne Harris: Urak és játékosok
4. Elisabeth Gilbert: Eat, pray, love
5. Remarque: A három bajtárs
6. Vonnegut: Börleszk
7. Merle: Malevil
8. Vámos Miklós: Apák könyve
9. Steinbeck: Édentől keletre
10. Bíró Kriszta: Fiókregény
+1 Szerb Antal: Utas és holdvilág


A blog többi íróját kérem meg, hogy ha van kedvük, játsszanak velem, velünk!

2010. július 21., szerda

Kis változások

  1. Mivel többen találtátok túl sötétnek, nem tetszetősnek a fekete hátteret, mint ahányan a ,,maradjon!" mellett voksoltatok, ezért visszavilágosítottam (pedig állítólag a fekete háttér világos betűkkel nyugtatja a szemet :P )
  2. Aki jelen van a moly.hu-n, immár itt is kedvencelheti a könyveket. Vagyis mindenki más is, csak közvetlen link van a molyhoz is. Vagy valami ilyesmi :)
  3. Fent vagyunk a miner könyves szekciójában, link oldalt.

2010. július 20., kedd

Cassandra Clare: Csontváros

Sok jót olvastam erről a könyvről a könyves blogokon, és bizony, ha nem folytattam volna ilyesféle előtanulmányokat, úgy 100 oldal után félretettem volna.
Úgy éreztem, túl zagyva, túl tömény, mint amikor egy szűk szájú üvegbe akarnak tuszakolni egyszerre ezer dolgot, és nem érdekes, hogy ettől minden eldeformálódik.

Aztán erőt vettem magamon, és úgy az utolsó 100 oldalt már élveztem is. Van benne Harry Potter-fíling, Twilight-fíling, de mostanság épp ettől eladható egy könyv, nem igaz? Klisék is akadtak benne, erre-arra rá lehetett jönni elég hamar, pedig én általában nem szoktam túl jó lenni az ilyesmiben, és zavar is, ha sikerül.

Vajon az író neve álnév? nem csodálkoznék...
A könyv egyébként egy trilógia első kötete, majd keresni fogom a könyvtárban a többit is (de most sajnos nyári szünet van náluk is).

A történetet jól leírja a fülszöveg: 
Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék...

Értékelés: 7/10 + vámpírfogak, démonméreg és vérfarkasüvöltés

2010. július 16., péntek

Nan Lyons: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?


Hááát..., - vakarom tanácstalanul a fejemet és szeretnék valami nagyon okosat mondani erről a könyvről, de azt hiszem legfeljebb az őszinteséget tudom bevállalni.
A könyv és az ebből készült film eléggé régi, még valamikor ifjú lánykoromból vannak erről a filmcímről emlékeim. A történet eléggé érdekes ... lehetne, de valahogy a második fejezet magasságában lelövődik benne a poén. Nekem jobban esett volna, ha legalább az ötödik fejezetig sikerült volna titokban tartani a gyilkos kilétét, ugyanis így a vége poén csak elpukkant a semmiben.
Adott a főszereplő, Natasha O'Brien, aki azért érkezik Angliába, hogy a királynőnek desszertet készítsen a díszvacsorához.
Megjelenik a történetben a világ legnagyobb gasztro-magazin tulajdonosa, aki az elhízás miatt éppen haldoklik. Másnap reggel Natasha nevelőapja, aki egyben szeretője is meghal, mégpedig eléggé bizarr körülmények között: megsütik egy kemencében. Persze Natashát gyanúsítja a Scotland Yard. Natasha továbbutazik Olaszországba, ahol szintén meghal egy séf-barát, majd Párizsban a harmadik. Natasha rájön, hogy a séma szerint (egy korábbi menü) ő lesz a következő, majd nagy nehezen arra is, ki a gyilkos. Eléggé nyögve-nyelősen, de rájön!
Poén elvétve ugyan, de akad, recept is néhány, de azok a földi halandó számára már-már illetlenül magasztosak. Van helyette viszont szex, darabra legalább ellensúlyozandó a regény gasztro-mivoltát. Tartalmilag nekem kicsit magas miért és miért annyi helyen van a könyvben, de legyen... Nem ront a történeten, igaz nem is javít... :-(
Én sajnos többet vártam, nem is tudom miért...?

10/5

A hivatalos fülszöveg:

A Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? szellemesen megírt bűnügyi regény, amely a mesterkonyha, az haute cuisine káprázatos és veszedelmes világába kalauzolja olvasóit. A könyv főhőse Natasha OBrien, a sikeres New York-i mesterszakács, akit Londonba hívnak, hogy a Buckingham Palotában egy fogadáson az ő Richelieu-bombája legyen a desszert. Az édesség remekül sikerül, ám másnap Natashát a rendőrség ébreszti: szeretőjét, a nagy Louis Kohnert a Savoy Szálló kenyérsütő kemencéjében találják megsütve. Innentől kezdve az események felgyorsulnak: a feltehetően menüsorokban gondolkodó gyilkos elteszi láb alól az olasz séfet, Nutti Fenegrettit, a francia mesterszakács, Jean-Claude Moulineaux pedig a kacsafacsaróban végzi. A Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? három alkotóművészet: a főzés, a bűnözés és a vígjátékírás eredeti ötvözete. Könyörtelen thriller, amit már csak az ételsorok kedvéért is érdemes végigolvasni.

Alan Benett: A királynő olvas

Már a címe is nagyon jó, rögtön felkapja rá az ember a fejét. A királynő olvas? Nahát :)

Egy szerdai délután a királynő vélelenül összefut a palota mellet egy mozgókönyvtárral. Benne egy olvasottnak tűnő konyhás fiúval, akiből hamarosan szekretáriust csinál (ő ajánl könyveket, kölcsönöz a királynőnek, előolvas, ilyesmi). Az udvari bürokrácia nem nézi jó szemmel a királynő újonnan támadt érdeklődését a könyvek iránt, mert emiatt veszít érdeklődéséből, kötelességtudatából más dolgok iránt. Van ármány és cselszövés, de csak módjával.

A végén lévő csattanó nagyon tetszett, mert már épp kezdett kissé ellaposodni a történet, de így jól van, rendben van, az utolsó mondat mindent jóvá tesz.

Hivatalos fülszöveg: 
"Az angol királynő éli az uralkodók dicsőséggel teli, ám roppant unalmas életét: gyárakat látogat, fogadásokat ad, megnyitja a parlamenti ülésszakot, negyedszerre is megnézi a Niagara-vízesést, és minden héten kötelezően meghallgatja miniszterelnöke érdekfeszítőnek éppen nem mondható beszámolóját. Ám egy szokványosnak induló napon, mikor az udvari kutyafalka megtámad egy mozgó könyvtárat, a királynő élete egy csapásra megváltozik: menthetetlenül rászokik az olvasásra. Alan Bennett, a népszerű író és színész könyvében finom humorral ábrázolja, hogy napjainkban milyen különc cselekedetté vált az olvasás (hiszen a canterburyi érsek is a Celebek a táncpar-kettent nézi esténként), emellett végigkövethetjük, hogyan próbálja a királynőt környezete leszoktatni erről a furcsa hóbortról. Bennett kisregénye szellemes válasz a "ment-e a könyvek által a világ elébb" örök kérdésére."

Értékelés: 9/10 + fenségesen szolíd kuncogás

Segítséget kérek: egyszer hallottam részleteket a rádióban egy könyvből, amit a királyné írt egyes szám első személyben (persze valójában nem :D), és az udvari életről szólt szórakotató formában.
Nem tudja valaki, melyik lehet ez a könyv???

2010. július 14., szerda

Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete

Nem azok a szép történetek, ahol mindenki boldog, elégedett, mosolyogva néz a világra, és nincs se bánat, se baj.
A szép történetek azok, ahol a szenvedés és a bú _ellenére_ képesek a szereplők bízni, szeretni, mosolyogni, élni a szó nemes értelmében.

Lily élete tele van keserűséggel. Anyja meghalt (mert ő véletlenül megölte -bár ebben azért nem lehetünk 100%-osan biztosak), apja semmi érzelmet nem mutat felé, csak bántja és bünteti. Egyedül a fekete házvezetőnő az, aki megérti és szereti őt.
Talán mindennek az egyenes követezménye, hogy megszökik, és egy méhészkedéssel foglalkozó, fekete asszonyokból álló kompániában lel menedéket.

Döbbenetes számomra, hogy mindössze 10!!! évvel az én születésem előtt, vagyis 1964-ben jött létre az a polgárjogi törvény Amerikában, amely megtiltja a faji diszkriminációt. És persze akkor sem lett egy csapásra minden szép és jó, a regény ezt is bemutatja nekünk.

Hivatalos fülszöveg: „…a méheknek megvan a maguk titkos élete… akárcsak nekem…A tizennégy éves Lily félárván nő fel apja farmján, szeretetet csak fekete bőrű dajkájától kap. Életét egy tragikus nap emléke árnyékolja be: négyéves volt, amikor kezében elsült egy puska, és édesanyja meghalt. A padláson Lily talál egy fekete Madonnát ábrázoló képet, amely az anyjáé volt. A nyughatatlan kislány megszökik érzéketlen apja házából, magával viszi a rasszista támadások elől menekülő dadáját is. A rejtélyes Madonna kép elvezeti a méhészkedéssel foglalkozó fekete nővérekhez, akik befogadják. Lily új otthonra talál, és a mézkészítés művészete mellett fontos dolgokat tanul meg: mi az, ami igazán számít az életben, hogyan lehet túlélni a veszteségeket, fájdalmakat, mi a szeretet.

Értékelés: 10/10 + elcsendesedés

2010. július 13., kedd

Bloglistához

...ajánljatok könyvesblogokat, amiket szívesen olvastok (avagy írtok ;) ), én pedig megfrissítem itt oldalt.

2010. július 12., hétfő

Doris Lessing: Az ötödik gyerek

Most rendhagyó módon először álljon itt a fülszöveg:
A fiatal házaspár nagy hévvel veti bele magát a családalapításba. Bár a férj nem keres valami jól, mégis négy gyermeket vállalnak. Az ünnepek idején a rokonok is szívesen látogatják őket, bár nekik is egyre nagyobb terhet jelent a nagycsalád.
Az ötödik gyermek születése azonban gyökeresen megváltoztatja az életüket. A kisfiú testi-lelki sérült, agresszív kitöréseit, gyilkos hajlamát szinte lehetetlen kordában tartani. A házasság kihűlőben, a rokonok is elmaradnak, az orvosok látszólag tehetetlenek. Az anya mégsem tud belenyugodni, hogy a gyermeket intézetbe adja, még akkor sem, ha ez a család teljes felbomlásához vezet is...

2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A 88 éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat. Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté. Lessing 1956 előtt baloldali szimpatizáns, majd a hatvanas évek feminista ikonja volt, aki erős kritikai szemlélettel és páratlan tehetséggel ír századunk nagy kérdéseiről: a rasszizmusról és a nőket béklyózó konvenciókról.

A tartalmat ez nagyjából le is fedi, de ennél sokkal árnyaltabb. Mondhatni: ennyire azért nem egyszerű. Mert ez az ötödik gyerek nem szimplán más, hanem nagyon más. Regénybe illően más. A család pedig nem kicsit sínyli meg, hanem a végletekig.
Több ponton is azt mondtam, hogy na ne... én is anya vagyok, nekem is több gyerekem van, mint a Nagy Magyar Átlagnak, de azt hiszem, sosem hagynám, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok. És azt sem, hogy a tágabb értelemben vett család ennyire bele akarjon szólni az életünkbe. Mégis, kire tartozik, hogy ki hány gyereket akar? Fűre-fára biztos nem.

Fura a történet, kicsit több benne a fikció, mint a fülszövegből következik, és azt hiszem, ülepednie kell még bennem.

A borítója nagyon tetszik, a hangulatot nagyon elkapták vele.

Értékelés: 8/10 + vegyes érzelmek.

2010. július 11., vasárnap

Könyveket cserélnék

Ezek feleslegesek nekem:

David Davidar: A kék mangó háza 1-2. kötet 
Frank Herbert: A dosadi kísérlet 
Paul Doherty: Róma első asszonya 
Kornis Mihály: Végre élsz 
Rideg Sándor: Kristóf rózsafái 
A paranormális jelenségek kézikönyve (gerince kicsit sérült) 
Dolák-Saly Róbert: Madáretető 
John Altman: A szigorúan őrzött ház 
Marinov Iván-Dezső András-Pál Attila: Legendavadászat

2010. július 10., szombat

Rosamunde Pilcher: Elmúlt a nyár

Utálom, amikor átvernek.
Rövid kis könyv, és annak is az utolsó 40 oldala más Pilcher-könyvekből való részlet, amit gondolom, ajánlónak szántak, de ilyen módon?! (Még jó, hogy pénzt nem adtam érte, könyvtári példány.)

A történet pedig tipikus RP, semmi újdonság sincs benne, minden épp oly kiszámítható, kár volt erre külön regényt pazarolni :(

Hivatalos fülszövegMindenki életében van egy sorsdöntő pillanat, ami elvezet a boldogsághoz. A huszonegy éves Jane Marsh a napos Kaliforniában éli a fiatalok életét, miközben bohém édesapja ügyeit is kézben tartja. A furcsa párosnál váratlanul felbukkan egy ifjú jogász, és Jane-t visszacsábítja gyermekkora színhelyére, a nagymama skóciai birtokára. A lenyűgöző táj és a múlt árnyainak hatására Jane-ben felelevenednek az emlékek, ráadásul újra találkozik az ellenállhatatlanul sármos Sinclairrel, az egykor elérhetetlennek tűnő szerelemmel. Jane utazása egy csapásra mindent megváltoztat; szenvedély, fájdalom, és egy jó pillanatban érkezett felismerés, miszerint a sors másnak szánta, mint akit élete párjának hitt... Rosamunde Pilcher regényeit olvasva érzelmes világba lépünk, melyet olyan karakterek népesítenek be, akiket rögtön a szívünkbe zárunk. Történeteit valódi szenvedélyek, igaz örömök és bánatok, nagy szerelmek és csalódások, vagy éppen tökéletesen boldog pillanatok töltenek meg. Pilcher őszinte, érzelmes és mindenekelőtt olvasmányos regényeivel negyven országban boldogítja rajongóit. Könyveiben gyógyír rejlik a sebzett lélekre, vallja több mint százmillió olvasója.

Értékelés: 6/10 + bosszankodás

2010. július 9., péntek

Gavalda: Szerettem őt

Egy időre kifogytam a Gavaldákból (illetve a könyvtár, de a lényegen nem változtat). ZsuKa korábbi kritikáját itt olvashatjátok.

Én annyit fűznék hozzá, hogy számomra ez a regény egy nagy humbug. Mert ilyen nincs, még akkor sem, ha ez egy irodalmi mű. Egy zárkózott, szinte kívülálló após nem fog egyszeriben megható, tanulságos történetet mesélni annak a menynek, akivel addig a kötelező udvariassági körökön túl alig érintkezett. Nem fogja elmesélni neki élete nagy itkát, hog viszonya volt egy nővel, már házas emberként. Nem fog olyan szavakat kiejteni, mint ,,szeretkezés", ,,menstruáció" avagy ,,istennő". 
Annyit hajlandó vagyok elhinni, hogy a maga módján szereti és óvni akarja a menyét, akit elhagyott a férje (azaz az ő fia) egy másik nőért. De ebből nem ilyen módon lesz a valóságban melodráma.

Egyebekben pedig novellaként épp elég lett volna megírni, regénynek túl rövid a maga alig 200 oldalával, azt is nagy betűkkel, dupla sorközzel szedve...

Szeretem Gavaldát, de ez a könyve nekem nem meggyőző.

Értékelés: 7/10 + hiányérzet

Játék!!!

Uborkaszezon van :) ezért egy kis játékkal szeretnélek megmozgatni benneteket.
Tegyetek be képet a kedvenc könyvborítótokról, esetleg azt is megírhatjátok, mi tetszik rajta, és hogy a borító + a tartalom összhangban volt-e.

De ha olyan borítót mutatnátok, ami mélységesen nem tetszik, és legszívesebben jól beolvasnátok a borító tervezőjének, azt is szívesen látnám ;)

Bíró Kriszta: Fiókregény

Volt idő, amikor a könyvtárban (könyvesboltban) sosem nyúltam a magyar könyvek felé. Mármint a klasszikusokhoz igen, de kortársakhoz nem.
Újabban viszont nagyon is lelkesen. És ha ilyen akad a kezembe, mint a Fiókregény, akkor nagyon örülök :)

Vibráló, élő, csupa csintalanság. Egy fura családban élő fura lánygyermek története, aki mintha egy Toulouse Lautrec festmény megelevenedett figurája lenne. Engem elvarázsolt.

Hivatalos ismertető: Ennek a remekül megírt regénynek a főhőse, Sóri Mici egyszerre átlagos és különc. Az ő felnőtté válásának lehetünk tanúi a történetben, amely furcsa-varázslatos családjában és a nekünk, kívülállóknak eleve izgalmas színházi világban játszódik.
Végigkövethetjük Mici útját, amelyen eljut a zabolátlan csikószertelenségtől a megfontolt, érett döntésig, s végre megtalálhatja a kulcsot az élhető szerelmi és szakmai élethez.

Értékelés: 10/10 + sok kuncogás

Az írónő honlapja, ahol részletek is olvashatók a regényből:

2010. július 7., szerda

2 Gavalda

Mindkettőről volt már szó, így csak röviden írok.

1. Együtt lehetnénk
Zsuka írt róla itt. Nekem az egész nagyon franciás, nagyon játékos volt, még akkor is, ha nem színtiszta rózsaszín az egész világ benne. Fura emberek, fura sorsok, némileg giccses befejezéssel. Nekem az Amélie csodálatos világát idézi.

2. Vigaszág
Szintén Zsuka kritikája. Valóban nem egy könnyű nyári olvasmány, zaklatott az eleje, és még aztán a közepe is elég nyomasztó. A végére azonban már jól esett a történet, felszabadító volt az események alakulását ,,látni". Érdemes kiböjtölni a végéig, és nem félretenni az elején.

2010. július 6., kedd

Eclipse


Rendhagyó módon filmes bejegyzés következik. Volt szerencsém ugyanis megnézni az Eclipse-t, így erről írnék most. Hát, tudok róla írni jót is, rosszat is. Kezdjük a rosszal:
Edward kis 'pussy' kezd lenni, papucs, nyámnyila, a legkevésbé férfias az egész filmben, túl sokat szenved látványosan, illetve Bella még mindig folyton tátja a száját. Maga a történet szerintem ügyesen lett átírva forgatókönyvre, de a megfilmesítés nem az igazi. Én legalábbis ezzel a filmmel kaptam vissza a legkevésbé a 'Twilight - atmosphere-t'. (ami az első részben a csúcson volt, a másodikban hanyatlott, itt már sokszor elfelejtettem, hogy a Twilight szériát nézem, annyira nem jött át az a hangulat.)

Nagyon örültem viszont annak, hogy Jasper és Rosalie nagyobb szerepet kapott.
És a farkasokat is imádom! Valamint Charlie is változatlanul jó fej.

Ja, és még az a csaj sem tetszett, aki Victoriát alakította. Egy cseppet sem volt hiteles. nem volt meg benne az a nemtörődöm kegyetlenség, ragadozószerűség ami a régi Victoriának sugárzott minden mozdulatából.

Összefoglalva, az az igazság, (kövezzetek meg érte) hogy ez egy tök jó film lenne, ha nem lenne benne Edward és Bella:)) Én már sokalltam a szenvedést, a 2 pasi közötti örlődést, a nyavajgást.

2010. június 29., kedd

Susy McPhee: Férjek és hazugságok

Igazi nyári kis limonádé. Könnyed, szórakoztató olvasmány, akár még strandra is érdemes magunkkal vinni, bár ha nem szereted, hogy mások is látják a kicsorduló könnyeidet a végét ne emberek közt olvasd el, mert az kissé szomorú.
A könyv hátuljáról:
A látszat csal. Ne higgy a szemednek akkor sem, ha a nappalidban a feleséged egy idegen férfi mellkasán zokogva áztatja csuromvizesre annak pólóját. Hiába egyértelmű helyzet, ez nem az, aminek látszik!...
... Vannak emberek, akikért bármit megtennénk. A harmincas éveiben járó Fran számára ebbe a legbelső körbe tartozik a lánya, a férje és a legjobb barátnője, Alison, aki halálos beteg. Alisonnak meg vannak számlálva a napjai, ám halála előtt még szeretné kiválasztani az "utódját"egy új feleséget a férjének, aki majd felneveli a lányait. Megkéri Frant, hogy segítsen neki ebben az abszurd vállalkozásban. Barátnőjének egyáltalán nem tetszik az ötlet, de képtelen visszautasítani egy igaz barát utolsó kívánságát, és bejelentkezik egy internetes társkeresőre.

2010. június 22., kedd

Anna Gavalda: 35 kiló remény

Egy könyv az iskolai kudarcokról, egyes szám első személyben.
Gregorie 13 éves srác, akinek nem megy a tanulás, kétszer meg is bukik. Ugyanakkor a barkácsolásban nagyon jó. A szülei eszköztelenek: kiabálnak, fenyegetőznek, büntetnek. A fiú pedig egyre inkább elhiszi, hogy fafejű, értéktelen, buta.
Ördögi kör. Ő mégis talál kiutat.

Az írónő valószínűleg nem csak szülőknek, de kiskamaszoknak is szánta a könyvét, hiszen rövid, jól tagolt, könnyen olvasható akár egy olvasni nem kedvelőnek is.

,,Utálok suliba járni.
Az égadta világon semmit nem utálok így.
És ezzel még keveset mondtam.
Rámegy az életem."

Hivatalos ismertető:
A 35 kiló remény egy francia kiskamasz története, akinek remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret, hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Grégoire, bármit megszerel, szívesen segít barkácsolni imádott nagypapájának, de a matekkal és a szüleivel hadilábon áll. A helyzet napról napra romlik, kicsapják az iskolából, és senkinek sincs ötlete, hogyan tovább...

Anna Gavalda ifjúsági regényében minden írói erényét megvillantja: egy hétköznapi történetet mesél el rólad vagy a szomszéd fiúról, egy családról, ahol mindig lenne mit tenni, elfogadásról és elutasításról, és arról, hogy gyerekként sem könnyű az élet.

Értékelés: 9/10

2010. június 15., kedd

Biohazard


Nem nagyon olvastam még egy könyvesblogon sem Nelson DeMille-ről.
Pedig higgyétek el, érdemes tőle olvasni. Én már szinte az összes magyarul megjelent könyvét olvastam, jelenleg a Szilva-szigetet olvasom újra.

Tartalom röviden: Megölnek két, az Egyesült Államok egyik szupertitkos, állítólag biológiai fegyverkutatással foglalkozó laboratóriumában dolgozó tudóst. A csöppet életunt (nekem mindig Al Bundy jut róla eszembe)John Corey nyomozó próbálja kideríteni, mi állhat a gyilkosságok hátterében. Kell-e valamilyen halálos vírus elszabadulásától tartanunk vagy valami más okból ölték meg a tudósokat?

Senki ne gondolja ezt, hogy ez ponyvaregény. Letehetetlenül izgalmas és igényesen megírt is egyben.

A könyv a hihetetlenül izgalmas történet mellett fantasztikus atmoszférát teremt és olyan érdekesen és átfogóan mutatja be Long Island-et és annak történelmét, hogy én úgy éreztem, már ott élek.

A könyv egyik legnagyobb erénye John Corey nyomozó szarkazmusa. Haláli egy fazon, aki DeMille más könyveiben is feltűnik.

10/10-esre értékelem a könyvet és javaslom mindenkinek, hogy olvasson DeMille-t, ha igényes kikapcsolódásra és agytornára vágyik.

A tábornok lánya című film egy DeMille könyvből készült, és az összes könyvének megvették már a megfilmesítési jogait különböző filmstúdiók, így remélem, hamarosan élvezhetem a moziban is.

2010. június 10., csütörtök

Ó Capri


Elizabeth Adler: Nyár Capri szigetén című könyve miatt halálos szerelembe estem Caprival, illetve az egész Földközi-tengeri vidékkel, amelyen a regény végigvezet minket. Igazából azóta csak a tengerre tudok gondolni, meg a kis parti kávéházakra, frappékra, hmm...
Nekem nagyon tetszett ez a könyv. Ekkor pont túlvoltam 2 nem igazán jó könyvön (majd írok ezekről is) és nagyon vágytam valami igazi kikapcsolódásra, amit maximálisan megkaptam. A borítója alapján azt hittem, habkönnyű kis Danielle Steel-es romantika lesz (na majd a Nagyasszonyról és úgynevezett "regényeiről" is ejtenék néhány szót)
és mivel nem olvastam el a könyv hátoldalán a leírást, váratlanul ért, hogy ez valójában egy krimi.
Kicsit tingli-tangli, kicsit giccses, kicsit Agatha Christie-től lopott, de ettől függetlenül nagyon SZÓRAKOZTATÓ és IZGALMAS. Mivel én most csak ennyire vágytam, 10-esre értékelem a könyvet. Sőt, el fogom olvasni a többi könyvét is.


Könyv hátoldalán olvasható:

Vitorlázzon, szeressen és nyomozzon a nápolyi öbölben egy mesés jachton!

Elizabeth Adler, számos pazar helyszíneken játszódó romantikus regény világhírű szerzője Toszkána és Amalfi után, most Capri varázslatos mediterrán szigetére repít el minket, ahol mindenki gyanús, akár a legjobb Agatha Christie regényekben.

Egy dúsgazdag angol iparmágnás titokzatos körülmények között életét veszti, de levelet hagy hátra, amelyben hat nevet említ, akik a halálát akarhatták. Daisy Keane, a minden lében kanál titkárnő, és Harry Montana magánnyomozó összefog, hogy a gyanúsítottakat mesés földközi-tengeri hajóútra vigye, amelynek költségét a néhai Sir Robert állja. Miközben megjárják a kaszinók fényeitől csillogó Monte Carlót, St-Tropez-t és Sorrentót, a rejtély egyre kibogozhatatlanabb lesz, ahogy a gyilkos egy lépéssel mindig előttük jár, ráadásul a nyomozó páros is lángra lobban egymás iránt. A földközi-tengeri üdülőhelyek szépsége, a varázslatos hajóút, a szenvedélyek fellobbanása és a Villa Belkisz szépsége a zálog arra, hogy végleg beleszeressünk Adler regényeibe.

2010. június 6., vasárnap

Ulickaja: Médea és gyermekei

Hát végeztem vele... Nagyon jó volt. Nekem határozottan olyan érzésem volt, mikor szegény Nagymamám mesélt a családról, az előttünk élt generációkról; biztosan mindannyian tudjátok miről beszélek... Amikor kiderül, hogy bizony-bizony az ősök sem voltak szentek..., a gyerekek éppen annyit rosszalkodtak, mint manapság..., szerettek, éltek és meghaltak, annak rendje módja szerint.
És hát ez nem véletlen, Ulickaja itt is egy családregényt vetett papírra.

Nem éreztem, hogy hajde mozgalmas lenne a könyv. Nem kalandregény! Mindazon által, nagyon jó volt olvasni. Kicsit álomvilág szerűen lehet elmerülni a történetben, kikapcsolni a napi rohanást és benyitni egy kisajtón a másik korba, másik országba, másik életbe, ami hihetetlenül hasonló a saját életünkhöz és közben mégis annyira izgalmasan más... :-)

Jó szívvel ajánlom!

A hivatalos ajánló:

Minden nyáron összegyűlik a rokonság a krimi görög Médea Szinopli hegyi házában. A gyermektelen Médea szülei elvesztése után egymaga tartja össze a viharosan gyarapodó családot. Nyári kalandjaik, tragédiáik, szerelmeik, elválásaik, csetepatéik hátterében pedig folyamatosan peregnek a történelmi események: háborúk és forradalmak. Médea háza azonban végig az összetartás szigete marad. Ulickaja bölcs iróniával, finom távolságtartással, és a legnagobb orosz írókat idéző, magával ragadó stílusban vall arról, hogy az emberi értékek minden sorscsapás ellenére megőrizhetőek. A Booker Díjas szerzőnek az 1980-as évektől jelennek meg írásai. A Médea a kortárs irodalom egyik remekműve. Médea addig a napig egy és ugyanazon a helyen élte az életét, ha nem számítjuk ide egyetlen moszkvai utazását Szandrocskával és elsőszülöttjével, Szergejjel, és ez az állandósult élet - amely egyébként önmagában véve viharosan változott: forradalmak, kormányváltás, vörösök, fehérek, németek, románok, egyesekt kitelepítettek, másokat - a menekülteket, a hontalanokat - meg betelepítettek, eredményezte végül is Médeában az olyan fáéhoz hasonlatos szilárdságot, amelyik belemélyeszti gyökereit a köves talajba, fölötte ugyanaz a nap süt, és nap mint nap, évről évre ugyanaz a szél éri, és hoz évszakhoz kötött illatokat, amelyek hol a parton száradó vízi hínárból, hol a nap alatt rothadó gyümölcsből, hol meg a keserű ürömből származnak.


2010. június 4., péntek

Elizabeth Gilbert: Eat, pray, love

Először is: a borító egy nagy átverés.
Láttam ezt a könyvet régebben is, de olyan a borítója, mintha egy Sophie Kinsella -szerű, tartalmú iromány lenne, nekem meg az nem műfajom.
Aztán belefutottam egy előadásba, ahol Elizabeth Gilbert beszélt a kreativitásról, és annyira elvarázsolt, elbűvölt, ,,megvett kilóra", hogy úgy gondoltam, el kell olvasnom ezt a könyvet.

Másodszor is: van egy nagy tévedés, nincs ott az előzéklapon, hogy Dear Sue, ezt a könyvet Neked írtam, fogyaszd egészséggel. With love: Liz. Mert hogy ezt a könyvet nekem írta. Egy kicsi részén RÓLAM, de úgy egészében véve NEKEM. És fogalmam sincs, honnan ismer engem ilyen jól :)
Valószínűleg pasik kezébe nem való. Nem azért, mert csajos könyv, hanem azért, mert mélyen NŐI könyv. Nem az a fontos, hogy mi törtéik, hanem a, hogy HOGYAN. 

Szóval nőtársaim, teljes szívvel ajánlom! A hivatalos fülszöveg kicsit félrevisz, de azért bemásolom:
Elizabeth harmincas, sikeres nő – volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy „ettől a naptól kezdve változtatok az életemen”. Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk.

Értékelés: 10/10 és még további csillagok!!!

2010. május 25., kedd

Van egy meghívónk, van kedve valakinek elmenni?


Tisztelt Szerkesztőség!
  
Mellékelt meghívónkkal szeretettel meghívjuk Önöket a 2010-es EXPO városában élő,  Sóvári Mónika: Szerelmem, Sanghaj című könyvének bemutatójára, és az azt követő állófogadásra.
 
A bemutató házigazdája Lévai Balázs, a könyvet Hajba Tamás, volt sanghaji főkonzul mutatja be.

            Helyszín:        Balassi Intézet (Bp. I., Somlói út 51.)
            Időpont:          2010. május 28., péntek 17 óra

A könyvről
Lehet valaki szerelmes egy városba? Erre a kérdésre még adható nemleges válasz. Lehet valaki szerelmes Sanghajba? Nos, aki elolvassa Sóvári Mónika első, élénk és vibráló színekkel festett, minden fejezetében magával ragadó regényét, biztos lehet benne, hogy erre a kérdésre az egyetlen helyes válasz: IGEN!

 

Az írónőről

A könyv írója újságíróként egy kis bükki faluban élte zárkózott, de boldog életét, amikor hirtelen minden megváltozott. Családjával a világ egyik legnagyobb és legnépesebb városába, Sanghajba kellett költöznie egy teljesen idegen kultúra ölelésébe.
A szerző izgalmas önéletrajzi művéből megismerhetjük a kínai emberek és egy kínai nagyváros mindennapi életét. A könyv kedves világa, humoros hangvétele és hitelessége miatt nagyszerű olvasmány az ázsiai kultúra iránt érdeklődők számára.

Az írónő önvallomása:
„Minden írásom egyetlen közös célja, hogy a saját érzéseimen keresztül mind jobban megismerjem magam, megértsek másokat, megfejtsem a világ rendjét és összefüggéseit. Az írás számomra terápia, mások és magam gyógyítása.”

Kérem, részvételi szándékát jelezze felénk!

2010. május 18., kedd

Silvana De Mari: Az utolsó tünde

Egy mesekönyvet ajánlok nektek. Jó szívvel. Felnőtteknek és nem annyira felnőtteknek is.
Nekünk magyaroknak mese ügyben nincs könnyű dolgunk-szerintem. Azért nincs, mert ha találkoztunk a saját hagyományainkból származó mesékkel, többel vagy kevesebbel, és hát... ugye azok azért csak megülnek a lelkünkben, azok valahogyan mércévé állnak össze.
Ehhez képest, amikor bugyuta mesékkel talákozunk, akkor nagy fanyalgás és csodálkozás veszi kezdetét. Fanyalgás, mert a bugyutaság nem emészthető, csodálkozás, hogy mégis hányan megeszik.
Éppen ezért manapság nem tartottam magam különösebb mesekedvelőnek.
Ettől az utóbbi véleményemtől az Silvana De Mari könyve szabadított meg. Milyen jól is tette.

Ugyanis ez a könyv - egy sebészorvos, később pszichiáter könyve- érdekes, izgalmas, lebilincselő és tanulságos. A szereplők tündék, sárkányok, főnixek, hercegek és közemberek, jók és gonoszok, ki-ki képességei szerint. Kalandok az utolsó lehetőségről, a világ megmentéséről, életről, halálról, az utolsó tündéről. Olyannyira szívesen feledkeztem bele a történetbe, hogy még azt is elfelejtettem továbbgondolni, hogy vajon milyen lehetne az utolsó ember története... vajon ki lenne még körülötte, aki segítené vagy hátráltatná. És győzne a jó? Vagy nem?

Úgy hiszem van a könyvnek folytatása is: Az utolsó ork.
Nem hiszem... inkább utánajárok.

A hivatalos fülszöveg:
"A főnixek voltak a legaljasabban korlátolt, tökéletesen ostoba madarak, amelyek valaha is léteztek a teremtésben. Amikor valaki úgy születik, hogy ennyire nincs egy csöpp esze sem, az ne panaszkodjon, ha egyszer csak kihal. A főnix nem tud semmi másra gondolni, mint a farktollaira és a szeme alatti ráncokra. Erről csak annak lehet fogalma, aki ismerte őket. Egy főnixszel beszélni siralmas, mint amikor valaki kiszáradt füvű réten áll, meg nem született virágok között. Még a puszta emléke is kétségebeejtő... Készek elevenen elégni, nehogy megöregedjenek. Nem született új főnix, érted: mindig ugyanaz az üresfejű tyúk született újjá."

És azt a mesés történetet, hogy hogy született ez az ajánló, itt olvashatod. :-)

2010. május 14., péntek

Rosamunde Pilcher könyvek

Kíváncsi vagyok, olvasott-e már valaki közületek ettől az írónőtől, esetleg több könyvet is? ahogy elnézem, nagyon termékeny író :)
Én az utóbbi pár hónapban minden alkalommal hoztam ki tőle könyvet a könyvtárból (,,rákattantam"), de azt veszem észre magamon, hogy egyre inkább egybemosódnak ezek a könyvek, mintha nem is különálló művek lennének, hanem egyetlen nagy Saga alkotóelemei.
A tetszési indexek nálam meglehetősen magasak, mert jó történetek. Szerintem.
Ti mit mondotok?

2010. május 8., szombat

S. Collins: Az éhezők viadala

A történet a távoli jövőben játszódik, amerikai földrészen, az Egyesült Államok helyén, egy elképzelt "országban", Panem-ben. Panem 12 körzetből áll, illetve 13-ból, de a 13. körzet lakhatatlan, magas a radioaktív sugárzás a területén a 74 évvel korábbi lázadás óta, ugyanis a Kapitólium, Panem vezetősége, a lázadáskor ezen a körzeten statuál példát: elrettentve a többi 12-t, ezt elpusztítja (a könyv mintegy sugallja, hogy a következő részekben a 13 körzet fontos helyszín lesz! várjuk hát türelemmel!). A 12 megmaradt körzet meghatározott feladatot végez, pl: a első luxuscikkeket gyárt a Kapitóliumi lakosok számára, a 11-esben folyik a növénytermesztés, a 12-es (történetünk kiinduló pontja) pedig a bánya-körzet. A körzetek között ebből adódóan vannak gazdagabb és szegényebb körzetek, jellemzően azonban jegyrendszer van, kvóták, fejadagok és mint ahogyan azt már a történelem során láthattuk, az ilyen viszonyok között virágzik a fekete kereskedelem is.
A 74 évvel korábbi lázadásra nem tér ki a könyv bővebben, de annyit ki lehet venni, hogy a 13 körzet összefog és megpróbálja megdönteni a Kapitólium hatalmát, ami nem sikerül. A lázadás és főleg annak leverésének emlékét azonban a Kapitólium nagyon is igyekszik elevenen megőrizni az emberekben: minden évben az aratáskor megrendezik az Éhezők viadalát, egy rendkívül kegyetlen, véres versengést, melyen 24 gyerek, 12 fiú és 12 lány vesz részt, 12-18 év közöttiek. A viadal életre-halálra szól, csak egy maradhat, tehát minden évben 23 gyerek a halálba megy. A gazdagabb körzetek jól táplált családjai már születésüktől kezdve harcosnak képzik a gyerekeiket, így többnyire onnan kerülnek ki a győztesek.
A könyv főhőse Catniss, a félárva, 16 éves lány. Édesanyjával és a húgával él, többnyire abból, hogy kiszökdös a kerítésen túli erdőbe vadászni. Ő a családfenntartó. A zsákmány hol az ő asztalukra, ám többnyire a körzet tehetősebb családjainak asztalára kerül. A dolgok egészen tűrhetően mennek, messze nem jól, de az éhezés legalább egyelőre elkerüli a lányt és családját.
A 74. viadal sorsolásán Catniss húgát, Primet sorsolják ki, aki még csak 12 éves. Catniss természetesen gondolkodás nélkül áll Prim helyére és ő vállalja a harcot a másik 23 választottal.
Az egész viadal egy szrönyen megalázó live-show, úgy fogadnak a gyerekekre, mint egy kutyaviadalon, a tv folyamatosan mutatja hogyan boldogulnak az erdőben, hogyan küzdenek egymással és hogyan halnak meg. Nincs választás: ölsz, vagy ölnek! Catniss próbál úgy taktikázni, hogy hátha megtalálja a harmadik utat... Nagy segítségére van az, hogy évek hosszú során át vadászott az erdőben, így tud magának élelmet szerezni, tud rejtőzködni, egyáltalán: van esélye.

És az én érzéseim: nem tudom miért vettem ki ezt a könyvet a könyvtárból. Valahol olvastam róla, feljegyeztem a címét és mikor kiderült, hogy a közel 40-50 címet tartalmazó listámról alig 5-6 könyv van bent a könyvtárban, köztük ez is, hát nem volt mit tenni: hoztam ami volt.
Azt hittem a sztori kizárólag a 16 és 20 év közötti szerepjátékos, elborult agyú, sci-fi imádók táborának élvezhető, de adtam egy esélyt (a baj az volt, hogy nem írtam a listámra commentet, hogy miért is ragadta meg a figyelmemet ez a könyv...).
Igaz, hogy kaland regény, egy elképzelt diktatúra, de emberekről szól, az érzéseikről, a változásaikról, a küzdelemről, ami Catniss lelkében erősebb, mint a napi életben maradásért vívott harca.
Szóval tetszett! Nem tudtam letenni. Nagyon jól megírt, fordulatos történet sok meglepetéssel, sok belső vívódással... A befejezés viszont olyan, mint egy olcsó dél-amerikai szappanoper: Folyt.köv. és persze a legérdekesebb résznél, ahol lehetne domborítani még jobban a jellemeket, a lelki szálat lehetne kezdeni bonyolítani, a szerelmiről már nem is beszélve... Mert persze szerelmi szál is van, elvégre ne felejtsük el amerikai írónővel van dolgunk! Viszont talán ez is a helyén van, elvégre csinoska, 16 éves lány a főszereplő, és hát mindannyian voltunk 16 évesek, meg csinoskák is :-)!

10/9

A hivatalos fülszöveg:
Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

2010. április 30., péntek

Anna Gavalda: Vigaszág



... ünnepélyesen eldöntöttem: feladom.
Semmi örömet nem jelent az olvasása. Nem vágyik rá egyetlen porcikám sem, pedig csupa jót olvastam róla. Az eddigi Gavaldák tetszettek, de ezzel nem boldogulok, pedig már valahol a 50.-100. oldal között tartok; ott azért már illene beindulni a cselekménynek, de még mindig csak szenved benne mindenki, de azt nagyon. Pedig tetszenek a szenvedős könyvek általában, de ez nem... Ezt az ötven egynéhány oldalt is kb egy hét alatt sikerült elolvasnom...

Hát ameddig eljutottam:
Charles sokat dolgozó építész, a barátnőjével és annak kamasz lányával él. Egy napon a szüleihez érkezik neki egy levél benne két szó: Anouk meghalt. Anoukról kiderül, hogy Charles hajdani legjobb barátjának anyja és Charles gyerekkori szerelme. Feltűnik még a történetben egy transzvesztita is (egyébként az első részek kellemes színfoltja), egy kisiklott életű húg (a kisiklásnak köze lehet Charles hajdani barátjához).
Nagyon szaggatott, zaklatott, én több helyen elveszítettem a fonalat.
Végtelenül sajnálom, nem szeretem feladni, de ez most nem megy tovább nálam.
Talán később újra megpróbálom! :-)

A hivatalos fülszöveg:
Charles Balanda sikeres párizsi építész, szép feleséggel, egy kamaszodó nevelt lánnyal és gigantikus megrendelésekkel. Egy napon levelet kap, mely csak két szóból áll: „Anouk meghalt.” Az elhunyt nő Balanda fiatalkori, plátói szerelme volt, legjobb barátjának anyja. Charles nem tudja folytatni addigi életét, így hosszas vívódás után felkeresi Alexist, Anouk vidéken élő fiát, hogy szembenézzen a múltjával és önmagával. Balanda hirtelen kizökken a látszatmegoldásokkal és rutinokkal teli, érzelemszegény életéből, és úgy dönt, maga mögött hagyja a lelketlen szállodai szobák és az óriásprojektek világát. Anna Gavalda olyan jellemeket teremt a Vigaszág című könyvében, akiket nem lehet nem szeretni. Ha elmerülünk a szereplők életében, elégedett és álmodozó mosollyal búcsúzunk el tőlük. Jó lenne még velük időzni, de tudjuk: egyelőre csak nekik sikerült. Aki szerette az Amélie csodálatos élete című filmet, szeretni fogja Charles Balanda szokatlan és nem kevésbé franciás útkeresését.

Anna Gavalda könnyedén, érzékenyen meséli el a sírnivalóan szép történetet: nagy élethazugságokról, még nagyobb tragédiákról, elszalasztott lehetőségekről és szerelemről. Mindezt humorral, hogy ne fájjon. Annyira.

2010. április 24., szombat

Susan Vreelend: a jácintkék ruhás lány


Kb az ötödik oldalnál rájöttem, hogy ezt bizony már láttam egyszer filmen (most utána is néztem: Megfestett sors a film címe).

Egy Vermeer kép körül forog a történet, melyet az évszázadok során megvásároltak, elloptak, elajándékoztak; gyűlölet, szerelem,  aljasság, életek, halálok kísérték útját, ahányszor csak gazdát cserélt. Nekem tetszett, hogy az időben visszafelé utazva meséli el egy-egy történettel a kép sorsát. Az egyetlen közös ezekben a történetekben, hogy a kép mindenkire, aki kapcsolatba kerül vele, nagyon erős hatással van, már-már megigézi a szereplőket.

Olyan érzésem volt a könyvet olvasva, hogy a fejezetek különálló -egyébként elég jó- novellák, amiket valahogyan megpróbált összefűzni az írónő, és a festmény mindössze csak egy eszköz annak érdekében, hogy novellás kötet helyett regényt kapjunk. Jól sikerült! Kellemes olvasmány.

Annyi azonban hozzátartozik az igazsághoz, hogy vagy én voltam egy kicsit nyúzott állapotban, vagy valóban a történetek borúsabbak kicsit a kelleténél, de én a végére elfáradtam... A filmet könnyebben emészthetőnek érzem, meg persze a film mindössze 2 óra, a könyv majdnem 2 hét volt. Úgy éreztem, sok helyütt az írónő nem oldja fel a feszültséget, úgy megy tovább a következő történetre és ettől nekem egy kicsit nyomasztó volt... Azt hiszem ennél a könyvnél nem volt előny,hogy előbb láttam a filmet (2-3 évvel), mint olvastam a történetet, de ez van. :-)

Merem ajánlani mindenkinek, aki szereti a mély érzéseket, a "kosztümös könyveket" és még nem látta a filmet! :-)

10/7

A hivatalos fülszöveg:

Jácintkék ruhát viselő lány ül az ablaknál, és elvágyódó tekintettel nézi a kinti világot... A fiatal nőt ábrázoló Vermeer-kép sok ember kezén megfordul az évszázadok során. A regény fejezetei egy-egy időleges birtoklója életébe nyújtanak bepillantást, történeteket mesélnek el szeretetről, gyűlöletről, félelemről, árulásról, az érzelmek ezernyi árnyalatáról, a művészet végtelen erejéről. A más-más korban élt embereket csupán az köti össze egymással, hogy mindegyikük különleges személyes kapcsolatba kerül a festménnyel, sőt akadnak köztük olyanok, akiknek egész életét megváltoztatja a műalkotás. De vajon csakugyan a delfti mester művéről van-e szó, vagy ügyes hamisító festette a fiatal nőt ábrázoló képet? Amint a Vermeerhez méltó műgonddal, finomsággal megírt regény lapjain visszafelé, egészen a keletkezéséig követjük a festmény sorsát, erre a kérdésre is megkapjuk a választ.

2010. április 14., szerda

Kerstin Gier: Anyák maffiája


Ő Kerstin Gier.

Mindhárom magyarul megjelent regényét olvastam, a Férfiak és egyéb katasztrófák -nem más, mint a német környezetbe helyezett Bridget Jones naplója... egy huszonéves egyetemista lányról - üdítő marhaság; majd jött a Halálom után felbontandó - még üdítőbb, még nagyobb marhaság egy harminc körüli szingliről; végül most az Anyák maffiája... - a harmincöt éves, elhagyott-válófélben lévő két gyerekes anyával (Connyval) a középpontban... korban is ez áll hozzám közelebb... mondanom sem kell, hogy ezen szórakoztam a legjobban.
Tegnap este fejeztem be a könyvet, fél tíz körül a családom rám szólt, hogy sírok-e, vagy nevetek? de tök mindegy is, kicsit halkabban kéne, mert egyesek már aludnának!, miközben én hangosan vinnyogtam... a nevetéstől, :-) és közben hálát adtam, hogy nem a buszon értem ehhez a részhez, mert valószínűleg közfeltűnést keltettem volna, amint hangosan vihogok...
Igen, ez is üdítő marhaság. Talán esetleg még mondanivalója is van, bár én nagyon nem kerestem benne :-), de azt hiszem ennek a könyvnek a felhőtlen szórakoztatás a célja, nem pedig az elgondolkodtatás.
A szereplők egy részében hol magamat, hol szűkebb-tágabb környezetemet véltem felfedezni... biztosan véletlenül :-).
Kaján, jó humorú, ahogyan azt már az előző könyvben megszokhattuk.

A csinos, szőke, gyanútlan 35 éves (édes Istenem csak 35!), jómódban élő, hosszú combú feleséget egyik napról a másikra lecseréli a férje egy másik hosszú combúra... egy bő 10 évvel fiatalabbra.
Conny, a feleség természetesen belenyekken, elutazik a szüleihez a világ végére. Éppen jönnek haza a kisebbik gyerekkel, amikor bekapcsolódunk a történetbe... és végigkísérhetjük, hogyan hányja le-, össze- és vissza a kisfiú fél Németországot, a vonatokat, a pályaudvarokat és természetesen a leendő gonosz szomszédot. A vagyon elosztása címen a Férj elköltözteti Conny-t és két közös gyereküket (14 éves lány, 4 éves kisfiú) a kertvárosba, a nemrégiben meghalt Wilma Nagyi szörnyűséges berendezésű, szörnyűséges házába, ahol a gonosz Ex-Férj felnőtt, ahol minden bútor mahagóni, minden háztartásigép működésképtelen, és egyáltalán minden nyomasztó. Férj nuku, pénz nuku, kilátások: egy sem... Így indul új életébe Conny, találkozik új barátokkal és a SzuperAnyu klubbal. Persze pillanatokon belül rájön, hogy bármennyire szeretne is a SzuperAnyu klubba tartozni, nem való oda, azon egyszerű okból, hogy belőle hiányzik az a sunyiság, kivagyiság, gonoszság, és még kb 2 sor rossz tulajdonság, ami a jómódú, unatkozó szipi-szupi kertvárosi Anyukat jellemzi.
Ellenben szinte észrevétlenül megalakul Conny új és régi barátnőiből az ellentábor, az Anyák maffiája. Conny szépen lassan, az Anyák maffiája segítségével kigyógyul a válás okozta sokkból, rendbe hozzák a házat kalákában, meg egymás lelkét is szintén kalákában... Szembe szállnak a rosszindulatú szomszéddal és persze győznek. Többekre rátalál a szerelem, anyára és lányára egyaránt...
Persze egy kis krimi is kell, a kertváros SzuperAnyui által halálra ajnározott zongoratanár lelepzesése.
És persze a Gaz-Ex-Férj is kellőképpen meglepődik a regény végére, ahogyan azt már az elején sejtettük.

Elképesztő, abszurd helyzetek tömkelege vonul fel a könyvben... talán éppen ezért is: én nagyon jól szórakoztam, bár talán ezt már írtam... :-)

10/10 TELITALÁLAT!



Hivatalos fülszöveg:

A 35 éves, kétgyermekes Constanze jómódú, békés életét bombaként tépi szét férje bejelentése: válni akar. Nagyvonalúan neki ajándékozza elhunyt szülei házát, amelyről kiderül, hogy őskövület, a gyerektartásból pedig éppen kenyérre és vízre futja. 14 éves lánya a tinikor problémáival küzd, négyéves fiát viszont felveszik a kertvároska óvodájába. Constanze ennek köszönhetően hamarosan megismerkedik a település szupermami egyesületével, mely kezdetben segítőkész, összetartó csapatnak látszik. Lassanként azonban bepillantást nyer a felszín alá: valójában rosszindulatú, önző, irigy nők gyülekezete, akik nem mennek a szomszédba ötletért, ha mások életének megkeserítéséről van szó. Conny lassan felismeri az erőviszonyokat, és barátnőivel létrehozza kreatív ellenmozgalmát: az Anyák maffiáját. Idővel a szerelem is megjelenik Conny életében egy jóképű ügyvéd személyében.